Dávid és Góliát

Epilógus a Qpához

Volt egyszer egy Schönherz Qpa, nem is olyan régen, ahol évek óta nem tapasztalt kis különbséggel nyert a győztes csapat. Ez természetesen felkorbácsolta a vitákat a győzelem jogosságát illetően. Különösen az nem tetszett sokaknak, hogy a USF, mint azt a neve is hírdeti, két, korábban is jó eredményeket elért csapat fúziójából született, s így megnövekedett létszámával nagyobb esélyekkel indulhatott. Valóban ilyen egyszerű volna a dolog: a győzelem záloga egyedül a nagy létszám? Erről beszélget Dömötör Ákos (Robinson) és Stankovics András (USF).

– Hát először is, nem vagyok benne biztos, hogy olyan nagy ez a csapat. Az a mag, amelyik vezette a feladatokat, biztosan nem nagyobb, mint a rivális csapatoknál. Ahogy én belülről láttam a Qpát, nem elsősorban az döntött, hogy mekkora a csapatlétszám – bár tagadhatatlan, hogy a sok emberes feladatokat jobban kedvelik a rendezők –, mert a Qpa sokrétűsége biztosítja, hogy nem lehet csupán tömeges fellépéssel győzni. Ami a Mikrósokat illeti, a III. Mikrón kívül a többi évfolyam csak néhány – megjegyzem, nagyon lelkes – emberrel támogatott minket.

– Ezért egy kicsit a rendezőket is hibáztathatod, de nem ez volt jellemző, azt hiszem. Visszatérve a saját házunk tájára, amikor elindultunk a Schönherz Qpán, nemcsak azt vállaltuk, hogy szívvel-lélekkel végrehajtjuk a feladatokat, hanem azt is, hogy egy ütőképes csapatot szervezünk. Természetesen minél nagyobb ez a csapat, annál nehezebb a dolog, hiszen sok embert összefogása az egész társulatnak igen komoly munkát ad. Három évvel ezelőtt teremtődött meg az a mag, amely maga köré gyűjtötte azokat a kollégistákat, pestieket, külsősöket, akiknek köszönhető ez a győzelem. Tehát amikor arról beszélünk, milyen nagy ez a csapat, gondoljunk bele abba is, hogy ezért valóban sokat kellett dolgozni.

– Nem hiszem, hogy olcsó lenne ez az út; hadd mondjak egy példát: Amikor egyesült a két csapat, a Seven Up tagjai közül sokan úgy érezték, hogy a fejük fölé tettek egy gárdát, aki ezen túl irányítani fogja őket. Mi, Mikrósok, viszont azt szerettük volna, hogy kreatív feladatmegoldásokkal segítsenek az idő jobb kihasználásában. Vasárnap, amikor megcsappant a létszám, ebből gond is származott; egyszerűen nem volt aki vállalta volna a feladatok vezetését. Időbe tellett, mire ráeszméltünk erre, és ez súlyos pontokba került.

– Ha ezt mondod, akkor bizton állíthatom, hogy nagyon keveset láttál a feladatokból és főleg azokat, amikben talán nem voltunk olyan jók. Nagyon sokszor éreztük mi is úgy, hogy lepontoztak bennünket; ötlettelenebb, gyengébb megoldások vitték el a pálmát. Azonban ezt érezte minden csapat, mert a Qpához hozzátartozik, hogy ha igazán élvezed a feladatbeadásokat, akkor a magadét érzed a legjobbnak. Én nem is próbálom objektíven értékelni azokat a produkciókat, amiben benne voltam.

– Volt egy tanulságos interjú a BSTV-ben az előfeladatok ideje alatt, ahol két rendező azt fejtegette, hogy milyennek kell lennie a Qpának. Legyen inkább egy görcsös, erőltetett rohanás az egész, vagy csináljuk elegánsan. Maradjon idő más csapatok beadásának megnézésére, ne kelljen azonnal felmenni újabb feladatra, legyen lehetőség igényes kidolgozásokra, valódi színészi teljesítmények nyújtására. Én azt hiszem, ez a viszonylag kevés számú feladat (valóban kevés volt az előző évekhez képest) az utóbbi gondolat jegyében született. Ez biztosította azt, hogy azok a csapatok, akik nem készültek fel rendesen a Qpára (nem szerveztek elég nagy, ütőképes csapatot) egyáltalán az élvonalban maradhassanak.

– A felkészülést csak a csapat tekintetében érzem kicsit hiányosnak. Nálunk máshol voltak ezek a hiányosságok, például nem voltunk felkészülve ennyi ember mozgatására. Sajnos előfordult, hogy amikor éppen nem volt sok feladat, elkószáltak a csapattagok, és akkor ránk zúdult a következő adag. Akárhogy is, mi úgy érezzük, hogy a Qpa értékét semmivel sem csökkentette, hogy sokan voltunk. Nagyon jónak tartom, hogy két évfolyam között szoros barátság szövődött; rengeteg új embert megismertünk és megtanultunk velük együtt dolgozni, ami azért nem ugyanaz, mint egy bevált gárdával Qpázni, akik egymás minden rezdülését ismerik. Sokak szemében abszolút esélyesnek számítottunk, de közelről nem volt ilyen szép a menyasszony. Amikor győztünk, elsősorban magunknak bizonyítottuk be azt, hogy képes egy kavargó, minden évben megújuló társaság valódi csapatként játszani.

– Köszönöm a gratulációt, és meg kell mondanom, hogy az a 137 pont, ami elválasztott bennünket a többi csapattól, nemcsak a mi "gyengeségeinknek" köszönhető, hanem a mögöttünk jövők nagyszerű Qpázásának is. Egy előnye mindenképpen lesz annak, hogy egy nagy csapat nyert: a jövő évi rendezés nehéz és felelősségteljes feladatát talán könnyebben tudjuk elvégezni. Tudom, hogy eddig nem volt olyan Qpagyőztes csapat, amely ne váltott volna ki némi ellenszenvet stílusával. Ha azonban arra gondolunk, hogy győzelem ide vagy oda, újra játszottunk egy jót, nem lehet vitás, hogy ez a Qpa is jól végződött.