Mi kell a nőnek

Sok film alapötlete, hogy a főszereplő valamilyen csoda folytán különleges képességeket szerez. Nincs ez másképp a Mi kell a nőnek (What Women Want) című filmben sem: Nick Marshall (Mel Gibson) egy baleset után azon veszi észre magát, hogy hallja a nők gondolatait. Azt hiszem, ezt első hallásra a legtöbb férfi szívesen kipróbálná, hiszen adott esetben igen hasznos tulajdonság lehet, de azért lehetnek hátulütői is a dolognak...

A filmet nagyrészt Mel Gibson személye, kisebb részt a filmbemutató alapján választottuk ki. A főszereplőben nem is csalódtunk, a történetben is sok poén volt – de szerintem többet ki lehetett volna hozni az alapszituációból. Sokszor ki lehetett találni előre az eseményeket, és gyakran erőltetett, közhely-gyanús szituációk alakultak ki. Ezért nem ajánlom a filmet olyanoknak, akik kritikusan nézik az ilyen filmeket, mert kimennének a felénél. Egy példa: a szülő (jelen esetben apa) rádöbben, hogy mennyire elhanyagolta lányát. Jelenet: halkan besétál a szobába, betakarja a félig kitakarózott gyermeket, megpuszilja, nézi egy ideig majd óvatosan kioson. Az ajtóból még visszafordulva vet egy pillantást az édesdeden alvó lányra, majd vigyázva becsukja az ajtót.

A filmben Nick egy reklámcég középvezetője, aki épp az előléptetés küszöbén áll. Hidegzuhanyként éri, hogy az igazgató egy nőt vesz fel a posztra helyette, és újdonsült képességét kihasználva megpróbálja túlszárnyalni és feleslegessé tenni a nőnemű kreatív igazgatót. Meglepő módon beleszeret az ellenfélbe, és további meglepő események során kialakul a szokásos happy end – persze a vége előtt azért minden összedől, kiábrándultság és csalódás zuhan a vászonra, de egy csapásra minden helyrejön. Amerikai.

A film ezeket leszámítva élvezetes, ha nem várunk tőle sokat, két órás szórakozásnak mindenképp megfelel. Azt viszont nem tudjuk meg belőle, hogy mi kell a nőnek.

Gyenes Tamás