Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

after@all: a.c.i.d.

Érdekes hangzások, különös gitárbontások, zúzós riffek, sokszínű ének, elektronikus eszközök használata és biztos zenei tudás.

Gólyabál

...ruhatárnál spontán kialakult kulturális színpad...

Naplopók

Tök függetlenül, ám teljesen egyszerre ébred bennünk fel a szégyenérzet, hogy ehhez képest mi átlustálkodtuk a napot, párhuzamosan kezdjük a hajunk gyorsan valami emberi formára szedni, kipislogni a csipát a szemünkből, rövid nyújtózások, ruhaigazgatás, hirtelen valami komolyabb beszédtéma keresése.

Rettegés

EHK-tükör

Nem helyettesíti

Az InfoSite múltjáról és jövőjéről. "Azt nem értem, hogy valaki, aki nem tanulta meg, nem érti a tárgyat, hogy veszi magának a bátorságot, hogy egy összefoglalót készítsen, amikben alapvető hibák szerepelnek."

Budavári Schönherz Stúdió

A BSS ma az ország talán legjobban felszerelt, hallgatók által működtetett egyetemi stúdiója.

"A Schönherz kolesz nem apácazárda..."

Szótár Schönherzeseknek és nem ittlakóknak.

RF felújítás

nagyobb csatornaválaszték és jobb képminőség

Malac

A fogalmak boltja

Már nem is emlékszem, hogy mikor nyitottam meg sokak szerint kissé furcsa kis boltomat a Széchényi utcában. Nem panaszkodhatom, konkurencia híján jó dolgom van a városban. Manapság, a számítógépek és a mobiltelefonok korában kevesen adják a fejüket fogalom adás-vételre. Egyébként a magam részéről meglehetősen régimódi embernek vallom magamat. Oda nem ülnék egy számítógép elé, a mobiltelefonoktól pedig ösztönösen irtózom. Az egyetlen technikai újdonság, amire rá tudtak beszélni az utóbbi tíz évben, egy pénztárgép volt, és be kell hogy valljam, hogy amióta számlát kell adni a fogalmakról, jelentősen megkönnyíti az életemet. Egyedül a vonalkód leolvasót nem használom, ugyanis még a legmodernebb technológiával sem sikerült vonalkódot rakni a csodálkozásra, a csendességre, sőt még akármilyen csekélységre sem.

Senki sem vádolhat azzal, hogy rendetlen vagyok. Pontos könyvelést vezetek a vásárolt és eladott árukról, az árakról, a nyereségemről és az esetleges veszteségekről is. Ez utóbbit is árulok, de sajnos nem nagyon veszik. Viszont bárki könnyen előállíthatja magának amatőr módon, házilag. (Szívből gyűlölöm a műkedvelőket – rontják az üzletet.) Az egyre bővülő nyereségkészletemet viszont nem adom el. Bolond is lennék eladni, hiszen valamiből nekem is élnem, gyarapodnom kell! Egyébként eléggé következetesen tárolom a fogalmakat: ABC sorrendben, katalógus szerint osztályozva rakom ki őket a polcokra, ahonnét a kedves vásárló kedvére válogathat.

Persze nem megy mindig egyformán az üzlet, hisz a korok, emberek változnak. Mostanában mintha lenne egy kis visszaesés a forgalomban; úgy látszik, manapság az embereknek nincsen szükségük megfoghatatlan dolgokra. Ez nem az én századom. Sokkal inkább a tizenkilencedik, vagy a tizennyolcadik! Azok kedvemre való idők voltak. Akkoriban tanultam meg franciául; sokat járt ide valami Rousseau meg Voltaire, meg még vagy egy tucatnyi a fajtájukból egy fél évszázadon át. Jó vevők voltak, az bizonyos. Valósággal kapkodtak az újdonságokért. Különösen nagy mennyiségű forradalmat vettek abban az időben, és sokan drága árat fizettek érte. A huszadik század elején volt itt egy orosz is, jól emlékszem a tar fejére. Ő is forradalmat akart venni, de ekkoriban már nem volt igazán szezonja a dolognak. Viszont akció volt polgárháborúból, vérontásból és zsarnokságból. Ezekből nagytételben vásárolt. Most nem jut eszembe a neve, de később a fiatalok sok dallamos indulót énekeltek róla. Szabadságot is sokat vettek egy időben, de ma már kevésbé van keletje. Ezzel szemben feltűnően sok rabszolgaság fogy: üzletileg jó, de erkölcsileg kissé kifogásolható döntés volt a gyártó részéről, hogy ízléses dobozba csomagolta, amelyre egy csinos, lengén öltözött lány képét nyomtatta, aki egy táblát tart a kezében. A táblára azt írták, hogy "Szórakozzon velem a nap 24 órájában!"

Csak azt ne higgyék, hogy attól, hogy van egy látszólag jól menő üzletem, az életem habostorta! Képzeljék, pár hónappal ezelőtt kiraboltak. Biztosításom nem volt, hisz melyik biztosítótársaság biztosítaná a szerelmet, a tudást, a vágyat vagy a biztonságot? Ellenben azt mondták, hogy szívesen vállalnak garanciát havi pár ezer forintért a halálra, a szenvedésre, a nehézségre, a sunyiságra és főleg a sóherságra. (Ez utóbbi kettőt egyébként rendszeresen vásárolnak is tőlem ezek a vállalatok, csakúgy, mint a bankok és általában a hasonló hivatalok.) Ezekre azonban nekem nem kell garancia. Biztosítás nélkül is van belőlük bőven elég. A rendőrségnél a lopás után többször is több órát álltam sorba. Űrlapokat és üres lapokat töltöttem ki, feljelentést tettem, érdeklődtem, ígéreteket kaptam (pedig nem kértem), végül pedig egy levelet, hogy nincsenek meg az ismeretlen tettesek. Olcsó vigasz, de legalább el tudom majd adni a rendőrségtől kapott ígéreteket és sajnálkozásokat.

Pedig ebben az időben nyílt egy vadonatúj használt-fogalom bolt a piac mellett. Az árukészlete feltűnően ismerős volt. A boltot pár hét múlva hatóságilag bezárták. Azok a bolondok kirakták a polcra a sikkasztást, az adócsalást, a korrupciót és a botrányt. Annak rendje és módja szerint sajtóbotrány is lett az ügyből. Kontárok. Aki nem ért a fogalmakhoz, az ne használja őket, és ne is rakja őket közszemlére. A rendőrség a bolt készletét elkobozta. Fellebbeztem, hogy indítsanak vizsgálatot, nem az én készletem-e az. A rendőrség azt mondta, hogy mivel a fogalmakon nincsen gyártási szám, nem bizonyítható a tulajdonjogom, viszont nyugodtan indítsak polgári peres eljárást a vádlottak ellen, mihelyt az ellenük folyamatban lévő per eredménye jogerőre emelkedik. Azt viszont már rám akarják kenni, hogy a botrány tőlem származik. Ellentmondást ugyan nem árulok, de ha kimászok ebből a slamasztikából, akkor megfontolom, hogy rendeljek-e belőle egy jókora készletet. Lehet, hogy jó üzlet lenne.

Látják, ilyen az életem. Szép mesterség a fogalom-kereskedés, de ha az ember, aki erre adja a fejét, nem ért hozzá, akkor néha kissé veszélyes is. Szerencsére manapság már nem küldenek máglyára egyes fogalmak birtoklásáért errefelé, de néhány éve még börtönt lehetett kapni értük. Ma egészen más a helyzet. A börtön helyett egyszerűen csak semmibe vesznek. De engem nem érdekel. Tudom jól, hogy ők ostobák, és amíg eljár felettük az idő, én nyugodt körülmények között, módjával ugyan, de biztos megélhetést biztosítok magamnak (és családomnak – a Jóisten éltesse őket!) a munkámból. Néha eszembe jut, hogy nyugdíjba vonuljak, de ilyenkor arra gondolok, hogy nem bírnám elviselni a hátralévő éveimben a semmittevést. Inkább eladom.

Végül, hogy ne hiába írjam le ezt a sok betűt ide a papírra, ne feledjék el:

Használt és új
FOGALMAK BOLTJA
Széchényi út 43/A

Purszki Csaba