Tűnő gondolatok

Csak ülök a söröző padján, és azon tűnődöm, hogy mennyire átalakul az élet, az értékrend.

A város, ahol felnőttem, amit gyerekkorom alatt megismertem, lassan megváltozott. Új épületek, beton- és üvegcsodák emelkedtek ki a romok közül, vagy a puszta földből. Az utóbbi három évben, mióta alig voltam itthon, olyan sok minden megváltozott. Tegnap avatták az új főteret... csillogó, fényűző sétálóutca lett a poros szürke belváros. Minden épül, minden egyre jobb lesz...

Új, gazdag épületek, Skodák és Wartburgok helyett nyugati autócsodák, popper-szolibabák, amerre a szem ellát. Valami azonban mégsem stimmel. Nem kerüli el figyelmemet a tej ára. Pár éve még nem feleannyi volt? Hmmm... és édesanyám évek óta szinte ugyanannyit keres. Egyre nagyobb a különbség. Hova? Hová tartunk? Hova vezet ez? A különbség feszültséget kelt. A feszültségnek pedig valahol ki kell sülnie, el kell vezetődnie.

...mit is beszélek, hiszen már ahhoz is túl tompák vagyunk, hogy feltűnjön, nem kóser ez.

Szavak.

Globalizáció. Áruházláncok, étteremhálózat, közétkeztetés. Reklámok, média, Internet, génsebészet. Egyen-ízlés. Közakarat.

Ja, meg a vidám mese:

"Tudod, a Vince apja! Ismered, persze! A fiatal barátnőjével. Mikor elfogyott az ötmillió, elhagyta. Aztán Vince megint adott neki, persze. Erre a csaj visszaköltözött. Az öreg meg visszafogadta... hehe." Ennyi. Hát ez van.

Ez kell? Egy ember vonzerejének fokmérője a pénz? Hogyhogy?

Minden egyre jobb lesz.

Minden egyre jobb.

Egyre jobb?

...én csak ülök a söröző padján, és nézek.

Hermes