Falconer

Tudvalevő, hogy az északi népek mennyire otthon vannak a neoklasszikus elemekkel átszőtt power megoldásokban (lásd Malmsteen, Stratovarius, Nightwish stb.), azonban ennyiben nem merül ki a tudományuk. Európa egyéb halandó népei számára is élvezhető, népzenei alapú megmozdulásaik is vannak, melyek egy részét a viking hatású termékek teszik ki, másik felét pedig a többi. :-) A Falconer névre keresztelt gyülekezet a sárkányhajós népet favorizáló Mithotyn romjain alapult nemrégiben és első albumuk tavaly jelent meg, a következő pedig már nem várat sokat magára, így akinek bejön az egyes számú opusz, az kezdhet lelkesedni.

A svéd brigád (Mathias Blad énekes, Stefan Weinerhall gitáros/basszus, Karsten Larsson dobok) sikeresen ötvözte a Jethro Tullos és keltás/angolszász népi elemeket, a Twilight korabeli Guardian melódikus powerspeedjét, a Stormwitch-es gitártémákat valamint a szintén albioni Skyclad folkrockját. Az albumot nyitó, a witch izű riffel indító, tempós, változatos, roppant dallamos Upon the Grave of Guilt azonnal fülbemászik aztán ott is ragad, mint a korong egyik legjobbja. A trappolós Heresy in Disguise-t a lendületes, nagyívű, ikerszólós Wings of Serenity követi, amiben itt-ott némi női hang és kórus is felbukkan. Mathias hangja nem tipikus rock orgánum, afféle dalnok, se mély, se túl magas tartományokba nem merészkedik, mégis valahogy nagyon passzol ehhez a muzsikához. A Quest for the Crown, Rhapsody albumra is felférő intrójú, outrójú igazi 3/4-es himnusz, a rákövetkező Mindtraveller pedig az album másik csúcspontja, melynek demóverziója az Upon...-nal együtt letölthető teljes egészében a http://www.metalblade.de/ oldalról. A nóta szinte felvonultat mindent, amit tudnak a fiatalemeberek, kezdve a nagyon eltalált indító, majd vissza-visszatérő dallamtól az Ian Andersonos énektémákon keresztül a hyperrefrénig, a speedes motívumoktól a koncertes középtempóig. A súlyosan induló, menetelőssé fejlődő Entering Eternity elsőre átlagosnak tűnik, azonban több meghallgatás után előjön az ereje, amitől az ember folyton a back gombot nyomogatja a winampon. A roppant vokálgazdag Royal Galleryt a majd 8 perces Substitional World követi, amely tradicionális, már-már stílusjegyszerű szaggatott riffjeivel és a Guardianos/Rage-es tekerés+nagy refrén recept felhasználásával egyből a kedvencek közé emeli magát. A Lord of The Blacksmiths ismét egy hagyományosabb megmozdulás, a Past Still Lives On pedig egy hamisítatlan powerballada. Az albumot a svéd nyelvű, Per Tyrssons Döttrar i Vänge című elektronizált népdal zárja, aminél aztán a FolkOMéter teljesen kileng, ha eddig nem tette volna. A kollégák végül is közel egy órányi kellemes muzsikát produkáltak, amely némi felüdülést jelent a mostani kegyetlenül true színtéren.

Bővebb infó: http://www.falconer-metal.com/

Bard