Vers egy szuszra...
hallgasd a csendemet!
A fűzfák levelei már mind a földre hulltak
nem suttognak füledbe tavaszig.
Az éjszakák inaidba nyilalnak,
ropogtat a fagy és a csillagok fénye szúr.
hallgasd a csendemet!
Bedugult lélegzet...
Elfolytott, senkinek ki nem mondható gondolatokat
tapints velem. Legyél te az ki tud róluk.
Nézd a szemem és olvass belőle s
hallgasd a csendemet.
Kortyolj a boromból s ha fogytán lesz
a vérem adom neked, ha szomjazol
Csak hallgassd a csendemet.
Ha kiáltok te akkor is halld,
hallgasd a csendemet!
Xabi