EESTEC kongresszus beszámoló,
avagy egy nem is olyan pokoli történet...
Belgrád, 2004. március 21-28.
Idén márciusban hat kalandvágyó fiatal elhatározta, hogy annak ellenére, hogy a Külügyminisztérium Szerbiát a "kiutazásra nem ajánlott" országok listájára helyezte az etnikai zavargások miatt, mégis elmegy a belgrádi EESTEC kongresszusra. Ki lehet ez a hat kalandvágyó fiatal? Mindannyian a MAVE (Magyar Villamosmérnök-hallgatók Egyesülete) tagjai vagyunk. Miért akartunk egyszerre a háborús övezetnek nyilvánított Szerbiába menni? Mert az európai anyaszervezetünk, az EESTEC (Electrical Engineering Students European assoCiation) éves kongresszusa az egyik legizgalmasabb rendezvény szokott lenni, és nekünk, mint az európai szinten egyik legaktívabb és legmeghatározóbb tagszervezet tagjainak, mindenképpen képviselnünk kellett a BME-t. És az utolsó kérdés, mielőtt belevágnánk a történetbe: kik is pontosan a "Mi"? Cseró (Csernus Attila), az elnökünk, Galló (Gaál András), az alelnökünk, aki emellett a nemzetközi szervezet elnökségében a gazdaságis, Atom (Mihályi Antal), Kristóf (Kerényi Kristóf), Janek (Szabó János) és Loki (Bartha Levente).
Visszatérve az eredeti történethez, minden egy péntek délután kezdődött, amikor szüleink aggódó jótanácsai ellenére búcsút vettünk Budapesttől, és Belgrád felé vettük az irányt. Mivel azonban Belgrád felé útba esik Újvidék is, ahol szintén vannak EESTEC-es barátaink, ott is megálltunk két nap erejéig, hogy kicsit körbejárjuk a környéket.
Vasárnap délután folytattuk utunkat Belgrádba, ahol az állomásról a helyi szervezők egyenesen a szállodába vittek minket. Itt találkoztunk a többi résztvevővel, akik szerte Európából, 16 országból érkeztek. A mintegy 60 európai fiatal között számtalan, a korábbi rendezvényeken megismert barátot köszönthettünk újra.
Az első napon rögtön a városházára mentünk, ahol a város, majd a belgrádi egyetem nevében köszöntöttek bennünket, és egy állófogadással hivatalosan is kezdetét vette a kongresszus. Délután, a kongresszus első ülésnapján – többek között – a helyi szervezetek (mint például a MAVE) tartottak rövid beszámolót az elmúlt éves tevékenységükről. Közülünk Janek vállalta a prezentáció megtartását, és bár az ülést vezető elnök többször is megpróbálta félbeszakítani, mondván, hogy már túllépte az időlimitet, sikerült mindent elmondania.
Másnap egy kulturálisabb nap várt ránk, amit úgy kell elképzelni, hogy délelőtt városnéző túrán vettünk részt (igen kellemes csalódás volt látni Belgrád nevezetességeit), azután délután az ottani villanykar dékánja (aki, nem tévedés: egy nő!) fogadott bennünket, és az európai összefogás fontosságáról beszélt. Este egy fergeteges Boat Partyn vettünk részt, ahol – többek közt – Kristóf megértette, hogy a szerb lányok miben a legjobbak.
A következő napon egy maratoni ülésnapot tartottunk. A nemzetközi elnökség tagjainak kellett prezentálniuk az éves munkájukat (Galló is megtartotta a pénzügyi jelentését), majd a szervezet alapszabályának kisebb-nagyobb módosításaira került sor. Az esti karaoke bulin kiderült, hogy nem is olyan nehéz az a lengyel nyelv.
A negyedik hivatalos napja a kongresszusnak a szponzorok jegyében telt. Szakmai előadásokat hallgathattunk meg többek közt a Microsofttól, a HP-tól és az Ericssontól. A cégek saját termékeikről, telekommunikációs trendekről, különböző mobil technológiákról és egyéb érdekes témákról meséltek nekünk. A hotelbe vezető úton egy óriásplakátot is láttunk, mely az EESTEC kongresz-
szust hirdette. A szerb szervezők igazán kitettek magukért – elmondásuk szerint még a TV-ben is rendszeresen megjelentek reklámok a kongresszusról.
Este értünk el a hét azon pontjára, melyet előre vízválasztónak ítéltünk meg. Hiszen ekkor a programban az állt, hogy elhagyjuk Belgrádot, és délebbre megyünk a hegyekbe (vagyis közelebb Albániához), hogy ott töltsük a hétvégét. Mivel az egész hét folyamán semmi komolyabb rossz élményünk nem adódott, ezért úgy döntöttünk, hogy irány a hegyek, és nem hagyjuk, hogy mindenféle pokoli történetek eltántorítsanak bennünket.
A várost, ahova három buszunk a hatalmas hóesés miatt csak nagy nehézségek árán tudott feljutni, Zlatibor-nak hívták. Sebaj, legalább egy előre nem tervezett hógolyócsata is bekerült a programba.
Az utolsó előtti napon megtartottuk a harmadik ülést, amelyen az új elnökséget választottuk meg. Büszkén mondhatjuk, hogy Gallót még egy évre megszavazták a pénzügyekért felelős nemzetközi alelnöknek. Az EESTEC minden évben kiad egy évkönyvet, amiben az elmúlt év eseményeinek beszámolóit gyűjtik össze. Ezt az évkönyvet minden évben valamelyik tagszervezet szerkeszti. Idén úgy gondoltuk, hogy megpályázzuk a lehetőséget. Loki készült egy kisebb előadással, ami olyan sikeres volt, hogy a közgyűlés egyhangúlag megszavazott minket a jövő évi évkönyv kiadásáért felelős szervezetnek.
Az utolsó nap a szabadidő jegyében telt, este pedig a kongresszus ünnepélyes lezárása következett. Ilyenkor minden tagszervezet mond néhány szót, majd átadja otthonról hozott nemzeti ajándékait a szervezők részére. Mi magyarok egy nagy lószőr kulacsot töltöttünk tele házi pálinkával, és kóstoltattunk meg a szervezőkkel, illetve egy jó nagy üveg Unicumot átadva köszöntük meg a szíves vendéglátást és a fantasztikus szervezőmunkát.
Így egy fantasztikus és teljesen biztonságos hetet töltöttünk el Szerbiában, a szép lányok és a furcsa italok országában... Akit pedig érdekelnek a "többek közt" részekbe rejtett történetek, azok megtalálnak minket minden szerdán este 18:00-kor a Schönherz kollégium 11. emeletén lévő irodánkban, valamint non-stop a honlapunkon: http://www.eestec.hu/.