Ismerkedj meg hóhéraiddal!

Serény György (Matematika)

Dr. Serény György, villamosmérnök, matematikus és filozófus, szóval egy őrült. Nálunk azzal kezdte, hogy bebiciklizett a K.I.40 előadóterembe, mi meg csak néztünk. Következő órán már az útjába pakoltunk pár széket. Nagyon energikusan tart előadást, nem kell megijedni, ha első pár héten csak a kötőszavakat fogod fel, kell egy félév, amíg megszokod a stílusát. Amúgy remek előadásokat tart, a szórakozás garantált, csak lógni nem érdemes nála, egy kihagyása után a következőn fogalmad sincs, hogy miről beszél. Általában sikerül megfognia a lényeget, nem szokott sz*rozni a bizonyításokkal, a kimondott tételeket kell tudni nála használni. A ZH-i első ránézésre kellemetlen kérdésekből állnak, de ezek szerencsére típuspéldák, amiket előadásokon megbeszélnek (már akik bent voltak). Lusta, sokszor ugyanazt a feladatot adja fel, amit egyszer előadáson már megcsinált, és lusta a feladatmegoldásokban is. Ha valamit már több mint fél oldalon át számolsz, és 10-nél nagyobb számok is előfordulnak, akkor valószínűleg elcseszted – pillants át a szomszédodra, hátha ő emlékszik rá, hogyan csinálta annak idején Serény.

Az anyag nagyobb részét előadáson, kisebb részét gyakorlaton adják le. Jegyzet nincs, legalább is az én időmben nem volt, lehet, hogy azóta már írt Serény egyet. (Persze a kiírásban szerepel valami, de úgy emlékszem, nem igazán jó.) Két évközi ZH volt, leosztályozzák, igaz, hogy lényeg a kettes, de vizsgán a ZH-jegy is beleszámít a pofafaktorba. Általában a gyakvezérednél szóbelizel, tehát érdemes évközben is villogni gyakorlaton, hidd el, az a könnyebb.

Nguyen Xuan Ky (Matematika)

Látszik rajta, hogy érti a matematikát, de nem igazán tudja előadni a dolgot, az előadások gyakran nehezen érthetőek. Eléggé szigorúan osztályozza a ZH-kat, de szóbelizni érdemes nála, mert csak javítani lehet.

Tóth János (Matematika)

Teljesen elméleti előadásokat tart, példákkal, gyakorlati részekkel egyáltalán nem foglalkozik csak tételkimondással és bizonyításokkal. Faktos gimnazisták akár még élvezhetik is, de a szakközepesek inkább kerüljék el. A pofafaktor eléggé belejátszik a dologba, tehát érdemes az első sorban virítani, a stréberek még kérdésekkel is zaklathatják szünetben.

Giber János (Fizika)

Ő egy igazi régimódi professzor. És persze mint minden ilyen professzor, imádja a tárgyát. Szerinte akit nem fog meg a Maxwell-egyenletek szépsége, az ne is menjen villamosmérnöknek – ezt sajnos komolyan is gondolja.

Az órákon a könyvét vetíti ki írásvetítőre, és azon mutogat lézer pointerrel. Mindent elmagyaráz, és tényleg arra törekszik, hogy a hallgatóság megértse, miről is beszél. Keveset ír a táblára, csak a szerinte leglényegesebbnek tűnő dolgokat vezeti le, sajnos nem mindig ez a legnehezebb témakör. Ha túl gyorsan cserélgetné a lapokat, nyugodtan rá lehet szólni, ilyenkor megvárja, amíg mindenki leírja, vagy rosszabb esetben azt mondja, hogy ez benne van a könyvben.

A tanításról egészen poroszos elképzelései vannak. Kifejezetten utálja, ha valaki késik az órájáról, vagy netalántán az ő óráján mással mer foglalkozni. Ilyenkor meglehetősen agresszívan és arrogánsan lép fel. (Mi a francot csinálsz ott a padban? Vered a f...odat? – és ekkor még finom volt.) Az ilyen kitörései miatt eléggé stresszesek az órái. De nem kell tőle megijedni. Alapjában véve nem rosszindulatú.

Nálunk szinte minden órán kisZH-t íratott. Kezdetben a derült égből csapott le 5-6-7-8 kérdés. Aztán egyszercsak elkezdte feltenni a következő óra kérdéseit az írásvetítőre. Lényegében az egész leadott anyagot visszakérdezi. Egész jól össze lehetett nála dolgozni, de arra nincs elég idő, hogy mindent a szomszédodról írj le. ZH után újra elmagyarázza a nehezebb kérdéseket. Ezek az ellenőrző kérdések egyrészt mint nem hivatalos katalógus működnek, másrészt ki is javítja őket, és bekerül a kartonodba, ami ott van szóbelin a vizsgáztató előtt. Amennyiben ez a prof, akkor jó alaposan meg is nézi...

Ha rendesen átnézed az ellenőrző kérdéseket, és a gyakorlaton kiadott házi feladatokat, nem jelent különösebb gondot se a ZH, se a vizsga. A vizsga három részből áll: a teszt kérdéseit (ha volt rálátásod a témára) el lehetett találni, a kis kérdéseket is meg lehet csinálni, ha kidolgoztad a tételsort, a feladatok pedig eléggé házi feladat szagúak, de azért nem árt vigyázni velük. Ha megvan az írásbeli, mehetsz szóbelizni. Itt be kell mutatni az előre kidolgozott tételeket, ha ezt normálisan megcsináltad, nem lesz gond vizsgán. Minél több dolgot lógsz el, annál durvább szívatások várnak, főleg szóbelin.

Ez egy ilyen tárgy. Tisztességesen végig kell csinálni, bejárni órákra, gyakorlatokra, és folyamatos készülést igényel(ne). A tételsor kidolgozását sem előnyös vizsga előtti napokra halogatni. (Ezt tapasztalatból mondom.) Ha nincs kedved erre a sok macerára, inkább jelentkezz át másik tanárhoz.

Péczeli Imre (Fizika)

Közös órát tartott Jakab Lászlóval. Ha valaki bejár az óráira, és bírja a stílusát, akkor lesz egy jó jegye. Hát igen, a stílus: végletekig szájbarágó, szinte kibírhatatlanul lassú. Ezzel szemben korrekt, érthető, és csak azt kéri számon, amit leadott. Az első félévben a ZH-k szinte csak feladatokból álltak, a vizsga meg csak elméletből, így a második félév első vizsgáján nagy volt a meglepetés, amikor hirtelen csak feladat jött, szóval nem árt ezt az elején tisztázni.

Gyimesi Ferenc (Fizika)

Amerika-mániás, ott tanított néhány évig. A tárgyat végül is tudja, de az előadásai nem feltétlenül érdekesek. Az Amerika-mánia főleg a számonkérés tesztes jellegében tűnik elő – ami nem rossz dolog, jó lehetőség az összjátékra. (Ez az elmélet. Gyakorlatban nem működött, mivel elég durva kérdések is voltak. Hármasra könnyű, négyesért keményen kell dolgozni évközben, ötösért pedig bejárni, készülni, készülni, készülni...) Egész emberszerű, bár az orra kicsit Cyranora emlékeztet.

Füstöss László (Fizika)

Előadásmódja első nekifutásra igen szokatlan, és "mérsékelten" érthető (egy ideig engedi abban az illúzióban ringani az embereket, hogy esetleg végül még meg is érthetik az anyagot, aztán hirtelen feldob a táblára pár diffegyenletet és körintegrált – amiket viszont egy fél év múlva már egész jól meg lehet majd érteni –, és innentől kezdve K.O.). De ha belejön az ember, egész érdekes dolgokat hallhat, és látványos kísérleteket láthat. Látszik, hogy nagyon ért ahhoz, amiről beszél, de sajnos mérsékelten tudja átadni. Valami jó vastag könyvből érdemes tanulni, az órai jegyzet és az ő könyve nem igazán használható, legfeljebb arra jó, hogy megtudd, nagyjából mit fog kérni a vizsgán. A kidolgozott tételsorokat, fénymásolt rövidített anyagokat felejtsétek el, ugyanis, bár kiválóan lehet puskázni, észreveszik, ha túl sok az egyezés néhány dolgozat esetében. Különösen ajánlott amatőr csillagászoknak, mániája a kozmológia.

Jakab László (Physics)

Érthető, élvezetes órát tart, korrekt, azt kéri számon, amit leadott. Legalábbis magyarul. Az angolról tapasztalat hiányában annyit, hogy ha olyan mint magyarul, nagyon megéri a tárgyat nála hallgatni.

Ginsztler János, Dévényi László (Anyagtudomány)

Ők ketten együtt tartják a tárgyat, Ginsztler igyekszik a tárgyat érdekessé tenni, de csak az órákat teszi azzá néhány – évek óta állandó – történettel. Miután Ginsztler elmondja a magáét, Dévényi tartja az órákat, ezekre a dögunalom jellemző. Mindezek mellett jólelkű tanárok. Még év közben egyéni vizsgára is adnak alkalmat a kereszteseknek. Az anyagtudományt náluk érdemes hallgatni: a könyvet kell megtanulni, és máris megvan az egyetemen az első jeles.

Tevesz Gábor (Programozás)

Mind az előadó, mind a számonkérések korrektek. A ZH-n bármilyen papíron lévő segédeszköz használható (ne örülj előre, ez nem mindig jelent jót...).

Németh Pál (Programozás)

Aki nem tudott előtte programozni, aztán sem fog. Viszont nagy eséllyel lesz egy sikeres tárgya, bár ezt a választott gyakvezér nagyban befolyásolja, ugyanis ő javítja a ZH-t, és a nagyházit is ő nézi meg.

Szeberényi Imre (Programozás)

Gyakorlatvezetőnek jó, elmagyarázza, ha valamit nem értesz. A kiadott feladatokat tanácsos megcsinálni. Katalógust vezet, ezért célszerű gyakran villantani az arcodat laboron, különben bajban leszel. (Általánosságban igaz, hogy célszerű a laborokra bejárni.) Általában elég rendes.

Arató Péter (Digitális technika, ő a dékán)

Dr. Arató Péter és a Folyszab tanszék (ma már Irányítástechnika és Informatika Tanszék). Hmm, ez azért már fogalom, bár az idők során kisült, ők jelentik a kisebb rosszat. Az előadóról: bonyolult, ezzel tökéletesen jellemeztem, úgy érzem. Jómagam, szakközepes révén, többévnyi digit tanulás után csak röhögtem az egészen, de aki itt hallotta ezeket először, és így, annak rendesen betett. Nyugi, nem annyira durva, mint elsőre látszik, a gyakorlaton úgyis tisztázzák valamennyire, ha szerencséd van. Ja, és fiatal sorstársaim, akiket szakközépből vetett ide a pech, el ne bízzátok magatokat, hogy ezt már tudjátok, a vizsgán nagyon meg lehet szívni...

Na sorjában. Az előadás bonyolult, tömény elméletgyártás. Kissé unalmas is, így könnyű más elfoglaltságot találni. Pl. passzív szórakozás röhögni az előadón, mert a táblát sosem tudja kezelni. Egy aktív pedig, Arató professzor állandóan fel-alá járkál előadás közben. Próbáljátok meg kérdésekkel összezavarni, hogy miután válaszolt, ne ugyanabba az irányba folytassa az útját, amiben megszakítottátok. Nekünk nem jött össze, és állítólag senkinek sem, iszonyú szisztematikus ebben is.

A ZH-t hagyjuk, akinek nem sikerül az az egy digit ZH, az igazán gondolkozzon el, hova keveredett, és gyakoroljon önkritikát, vizsgán úgyis kivágják, sokakkal együtt. Egyetlen dolog, amiért érdemesebb hozzájuk menni, hogy lehet náluk reklamálni. Ezt ők is nagyon jól tudják, ezért a dolgozatokat igencsak kilóra javítják, és néha jelentősen alápontoznak.

Tehát módszer a következő: piszkosul megjegyzed az összes kérdést, majd írásbeli után a haverokkal átnézed az idevágó anyagot. Tudnod kell, hogy mit csesztél el, és ezekbe hogyan lehet belemagyarázni, hogy azok mégis jók. Általában nem vonnak le pontot, ha nekiállsz reklamálni (ez ritka jó tulajdonságnak számít), és 4-5 pontot össze lehet szedni. Nos, ez a digit szóbeli.

Kóczy T. László (Digitális technika)

Jó előadó, rendesen elmondja a digitet, meg lehet tanulni. Sőt meg is kell. A hozzá tartozó gyakvezérek: Szittya, Flesh, Adamis. Itt annak van sikere, aki nem sajnál egy-egy délutánt a digitre szánni. A többieknek rossz. Szeretnek a vizsgán a tanulók idegeivel játszani, éreztetni akarják, hogy ott ők az urak, és sikerülni is szokott nekik. Nálunk 115 emberből az első két vizsgán 16 ment át. A puskazást teljesen lehetetlenné teszik. Elég rövid idő alatt kell megoldani az egyénenként kiadott feladatokat. Mindenesetre nem azért buknak sokan, mert a feladatok megoldhatatlanok, csak mert annak látszanak. J

Vígh László (Közgazdaságtan)

Elég jók az előadásai, bár az anyaga miatt sokan csak pofavizitre járnak be hozzá. A ZH előtti órán mindig elmondja a ZH anyagát, régi feladatsorokat oszt ki, illetve a ZH-hoz hasonló feladatokat mutat be, melyeket meg is old (ezek a feladatok egyébként is meglehetősen sablonosak). Erre kifejezetten érdemes bemenni. Szünetekben a kérdésekre szívesen válaszol. ZH-n kicsit pattog, ha nagy a zaj, de nem nagyon törődik a puskázással, viszont vizsgán elég kemény szokott lenni. Hajlamos csak a számértékek alapján ellenőrizni a feladat helyességét, ezért ha valamit csak elszámoltál, akkor nyugodtan menj reklamálni.

Bánóczy János (Közgáz)

A "mesélős" Közgázt tartja, azaz nem csak képleteketek és grafikonokat rajzolgat a táblára, hanem megpróbálja a tárgy lényegét (azért műszakisok által is emészthető formában) elmondani, szerintem egészen jól. Ha ismer (be kell járni előadásra), ZH alatt segít. Kedves ember, szívesen magyaráz.

Fanta Katalin (Matematika)

Aranyos öreg nénike. J Magyarázni nem tud, és ha hozzá kerültél, akkor már most elkezdhetsz imádkozni, mert nem fogod megúszni az első évet IV nélkül, az biztos. Régebben a kereszteseket tanította, és így lettek duplakeresztesek (#).

Kónya Ilona (Analízis)

Gyorsabban ír a táblára, mint ahogy a legtöbb ember beszél. Az órát az utolsó pillanatig kihasználja ("Van még egy perc, levezetek még két példát..."), de az időt soha nem lépi túl, ezért allergiás az előadás vége előtt öt perccel csipogó órákra ("Mondtam már, hogy dobják ki azokat az órákat a szemétbe!"). Iszonyatos mennyiségű anyagot ad le igen rövid időn belül, azt viszont olyan sok példával illusztrálva, hogy csak a jegyzetből meg lehet érteni szinte mindent. Szeret írásvetítős órákat tartani, ez mindenkinek kényelmesebb, mert csak figyelni kell, a kivetített anyagot ugyanis kiadja fénymásolva.

Ő lesz az elsős infósok évfolyamfelelős oktatója [mázlisták!], és ezt nagyon komolyan is veszi. Nemcsak azzal törődik, hogy jó órarendetek és ZH-beosztásotok legyen, hanem még a vizsgaidőpontok elrendezését is elintézi helyettetek. Ráadásul egyike a kevés olyan oktatónak az Egyetemen, aki a lelketekkel is törődik. Becsüljétek meg nagyon!

Fritz Józsefné (Analízis)

Az analízis "kommandó" másik oszlopos tagja. Legfőbb jellemzője, hogy jóindulatú, de ez a tanszékre globálisan jellemző – ők nem élvezik, ha kivághatnak vizsgáról. A táblára egy hangyányival lassabban ír, mint kolléganője, de még így is igyekezni kell, ha valaki követni akarja. Vigyázni kell vele, néha túltartja az órákat.

Horváth Miklós (Emelt szintű analízis)

Félév elején, mielőtt az első "minden egyes" jelet felírja a táblára, megkérdezi a bentlévőket, hogy biztosan mindenki ismeri-e (amire persze nálunk kitört a nevetés, első félévben az analízist Tóth János tartotta, aki megszállott matematikus), majd a biztonság kedvéért elmagyarázza. Ez a hozzáállás igaz a felírt tételek esetében is: minden tétel után elmondja azt egy kerek, magyar mondat formájában. A táblára rendesen jegyzetel (mármint mindent felír, bár nem túl szépen, de rá lehet szólni). Szívesen magyaráz, számonkéréseknél rendes.

Simonyi Gábor (Bevezetés a számításelméletbe)

Ha konyítasz valamit az anyaghoz, és bírod a reggeli kelést, akkor érdemes bejárni az óráira, egyébként nem fogod tudni követni a bizonyításokat, lemaradsz a fogalmakat illetően, és akkor már esélyed sincs, hogy a következő táblányi anyagot megértsd.

Simonyi alapvetően jó fej, lehet vele beszélni, sokszor megkérdezi, hogy hányan értik éppen az adott anyagrészt, és ha kell, újra elmondja. Más kérdés, hogy néha ez sem segít.

Pacher Pál (Fizika)

Aki sokat jár be az előadásokra, az vizsgán nagyon jól járhat. Az előadásaira jellemző, hogy fizikáról van szó (gyakran már az is nagy eredmény, ha egy tárgy arról szól, amire a neve utal). Elég unalmas, elmondja, hogyan lehet egyszerű dolgokat nagyon bonyolultan megcsinálni. A ZH során nem figyel erőteljesen. A vizsgán, ha ismer, rendes, de egyébként is korrekt javitásra számíthatsz. Feladatlapjai nagyban hasonlítanak a Füstöss félék-re, csak az elméleti résznél voltak különbségek: a Füstöss féle tippelős, rövid kérdések helyett itt egymondatos válaszok kellenek.

Bokor Nándor (Physics)

A Fizika Tanszék környékén ő az egyik legrendesebb, jó nála vizsgázni. Idén ő tartja angolul a fizikát. A többi fizikát tanító előadóval szemben ő teljesen érthető előadásokat tart, érdemes bejárni hozzá (és nem csak a katalógus miatt), a nehezebb részeket magyarul is elmagyarázza. [Mellesleg valaha Impulzusos volt...] Ne próbáljatok nála jól ismert szóvicceket elsütni – azokat ő találta ki.

Selényi Endre (Digitális technika)

Ha akarja, egész jól és érthetően el tudja mondani a dolgokat, azonban sokszor eltér a tárgytól, és akár egy teljes órán keresztül is képes a digitális technikához kevéssé kapcsolódó dolgokról beszélni. Persze ezek a dolgok is érdekesek, sok mindent meg lehet tőle tudni. Vizsgán hozzá érdemes menni, ha pontokra van szükséged. Az egy előadáson megtett kilométerek számát tekintve verhetetlen.

Pongor György (Programozás)

A híres-nevezetes Pongor-féle Pascal könyv írója. 200 Ft-ot ad annak, aki eddig ismeretlen hibát talál a könyvében. Viszonylag nehéz nála megcsinálni a programozást, mert hihetetlenül precíz, és minden apróságot számonkér. Jó előadásokat tart, aki még nem tud programozni, az nála megtanulhat. Aki tud, az majd rájön, hogy nem is ért annyira a dologhoz, ezért mindenképpen érdemes bejárni az előadásokra. Ajánlatos átmenni az első ZH-n, mert "a pótZH nem lehet könnyebb, mint a rendes ZH, de két egyforma nehézségű példasor nincsen...". Ugyanez igaz a vizsgákra is. Villanyosoknál elnézőbb.

Poppe András (Számítógép labor)

Első félévben Pascal-t, a másodikban C-t oktat, igencsak felkészült, bár néha nem igazán tudja magával ragadni a hallgatóságot. Hajlamos átsiklani apró tévedések fölött. Ilyen apró tévedés például az, hogy kettest ad... vagy azt sem. Tessék csak nyugodtan helyesbíteni!

Lipécz György (Közgazdaságtan)

Mikroökonomiát tanít, na, őt mindenkinek ajánlom. Az órái nem túl érdekfeszítőek, egyrészt az anyag nem túl érdekes, másrészt igen halkan beszél, ezért akinek nem sikerül az első sorok valamelyikébe kerülnie, az csak teljes csönd esetén (ami nem jellemző) tudná rendesen hallani a hangját, egyébként csak szövegfoszlányok jutnak el hozzá. ZH-kon nála lehet puskázni, másolni, ilyesmi... Vizsgán sem túl szigorú, simán be lehet emelni a tételedet. Azonkívül neki az számít inkább, hogy mit írtál a lapodra. Kb. úgy osztályoz, ha nem tudsz semmit, akkor 2-es, ha tudsz valamit, akkor 3-as, ha annyit tudsz mint egy közgazdász, akkor 4-es, ha annyit tudsz mint egy Nobel-díjas közgazdász, meg le is mosod az autóját, akkor 5-ös.

Romvári Edit (Economics)

Angol közgázt tanít elvileg, de főleg magyarul. Próbál az elmélettől kicsit elrugaszkodni, inkább gyakorlatias példákat mutat, persze amerikai módszer szerint. A könyv szép színes, monitor alá pont jó, de tanulni nem nagyon érdemes belőle: első fejezetet elolvastam, másodiknál csak a vastag betűt, harmadiknál csak az összefoglalót, negyediknél az összefoglaló vastagbetűs részét. Hmm...