A (haza)Küldött( )gyűlés

avagy Teljes Leégés a Földszinten

Már akkor egy kicsit nevetségesnek éreztem az egészet, amikor egy borítékban megkaptam az előzetes anyagokat. Egy tál salátára hasonlított, egymás hegyén-hátán a melléklet melléklete.

Kíváncsian léptem be a földszinti nagyterembe, ahol már javában gyülekeztek a küldöttek. Eljött a kezdés ideje, s mindjárt drámai fordulatot is vettek az események. A levezető elnök ugyanis elsőként a dékánt kérte fel, hogy mondja el a véleményét. (Talán tudhatott valamit.)

A dékán – Zombory László – szabadkozással kezdte mondókáját, hogy ő tulajdonképpen csak a végén akart felszólalni, mert véleménye jelentősen befolyásolhatja a vita menetét. Valóban így is történt. Mert a következő szavai máris arról szóltak, hogy az anyag úgy rossz, ahogy van. Kifogásai között csak mellékes szerepet játszott a formai pongyolaság, a nem egységes szöveg. Ennél sokkal nagyobb gondot okozott az, hogy ellentétek tömkelege van egyrészt a kollégiumi szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) és a hatályos jogszabályok, másrészt az SZMSZ és az egyetemi rendelkezések, harmadrészt pedig az egyetemi rendelkezések és a hatályos jogszabályok között.

Zombory László leszögezte, hogy ő az érvényes jogszabályokat tekinti mérvadónak. Így ellenzi, amikor az egyetem az önkormányzat autonómiáját akarja csökkenteni; de azt is ellenzi, amikor az önkormányzat akar plusz jogokat szerezni. Ezenkívül ütközés van a fegyelmi büntetések terén és még számos egyéb helyen is.

Ezt követően némi vita alakult ki, ahol ötletes emberek megpróbálták az általuk kitalált dolgokat belecsempészni a törvényes keretek közé, mondván pl.: nevezzük szigorú megrovásnak, de járjunk el úgy, mint a "feltételes bentlakásnál". A dékán a fejét rázta, majd helyéről felpattanva az eddiginél is hevesebb támadást intézett a tervezet ellen – egyben felajánlotta, hogy segít kidolgozni egy elfogadható SZMSZ-t.

A küldöttek hozzászólásai pedig eleve kudarcra voltak ítéltetve. A dékán egymaga lesöpört mindenkit. S ehhez jött még hozzá Jereb László volt dékánhelyettes (és még régebben volt KKB titkár) – mint vendég – hozzászólása, aki kifogásokat emelt a "STARTÉGIA" ellen is, azt is megkérdezve, hogy van-e szükség erre. Ezek után – vagy inkább ezek ellenére – a KGY (Küldöttgyűlés) úgy szavazott, hogy a Kollégium Stratégiája c. művet mint alapelveket tartalmazó, az SZMSZ kidolgozását magyarázó anyagot elfogadja. Az SZMSZ vitájára pedig nem került sor.

SLaci – a kollégium igazgatója – felvetette annak a kérdését, hogy a későbbiekben a Schönherz Kollégiumért Alapítványnak meghatározó szerepet kell játszania. Ezt a kuratórium tagjai akceptálták. Ugyancsak SLaci hozta elő a Ház falai közül kiszorult hallgatók kérdését is. (Jelenleg a kolesz foglalkozik albérletek szervezésével, de az előterjesztett anyagokból az nem derült ki, hogy a továbbiakban is szerepel-e ez a céljaink között.) Ezzel kapcsolatban sok negatív vélemény hangzott el, többek között olyan is, hogy ez a kolesz = falak + benne lakó emberek. Csak úgy mellékesen tenném fel a kérdést: képviseltet(het)ték-e magukat valamilyen formában az "albérletesek" is a KGY-n, mert ha nem, akkor ez nullahúsz!

Rövid szünet következett, s azután a kollégium gazdálkodásának módosításáról lett volna szó, ugyanis – egy Egyetemi Tanács-i határozat következtében – azt mindenképpen módosítani kell 1992 végéig. Az előterjesztők azonban azt mondták, hogy a kollégium új gazdálkodási rendje szervesen kapcsolódik az új SZMSZ-hez, tehát csak azzal együtt lehet bevezetni. Így a KGY széttárt karokkal fordul az Egyetemi Tanács felé, sajnálkozását kifejezve. Az egyetlen megoldás, hogy a jelenlegi SZMSZ-t kell kigyomlálni a jogellenességektől, és csak akkor csinálni újat, ha tisztázódtak a peremfeltételek.

Nekem valahogy óhatatlanul is az eszembe jutott a Felsőoktatási Fórum egyik felszólalójának megjegyzése: nem kell a Felsőoktatási Törvényre várni, mert hiába kiált demokráciáért az, aki saját sorait nem tudja rendezni. (Vagyis mi csak haladjunk rendesen a reformok útján? Így születhetett meg az a bizonyos ET határozat is, amely kissé ütközik néhány miniszteri rendelettel?)

Ejnye-bejnye!

De azért nincs itt olyan nagy ellentmondás, hiszen gondolkodhatunk mi saját dolgainkról, rendezgethetjük a sorainkat. Készíthetünk mi akármilyen tervezetet, akár olyat is, amiben a 2093. január 1-jén hatályba lépő törvényeket vesszük figyelembe (már aki előre tud látni ennyire). Csak hát könyörgöm, nem lehet mindent rögtön bevezetni, mihelyt kitaláltuk. Vannak különböző feltételek: jogi és társadalmi feltételek. Nem kellene eltanulni az MKM-től azt a hebehurgya stílust, amivel ők próbálják a változásokat előidézni.

Így aztán az a bizonyos ET határozat úgy értékelhető, mint a jövőre vonatkozó javaslat (amihez persze még lesz egy-két szavunk). Ugyanakkor egyes részeinek jogellenessége miatt a Rektornak a BME SZMSZ 17. § (2) szerint kötelessége, hogy a fenti határozat megsemmisítését előterjessze a kultuszminiszternél.

Kincses Zsolt