A következő cikket a Népszabadság című ismert napilapban láthatták először a kedves olvasók. Bevallom, nem tudom átérezni, hogy egy "kívülálló" mit gondolhat egy ilyen cikk elolvasása után, én mindenesetre jól szórakoztam. Hiába írtuk a qpaszámba, hogy szeretjük a Közgázt...

A Duna jobb meg bal partja

azaz Műegyetem kontra Közgáz

Van a kar meg a műkar; van a láb meg a műláb; van az egyetem meg a Műegyetem – viccelődnek a közgázosok. Végül is muszáj valamit kitalálniuk, ha a műszakisok szabadidőközpontnak titulálják egyetemüket, sőt némi párhuzamot vonnak iskolájuk és a négyes metró meghiúsulása között (miszerint a metró a Fővám téren a színvonalba ütközött volna...). Így nem csoda, hogy amikor útnak indultam, hogy kiderítsem, mi is történt a híres-neves Schönherz-kupán, azt gondoltam, a műszakisok és a közgázosok ki nem állhatják egymást.

A minden évben megrendezett kupa története 29 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a Schönherz kollégium fennállásának tizedik évfordulója alkalmából egynapos vetélkedőt szerveztek. Az évek alatt a rendezvény tíznaposra nőtte ki magát, és ma már nem csak a kollégium lakói, hanem bármelyik villanykaros indulhat a vetélkedő sorozaton. A sok mókás feladatból sohasem maradhat ki a közgázosok megviccelése sem, a részletek már a szervezők kreativitásán múlnak.

Néhány évvel ezelőtt enyhén botrányosra sikerült a nagy tréfa. A feladat az volt, hogy végre egyszer egy estére a Műegyetem jobban legyen kivilágítva, mint az éjjel-nappal fényáradatban úszó Közgáz épülete. Hogy mi is történt valójában azon az estén, arról rengeteg változat kering, a legenyhébb (amit a műszakisok mesélnek), hogy egyszerűen kicsavarták a körtéket a lámpákban. A vadabb variáció szerint a lámpákat kövekkel dobálták ki. Én belső forrásokból úgy értesültem, egy leleményes villanykaros elvágta a biztosítószekrényben a fővezetéket.

Ehhez képest az idei évi Közgáz-tréfáló feladat nem is tűnt merésznek.

– Körülbelül négyszázan ülhettünk a számvitel-előadáson, amikor az előadó beszédét egymás után szakították félbe a hallgatók kérdései – meséli Füstös Melinda, a közgazdasági egyetem harmadéves hallgatója.

– Előadáson egyébként sem szokás kérdéseket feltenni, ráadásul a kérdések teljesen értelmetlenek voltak. Csodálkoztam is, mi történhetett az évfolyammal, nem szoktunk ennyire primitívek lenni. Egy idő után gyanús lett a dolog, túl sok volt a számítástechnikai kérdés, a kérdezők pedig egytől egyig lila pólót viseltek.

- A tanárnőnek nem esett le, hogy a műszakisok viccének áldozata, csak azt vette észre, a kérdezők zavarba akarják hozni. Ez valamennyire sikerült is – emlékszik vissza Sinkovics Balázs szintén közgázos hallgató –, pedig hát a számítástechnikai programok működésének semmi köze sincs az ő szakterületéhez.

Dr. Mikáczó Éva, a megtréfált tanárnő ma már mosolyogva beszél a történtekről.

- Az első pár kérdésnél sikerült megzavarniuk, és így visszagondolva lehet, hogy nem reagáltam túl jól az egészre. De hát el kell ismernem, sikeres diákcsíny volt. A közgázos hallgatók szolidaritása viszont nagyon jól esett, az előadás végén tapsviharral nyomták el a kérdezők utolsó próbálkozásait.

A "párhuzamos képzéshez", ahogy a kupa rendezői nevezik a feladatot, előre kiválasztják a tanárokat, olyanokat, akik híresek vagy köztudottan laza felfogásúak – árulta el Bacsadi Veronika szervező. A feladatnak nem az óra megzavarása az eredeti célja, hanem értelmes és a témához kapcsolódó kérdések feltevése.

De az is lehet, hogy titkon a párhuzamos képzés a két egyetem sok hallgatója által áhított áthallgatási rendszert igyekszik kezdeményezni. A közgázosok és a műszakisok között ma már csupán legenda az utálkozás, de sokak szerint a két intézmény vezetősége között valódi rivalizálás folyik. Miért indított a Műegyetem külön gazdasági kart, és miért fontolgatja a Közgáz informatikai kar alapítását, ha mindez elkerülhető lenne a két egyetem közötti akkreditációs rendszer megvalósításával? Ráadásul amíg a közgazdasági egyetem finanszírozási gondokkal küzdött, kedvező ajánlatokkal több népszerű professzort átcsalogattak a Duna túlsó partjára – rebesgetik a közgázosok.

A hallgatók között a minden évben megrendezett kötélhúzó verseny már főleg játék, amikor a Szabadság híd két felén elhelyezkedő csapatoknak át kell húzniuk egymást a saját oldalukra. Inkább az élcelődés és a szócsaták folytatódnak, hogy a "kockafejűek"vagy a "sznobok" tudják-e jobban a matekot. És hogy melyik szebb: a Duna jobb vagy a bal partja?

Al Ghaoui Hesna

A cikk újságírói szemmel nézve jó, de egy villanykaros valószínűleg tudja, hogy ha el akarunk oltani egy reflektort, akkor nem verjük szét a biztosíték-szekrényt és nem csavarjuk ki a körtéket a reflektorból – vannak "villanyosabb" megoldások is, pl. elég egy kombinált fogó... Ezeket a rendezők is jobban értékelik.

Közgáz napokon szívesen látjuk párhuzamos képzésen a túlparti kollégákat, és várjuk az értelmes kérdéseket Digitális technikából, Hálózatok és rendszerekből, Tömegkiszolgálásból stb.

Azt hiszem, ide illő téma, amit a Dékán úrtól hallhattunk Hallgatói Gyűlésen: Egyetemünk közgazdász képzést indít be, ami iránt igen nagy az érdeklődés. Persze, ez konkurenciát jelent a túlpartnak... de hát, Regattán is elvertük őket. :)

Tom