Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Home, sweet home – Piszkos ügyek

J. rutinos problémamegoldó, és valószínűleg nem az ő feladata, ha ennyire nem érdekli. Így hát R.-rel kezdtem el beszélgetni.

Egy kérés a Netpincértől

"Miért ez volt életem legjobb gólyatábora?"

"Gondoltam, ha ezt mind a 600 gólyával betarttatják, akkor tudnak valamit."

Kollégiumi Küldöttgyűlés – 2002. május 9.

2002. május 9.

Sziget 2004

Cím nélkül

Villanykari TVSz-kiegészítések

A Sulinet Expressz humbug

A helyzet ugyanis az, hogy az akcióban részt vevő cégeknek 2003 elején le kellett adnia az értékesíteni kívánt termékek listáját, s gyakran kapjuk azt a választ, hogy az adott termék már elfogyott.

Interjú Dr. Pongor György tanár úrral

Mint kertben a virágok...

"És ezek a virágok... milyen szépek..."

Téma

A téma az utcán hevert. Nem feküdt, hanem szó szerint elterült – már amennyire egy téma elterülhet. Ráérősen sütkérezett a délutáni napfényben, mint akinek semmi teendője sincs. A villamosmegállóban lévő embereket bámulta. A többségük ezt nem viszonozta: egyszerűen elsétáltak mellette – vagy nem törődtek vele, vagy számukra megszokott látvány volt. Mindenesetre én kíváncsian töprengtem azon, hogy mit kereshet egy téma a megállóban. Már épp ott tartottam, hogy odalépek hozzá, és megkérdezem, amikor megérkezett a szöcske. Felszálltam, és mire kinéztem a koszos ablakon, már sehol sem volt. Eltűnt...

Kicsivel később felszállt egy idős hölgy, kezében egy nehéz táska volt. Mögöttem rögtön felpattant valaki, hogy átadja a helyét. Érdeklődve fordultam hátra – ugyanis ez a cselekedet már ritkaság manapság. Vajon ki lehet ennyire udvarias és segítőkész? A téma volt az. Idáig végig ott ült mögöttem – most meg a sarokban álldogál. Nem akartam szem elől téveszteni. Habár a témákról alkotott képem hiányos, annyit tudok, hogy nagyon ritkán szoktak utazni, pláne villamoson. Vajon mi késztette ezt a témát arra, hogy felszálljon a szöcskére?... Újabb megálló. Többek közt egy popper csávó száll fel, discmanjéből bömböl a tücc-tücc. A téma megborzong és szemlátomást rosszul érzi magát. Ez az egész addig tart, amíg a srác le nem száll. Érdekes... Most a kiszűrődő hangos zenét nem szereti, vagy ezt a stílust nem érzi a sajátjának? Tényleg, lehet, hogy a téma rocker? Gondolataimat az ismerős megálló képe szakítja félbe. Búcsúzásképpen biccentek különös útitársam felé, majd leszállok a villamosról. Sietős léptekkel indulok el, majd lefékezek. Felesleges rohannom, hisz oly szép ez a délután. Letelepszem egy padra, és érdeklődve bámulom az embereket. A többségük nem viszonozza ezt: egyszerűen elsétálnak mellettem – vagy nem törődnek velem, vagy számukra megszokott látvány ez. Bambulásomból félénk léptek nesze riaszt fel – a téma közelít felém. Ekkor megértem: ez a téma engem várt abban a megállóban! Végig engem követett! A saját különbejáratú témám! Felsegítem magam mellé a padra (ugyanis elég nehézkesen tudna egyedül felkapaszkodni) és szóba elegyedünk...

Már sötétedik, mikor elbúcsúzunk egymástól. Még rengeteg dolga van, akárcsak nekem. Eltűnik az esti forgatagban. De én még maradok. Előveszek egy fehér papírt, hátradőlök a padon és írni kezdek: A téma az utcán hevert...

Bacsi