Egy világ a föld alatt

Manapság Magyarországon nem sok működő bánya van. Ezeknek is igen csekély hányaduk mélyművelésű. Ezen kevesek közé tartozik az a két bánya, ahol jómagam is megfordultam.

Az emberek nagy része nem tudja, milyen is az élet egy bányában. Elképzelni is nehéz, hogy milyen lehet nap mint nap hosszú műszakokat a föld alatt tölteni, milyen lehet órákon át csak a fejlámpa fényében dolgozni... Mivel nem vagyok bányász, ezért nem vállalkozhatok arra, hogy az itt felvázolt kérdésekre pontos választ adjak. De cikkemből kiderülhet, milyen is az első benyomás, hogyan látja valaki ezt az életet, kívülről.

Életem második mélyművelésű bányájába az Energetikai Szakkollégium jóvoltából jutottam el, 2004. április 22-én, így ez a találkozás egészen friss élményként él bennem. Ekkor a Vértesi Erőmű Rt. (Vért) kezelésében levő Márkushegyi Bányaüzemben jártam, ami egy éven belül várhatóan Magyarország egyetlen mélyművelésű szénbányája lesz.

Minden évben jelentős mennyiségű szenet termelnek itt ki. A térség további jelentős kitermelhető szénvagyonnal rendelkezik, erre alapozva tervezi a Vértesi Erőmű Rt is a társaság 2004-2014 közötti villamos energia termelését. A Bányászati Igazgatóság hosszú távú működése a rendkívül kedvező geológiai paraméterekkel rendelkező Márkushegy-Kőhalmi bányamező gazdaságos szénkitermelésére épül.

A bányaüzem Komárom-Esztergom és Fejér megye határán, a Vértes hegység ÉNY-i lábánál helyezkedik el, az Oroszlány-Mór eocén barnakőszén medence részeként. Területe mintegy 43 km2, melyen vastagságban és minőségben jellemzően két telep fejlődött ki: az alsó barnakőszén telep palás agyagos, átlagban 10000-12000 kJ/kg fűtőértékű, energetikai felhasználásra alkalmas. Fölötte mintegy 0,5 m-es közkő betelepülést követően található a felső telep, melynek fűtőértéke 17000-20000 kJ/kg így energetikai és lakossági célokra egyaránt használható. Az átlagos települési mélység 300-400 m. A bányaüzem az eocén program keretében belül került megnyitásra. Termelése 1981-ben indult. Ez idáig mintegy 28,0 millió tonna szén kitermelésére és kb. 230 km vágat kihajtására került sor. A jelenlegi földtani ásványvagyon mintegy 105 millió tonna, amiből az Oroszlányi Hőerőmű korszerűsítésének megvalósulása esetén (füstgáz kénszűrő beépítése) a jelenlegi termelési szinttel 2014-ig egyértelműben biztosított a gazdaságosan kitermelhető szén. A bánya szénvagyona azonban lehetővé teszi, hogy ennél hosszabb ideig is működjön.

A látogatás alapos beöltözéssel kezdődött. Két rétegnyi ruhát adtak, gumicsizmát, bele kapcát, és fejemre, a kobak alá egy kendőt is (oké, velem mint lánnyal nagyon kivételeztek). Ezután (természetesen balesetvédelmi oktatást követően) megkaptuk a fejlámpát, és az életmentő készüléket is.

A bányába a kasban ereszkedtünk le. A liftszerű jármű két szintes, hogy minél több ember elférjen benne, és 8 m/s-os sebességgel haladt, így röpke 50 másodperc alatt leérkeztünk közel 110 emelet (ha egy átlagos emeletes házhoz viszonyítunk) mélyre. Innen dízelmozdonyos kisvonat szállított tovább, a "személypályaudvartól" a végállomásig. Ez után személyszállításra is alkalmas gumiszalagon utaztunk. Ekkor kezdődött tulajdonképpen el a félműszaknyi hosszú, azaz körülbelül 4 órás bányalátogatás. Rengeteget gyalogoltunk, volt, ahol szinte csúszni-mászni kellett, de a kísérő számtalan érdekes dolgot megmutatott. Így például úgy láttunk fejtést, hogy közvetlenül a gép mögött ültünk, láttuk az egyik járat végén azt, hogy miként építik az újabbat, hogy a hatalmas ívvasakat hogyan illesztik a helyükre... Mindeközben volt, hogy a fejemre borult egy tömbnyi szén, hogy már a könnyem csorgott a rengeteg szemembe szállott portól, hogy szinte levegőt sem kaptam a nagy "szembeszéltől" (hasonlóan, mint a metróban, csak sokkal erőteljesebben)... A túra végén nem ismertem magamra, ugyanis a por olyan vastagon állt rajtam. A két réteg öltözéknek hála tulajdonképpen "csak" a fejem, a fülem, a nyakam volt kritikus állapotban. Be kell hogy valljam, minden próbálkozásom ellenére még másnap is szenet szedtem ki a fülemből, és orrfújáskor is újabb mennyiségű por került elő... És ezek az emberek itt dolgoznak nap mint nap. Itt esznek ebédidőben (nekem nem sokat volt nyitva a szám, mégis még a fogam is szenes volt), itt töltik el a fél életüket. És tudjátok mit? Büszkék arra, hogy itt dolgoznak. Többükkel is beszéltem, és volt, amelyikük büszkén mesélte, hogy ő már 20 éve bányász...

Jó szerencsét! A mélyben bárkivel is találkoztam, mindenkinek így köszöntem, és ezt is hallottam vissza. Nem csoda, hiszen ezek az emberek itt minden áldott nap, amikor dolgoznak állandó veszélyérzettel a tudatukban szállnak le a mélybe.

Az utolsó "Jó szerencsét" után, amikor feljöttünk a felszínre, megkérdezték valakitől: ugye nem így képzelte el? Ugye azt hitte, olyan lesz, mint ahogy az amerikai akciófilmekben bemutatják? Ezen a kérdésen csak csendben mosolyogtam, elvégre is én már "edzett" voltam...

-Kiss Gabi-

És aki lemaradt erről az élményről, de kíváncsi lenne rá? Nos, a tavaszi félévben az üzemlátogatást megismétli a szakkollégium. Addig is szemezgethettek az őszi programból:

2004. október 7.
Dr. Halzl József: A magyar villamosenergia-
ipar a rendszerváltás éveiben

2004. október 14.
Üzemlátogatás: Paks (EHT)

2004. október 21.
Dr. Berta István

2004. október 28.
Üzemlátogatás: EVIG

2004. november 11.
Dr. Aszódi Attila: Atomenergia (vitafórum)

2004. november 18.
Üzemlátogatás: Mátrai erőmű

2004. november 25.
Hallgatói előadás: Nyertes ETE
diplomamunka pályázat előadásai

2004. december 9.
Ruzsányi Tamás: Hogyan használják ki a villamos
vontatómotorokat a tömegközlekedésben?

2004. december 16.
Üzemlátogatás: BME Tanreaktor

A programban szereplő előadások helye (ha az külön nincs feltüntetve) a BME Kármán Tódor Kollégiumának Fszt. 20. sz. terme (1111 Budapest, Irinyi J. út 9-11.). Az előadások kezdete: 18h.

Tevékenységeinkkel, rendezvényeinkkel szeretnénk minél szélesebb körben érdeklődést kelteni, éppen ezért szívesen fogadunk a nemeth.balint@phd.vmt.bme.hu e-mail címre minden építő jellegű ötletet, javaslatot.

További információ: http://www.eszk.ktk.bme.hu/