Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Cím nélkül

Idióta programnyelvek 1. rész: a Brainfuck

Jobbra lép, ott megnöveli az értéket, visszalép, ott csökkenti, és ha ott nem nulla, belekezd megint – azaz átmásolja eggyel jobbra az aktuális pozíción található "számot". Most csináljunk valami gyakorlatiasabbat, egy if-elágazást.

Monolit Integrált Áramkörök

Alkotói pályázat

MűSajt – Közéleti cikk, közéleti fotó

Hogyan nyerjünk Schönherz Qpát öt arcpirítóan egyszerű lépésben?

Children do not try this at home

" ... majd mikor már a felgyűlt gőzt nem bírja tartani a film, felszakad ..."

Villanykari Szakestélyek

A Műegyetemen pár évvel ezelőtt kezdtek szakesteket tartani. A Közlekedésmérnöki Kar hallgatóinak egy lelkes csapata vállalta fel az úttörő szerepet, de hamarosan a többi karon is kezdett meghonosodni a diákéletnek ez az üde színfoltja.

Error

"...hülyeséget írunk le"

XXIX. Schönherz Kupa

Dávid és Góliát

Néhány gondolat a hitről

Egy Duna menti faluban (pardon, már városban) lakom, nem messze Pesttől. A vizsgaidőszak elején járok, fizika után, matek előtt. Már elegem volt a tanulásból, ezért bicajra ültem, és letekertem a Dunához. Csak ülök a parton a meleg betonon, miközben a nap süt, a szél lágyan fúj, orromban a víz jellegzetes illata. Akaratlanul (akarva) gondolkozni kezdek, lassan, miközben a hullámzó vizet bámulom. Hamar beleveszek a látványba, és ó, fizika, mi jut eszembe? Az interferencia. Röhögök is magamon, érzem, hogy kockásodik a fejem. Interferencia, jó. Nem hullámzás, szép kép, hanem elemzés. Ide jutunk. Nem merengés, hanem meditáció. Nem természet, tudomány.

Tudomány, valóság, hit? Nem hiszek a szellemekben, nem vagyok hívő sem. Racionalitás. De mi a valóság, hullámzó víz, vagy hullámok interferenciája? (Tudom, ó fizikus, nem értelmes a kérdés, de mégis érthető.) Melyik állítás közelíti meg a valóságot? Mi az igazság? Persze, mindkettő. Számomra. De akkor az igazság személyfüggő? Nem tudom elképzelni az elektronpályákon ugráló elektronokat, a "semmiben" keringő bolygókat, mégis hiszek bennük.

A vallásos emberek is hisznek. Másban, mint én. Alapelveken át felépítettek egy zárt rendszert. Akárcsak a tudomány. Alapelvek – axiómák. És mindkettőben leképezzük a valóságot, melyet érzékszerveken át hiszünk annak. Lehet, hogy bennem van komoly hiba, földhözragadt vagyok: de őszintén hiszem, hogy két pont közé csak egy egyenes húzható. Mégis, nem csak euklideszi geometria létezik. De én akkor sem tudom másképp elképzelni, akkor is így látom a valóságot. Meg lehet győzni, lehet mutatni bizonyításokat, és ha kell a diplomámhoz, fel is fogom használni.

Ez mennyire egzaktabb, mint hinni a halál utáni életben, egy abszolút igazságban, a jóban? Mennyire írja le jobban a valóságot? Mennyire egyszerűbb lenne a vallást választani! Vagy mindkettőt. Mégis, miért hiszek inkább az axiómákban, mikor azok szintén csak olyan alapelvek, melyeket emberi agyam bizonytalan, szűkös tartományú érzékszerveimen át elképzel?

És mindez alapján mégis magabiztosan hiszek a tudományban. Vagy mégsem?

A Duna pedig csak mosolyog, csobog. A nap süt, langyos szél fúj. A parton egy bájos lány közeleg.

Na ennyit a tudományról. És a hitről.

Hajdu Péter