Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Jöttünk. Láttunk. Győztünk?

Jegesnap 2005

A korcsolyakölcsönző hamar megtelik, bent a hat rendező pihenés nélkül adja ki a korcsolyákat a vendégeknek, minden a várakozások szerint zajlik. Már az elején látszik, hogy jó kis buli lesz ez.

Alkotói Pályázat, 2001

A Műegyetemi Sajtóklub által közéleti témában kiírt Alkotói Pályázat eredménye.

A Szakkoli féléve

A konferencián szóban is mindenki mondott egy pár szót az eddigi tevékenységéről. Néhányan még Powerpointos előadást is vállaltak.

Kéthetes nyári szakmai programok Európában – ingyen!

Hmm...

Pondró

"Egy kisfiú és egy kislány kézenfogva..."

Rejtvény

U Make The Rules – We Make The Noise

Három óra után jött a Members of Mayday, és ezzel kezdődött meg az önfeledt tombolás. Minden kéz a magasban.

Tóth András (Tata), III. Info.

Az idő szava

Írok. Miért? Mert történt valami érdekes, ami túlmutat rajtam, s ez gépelésre kényszerít. A történet úgy kezdődik, akárcsak egy szokványos reggel. Elindulok az egyetemre, felszállok a buszra. Nem szeretek tolakodni, így az utolsók közt lesek helyre. Kivételesen most van is egy: egy magányos öregember mellett, aki nem is igazán öregember, hanem inkább öreg ember, olyannyira, hogy érződik rajta a század maga. Nem hiszek a természetfölöttiben, mégis szinte érezni körülötte a nyugalmat, békét, talán a mindenbe belenyugvást. A Petőfi-hídtól nem messze megütögeti a vállam, és megszólít: elnézést fiatalember, de nem fél, hogy elhagyja? Rámutat a tollra, mely félig kilóg az oldalzsebemből. Megköszönöm, és elteszem. Rámmosolyog, és megkérdi: gimnáziumba jár? Nem, feleltem, egyetemre, műszakira. Csodálkozva-merengve rám néz...

A levegő megváltozott. Az idő hatalmas kígyóteste megugrott, a test fellendült, és őrjöngve a farkába harapott. Az öreg tekintete elhomályosodott, és tudtam, már nem engem lát, hanem egy másik, már nem létező fiatalt, a múlt fátylán át... Én is mérnök voltam, általános mérnök... Ő is tanulni indult, valaha. – Az Akadémián tanultam... Eltelt 2-3 másodperc, a fiú elvégezte az egyetemet – Építészként dolgoztam...– talán megházasodott, gyerekei lettek...– de lebontották az Akadémiát, most ...– öregedett, dolgozott élt... –... van helyette... – felnőttek gyerekei, nagyapa lett... sok minden változott... S a kígyó megette magát és újjászületett. Az öreg tekintete kitisztult, én éreztem, hogy évtizedek teltek el. Elmosolyodott, s felsóhajtott: Hány éves is vagyok? 87? Rám nézett, s a levegő megváltozott. Az idő hatalmas kígyóteste megugrott, a test fellendült, és őrjöngve a farkába harapott. Látom elhomályosodott tekintettel magam 70(!) év múlva, ahogy utazok a "buszon" (?), s egy furcsa fiatalt bámulva eszembe jut egy régi jelenet. A levegő megváltozik. Az idő hatalmas kígyóteste megugrik, a test fellendül, és őrjöngve a farkába harap...

Hajdu Péter