Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

A Köztársasági Ösztöndíjasok

EHK-tükör

Ösztöndíj, szoctám, jegyzettámogatás

Cím nélkül

Álljunk meg egy szóra!

"Viszollátásra!"

Ha nincs Benedek, nincs szeretet!

"A Mester kezet fogott velem!"

Cím nélkül

Kollégiumi telefonkönyv

Jól.

Az egyetemen szerzett tudás konvertálható

"Újabb biztonsági rés az Outlook Expressben..."

Kollégium és diákotthon

kollégiumban töltött évek felkészítik a végzett hallgatókat arra, hogy diplomával a zsebükben úgy lépjenek ki a falai közül, hogy felkészültek a rájuk váró feladatok magas szintű megoldására.

Dávid és Góliát

Epilógus a Qpához

Volt egyszer egy Schönherz Qpa, nem is olyan régen, ahol évek óta nem tapasztalt kis különbséggel nyert a győztes csapat. Ez természetesen felkorbácsolta a vitákat a győzelem jogosságát illetően. Különösen az nem tetszett sokaknak, hogy a USF, mint azt a neve is hírdeti, két, korábban is jó eredményeket elért csapat fúziójából született, s így megnövekedett létszámával nagyobb esélyekkel indulhatott. Valóban ilyen egyszerű volna a dolog: a győzelem záloga egyedül a nagy létszám? Erről beszélget Dömötör Ákos (Robinson) és Stankovics András (USF).
– Sok ellenvélemény hangzott el a USF-fel szemben, ti. hogy nem volt túl nehéz Qpát nyernie egy ekkora csapatnak. A Ferrobond 008 már tavaly is az összes Mikróst magába tömörítette. Ehhez jött még az ugyancsak nem kevés Seven Up-os. Nem gondolod, hogy így nem akkora poén a Qpa?

– Hát először is, nem vagyok benne biztos, hogy olyan nagy ez a csapat. Az a mag, amelyik vezette a feladatokat, biztosan nem nagyobb, mint a rivális csapatoknál. Ahogy én belülről láttam a Qpát, nem elsősorban az döntött, hogy mekkora a csapatlétszám – bár tagadhatatlan, hogy a sok emberes feladatokat jobban kedvelik a rendezők –, mert a Qpa sokrétűsége biztosítja, hogy nem lehet csupán tömeges fellépéssel győzni. Ami a Mikrósokat illeti, a III. Mikrón kívül a többi évfolyam csak néhány – megjegyzem, nagyon lelkes – emberrel támogatott minket.

– Ellent kell, hogy mondjak neked. Ti olyan, egészen pitiáner feladatokra is tudtatok embert küldeni, ahol mi csak más feladatok rovására jelenhettünk volna meg. Gondolok itt például a Ferenciek terére, ahol a csapatok két-két embert küldtek ki aláírást gyűjteni, tőletek meg tizen csinálták a banzájt. Ráadásul az ilyen feladatoknál csak az számított, hogy hány ember van kinn. Hiába jártam az orosz táncot, nem használt a Szájúz Nyerussímij; akkor se kaptunk annyi pontot, mint a tőletek kinn ácsorgók.

– Ezért egy kicsit a rendezőket is hibáztathatod, de nem ez volt jellemző, azt hiszem. Visszatérve a saját házunk tájára, amikor elindultunk a Schönherz Qpán, nemcsak azt vállaltuk, hogy szívvel-lélekkel végrehajtjuk a feladatokat, hanem azt is, hogy egy ütőképes csapatot szervezünk. Természetesen minél nagyobb ez a csapat, annál nehezebb a dolog, hiszen sok embert összefogása az egész társulatnak igen komoly munkát ad. Három évvel ezelőtt teremtődött meg az a mag, amely maga köré gyűjtötte azokat a kollégistákat, pestieket, külsősöket, akiknek köszönhető ez a győzelem. Tehát amikor arról beszélünk, milyen nagy ez a csapat, gondoljunk bele abba is, hogy ezért valóban sokat kellett dolgozni.

– Szerintem viszont ez elég olcsó megoldás. Nekünk is lett volna lehetőségünk egyesülni pl. a Sördögökkel, de ezt az évfolyam leszavazta. Abban teljes volt az egyetértés, hogy nagyon jól jönne a plusz tömegbázis és náluk vannak olyan emberek, akik pótolhatatlan támogatást nyújtottak volna – többek között az orgián. De talán valahogy hozzátartozik csapatunk arculatához, hogy mi egyedül csináljuk végig a Qpát, mint az Utolsó Műszer Évfolyam. Magától értetődik viszont, hogy mindenki tisztában volt vele, hogy ez mennyi többletmunkát jelent. Az egyesülés helyett inkább több budapestit vettünk rá a Qpázásra. Sikerült elérnünk, hogy az évfolyam kármános tagjai is jöjjenek át.

– Nem hiszem, hogy olcsó lenne ez az út; hadd mondjak egy példát: Amikor egyesült a két csapat, a Seven Up tagjai közül sokan úgy érezték, hogy a fejük fölé tettek egy gárdát, aki ezen túl irányítani fogja őket. Mi, Mikrósok, viszont azt szerettük volna, hogy kreatív feladatmegoldásokkal segítsenek az idő jobb kihasználásában. Vasárnap, amikor megcsappant a létszám, ebből gond is származott; egyszerűen nem volt aki vállalta volna a feladatok vezetését. Időbe tellett, mire ráeszméltünk erre, és ez súlyos pontokba került.

– Ez úgy tűnik nekem, mintha magad is elismernéd, hogy kevesebb emberrel nehezen megy. Különben sem a csapategyesítések ellen vagyunk, csupán az ilyen sok embert tömörítő mammutok ellen. Más csapatok véleménye is volt, hogy "sok lúd disznót győz" alapon nyertetek. Ha legalább közel olyan ötleteitek lettek volna, mint a többi dobogós csapatnak, nem csak 137 ponttal lesztek elsők.

– Ha ezt mondod, akkor bizton állíthatom, hogy nagyon keveset láttál a feladatokból és főleg azokat, amikben talán nem voltunk olyan jók. Nagyon sokszor éreztük mi is úgy, hogy lepontoztak bennünket; ötlettelenebb, gyengébb megoldások vitték el a pálmát. Azonban ezt érezte minden csapat, mert a Qpához hozzátartozik, hogy ha igazán élvezed a feladatbeadásokat, akkor a magadét érzed a legjobbnak. Én nem is próbálom objektíven értékelni azokat a produkciókat, amiben benne voltam.

– Egyetértek veled, ez így van. Szerintem minden csapattal előfordult néhány feladatnál, hogy nem ők kapták a legtöbb pontot, pedig ők voltak a legötletesebbek. Másrészt tényleg nem láttam túl sok beadást, mert nem volt felesleges időm ácsorogni, miközben megoldatlan feladatok vártak. Nálunk ez így ment: Ha valakinek volt valami ötlete, megcsinálta. Állandóan kellett valami teljesítményt nyújtanunk, hogy az élen maradhassunk. Ha tőletek kevesen is voltak a magban, több ember között könnyebb húzóembereket találni, és több embernek több ötlete is van. Ez tiszta matematika.

– Volt egy tanulságos interjú a BSTV-ben az előfeladatok ideje alatt, ahol két rendező azt fejtegette, hogy milyennek kell lennie a Qpának. Legyen inkább egy görcsös, erőltetett rohanás az egész, vagy csináljuk elegánsan. Maradjon idő más csapatok beadásának megnézésére, ne kelljen azonnal felmenni újabb feladatra, legyen lehetőség igényes kidolgozásokra, valódi színészi teljesítmények nyújtására. Én azt hiszem, ez a viszonylag kevés számú feladat (valóban kevés volt az előző évekhez képest) az utóbbi gondolat jegyében született. Ez biztosította azt, hogy azok a csapatok, akik nem készültek fel rendesen a Qpára (nem szerveztek elég nagy, ütőképes csapatot) egyáltalán az élvonalban maradhassanak.

– Ha netán ránk, vagy a Gumicumra célzol, alaposan tévedsz. Csak példaként említem, hogy az előfeladatok után még mi vezettünk, és ebből csapatunk tagjai merítettek némi lelkesedést. Ha már a Gumicumnál tartok: Mázlink volt, velünk szolidáris szurkolótábort alkottak. Persze, ez kölcsönös volt – mindkét csapat szerette volna, hogy ha nem is ő, de legalább egy másik Műszeres nyer. Ilyen a Szakmai Soviniz... Az eredményhirdetés előtt a két csapat együtt tombolt fenn a színpadon, és mindenki felfért.

– A felkészülést csak a csapat tekintetében érzem kicsit hiányosnak. Nálunk máshol voltak ezek a hiányosságok, például nem voltunk felkészülve ennyi ember mozgatására. Sajnos előfordult, hogy amikor éppen nem volt sok feladat, elkószáltak a csapattagok, és akkor ránk zúdult a következő adag. Akárhogy is, mi úgy érezzük, hogy a Qpa értékét semmivel sem csökkentette, hogy sokan voltunk. Nagyon jónak tartom, hogy két évfolyam között szoros barátság szövődött; rengeteg új embert megismertünk és megtanultunk velük együtt dolgozni, ami azért nem ugyanaz, mint egy bevált gárdával Qpázni, akik egymás minden rezdülését ismerik. Sokak szemében abszolút esélyesnek számítottunk, de közelről nem volt ilyen szép a menyasszony. Amikor győztünk, elsősorban magunknak bizonyítottuk be azt, hogy képes egy kavargó, minden évben megújuló társaság valódi csapatként játszani.

– Befejezésként a köztünk továbbra is fennálló nézetkülönbség ellenére gratulálok a Qpanyeréshez. A vitás kérdésben talán nem is létezik mindenki számára üdvözítő döntés; mi mindenesetre megpróbáltuk elmondani véleményünket saját szemszögünkből. Csapatomnak mindettől függetlenül feltétlenül le kell vonnia bizonyos következtetéseket, például, hogy a XXII. Schönherz Qpáig sokat kell fejlődnünk a színdarabok terén, mert idén nagyon lemaradtunk.

– Köszönöm a gratulációt, és meg kell mondanom, hogy az a 137 pont, ami elválasztott bennünket a többi csapattól, nemcsak a mi "gyengeségeinknek" köszönhető, hanem a mögöttünk jövők nagyszerű Qpázásának is. Egy előnye mindenképpen lesz annak, hogy egy nagy csapat nyert: a jövő évi rendezés nehéz és felelősségteljes feladatát talán könnyebben tudjuk elvégezni. Tudom, hogy eddig nem volt olyan Qpagyőztes csapat, amely ne váltott volna ki némi ellenszenvet stílusával. Ha azonban arra gondolunk, hogy győzelem ide vagy oda, újra játszottunk egy jót, nem lehet vitás, hogy ez a Qpa is jól végződött.