Kereső

Talán még emlékeztek a múltkori cikkemre, amiben a BME-t hoztam összefüggésbe a mostani sulimmal, a Széchenyi István Fősulival. Most is ez fog következni...

Sok idő telt el amióta "nem beszéltünk", azóta még a számítógépes nyilvántartásba is bekerültem! Biza! Márpedig ez nagy dolog! Igaz, hogy tantárgyat nem tudok választani, mert az egyik vizsgámat 1900. nulladik hó nulladik napján tettem le, de ez most lényegtelen. Úgyis az összes programozó szakirányos hallgató tantárgyválasztását törölte "a gép", hehe :) Lényeg a lényeg (à la Havas) nyilvántartásba vettek. Eljött a jegyzetosztás ideje, ami nálunk sajnos nem úgy működik, mint a BME-n; á dehogy. Nálunk van a félév során 1 (azaz egy) nap, amikor 1 (azaz egy) óra áll a tanfolyam összes diákja részére, hogy megvásárolja a hőn áhított tankönyveket. Infóséknál ez 13-14 órára esett, tanulva az eddigi jegyzetosztásokból, odamentem negyed egyre. Sajnos már későn értem oda, sebaj, beálltam a sor végére. Telik-múlik az idő, elmúlik egy óra, a tömeg egyre nagyobb, ajtó zárva... Ja, tudni kell még, hogy a jegyzetosztás egy tök lepukkant épületben történik, a suli mellett, mi kint tömörülünk az udvaron, és van egy szűk ajtó, ahol lehet nyomulni. Érdekes, hogy ez egy vasajtó, és horpadások vannak rajta... Végre 13.10 körül kinyitották, és bemehetett öt ember!! Khirály! "Szegényeket" jól bepréseltük, mi meg dideregtünk tovább – ej, szép diákévek. Egy idő után ők kijöttek és újabb öt mehetett be. Ennek eredményeképpen az első fél órában már tizen letudták a könyveket. Ekkor mit ad Isten, elkezdett esni az eső... (no comment). Végül persze bejutottunk. Bent odamentünk a pulthoz, és a hölgy elkezdte sorolni a könyveket, és ha olyanhoz ért, ami kell, akkor jelezni kellett (BINGÓ!).

Szóval így zajlott. Én pár perccel 3 előtt végeztem, gondolom a mögöttünk váró menedzserek már a hajukat tépték. :)

YoManka