Ne csak szeleteljünk
Kedvenc Közgáz tanszékemre menet közben mindig azon szórakoztam, hogy a Stoczekban a liftben a plafonba miért van beépítve egy táphűtő-ventilátor, ami azonnal elkezd kerregni, amint megnyomjuk a gombot. Aztán most rájöttem.
Az előző számban volt már szó az E épület fantasztikus liftjeiről, most a legtöbbünk által sokkal gyakrabban használt Schönherzes liftekről írnék egy-két szót. Igazából – szinte – semmi bajom velük, gyorsak, általában működnek is, bár óra egészkor–óra ötkor sosem az igazi, de erre azért lehet számítani. Arra azonban nem, hogy kétemeletnyi távot fél óra alatt tesz meg a divájsz. Gondolom ebből kiderül, hogy beszorultunk, jól. Ez még nem is lenne egy egetverő probléma, gond csak annyi volt, hogy a B-liftben voltunk vagy húszan. Kicsit sok ember, kicsit kevés hely, kicsit kevés levegő fél órára. Nyomtuk a csengőt, ahogy illik, erről persze nem volt semmilyen feedback, csak később mondták, hogy tényleg szólt a portán. Mikor a portás néni mondta telefonon (mert ugye máshogy nem lehet kommunikálni a külvilággal), hogy a szerelők a központban vannak, egy óra, míg kiérnek, már kezdtem gyanakodni. Aztán tíz perc elteltével már látszott, hogy a Schindler jó minőségű lifteket gyártott: még tűzben sem engedik be a füstöt, sőt a levegőt sem. Aztán elkezdtük feszegetni az ajtót: ez szerencsére jó minőségű anyag szintén, kinyitni nem lehet, három ember épp hogy résnyire tudta feltépni. Gondoltuk, az ajtó fölötti alumíniumlap alatt biztos van valami nyílás, de ebben is csalódnunk kellett: kis rés, kívülről atombiztosan szigetelve.
Végül fél óra elteltével tízcentinként felhúzták a liftet a másodikra. Az, hogy miért nem az elsőre, az már a "szerelők" titka marad.
És hogy miért nincs szellőzés a B-liftben, vagy ha van, az miért nem működik, az számunkra talány. És a sok hülye a szaunáért bead egy csomó huszast, nekünk pedig ingyen volt. Tök jó, nem?
nessie