Gyújtsd meg a fáklyát!
bizalommal és reménnyel az új úton
Megdöbbentünk. Szó szerint síri csend lett a teremben. Bence mondata még mindig ott lebegett a levegőben: a KKB testületileg lemondott. Miért? És mi lesz most? – merült fel a kérdés, és mindenki értetlenül nézett a vele szemben lévő testületre. Hirtelen elrepült a biztonságérzet, és megjelent a bizonytalanság. Ebben a pillanatban két nevtanár vette át a vita vezetését és hamarosan mindannyiunk számára világossá vált: a KKB lemondása a rendszer csődjét jelenti. A KKB nem azért mondott le, mert a posztokon lévő emberekkel gond volt, hanem a rendszerrel volt a baj, amely a posztokat létrehozta.
Ott és abban a pillanatban a jelenlegi rendszer megdőlt. A sötétségben azonban egy új reménysugár jelent meg. Együtt nekiálltunk dolgozni... Megjelent bennünk a remény és a várakozás egy új rendszer iránt. Felmértük a különböző dolgokat: a KKB lemondásának okait, a régi rendszer értékeit, és nekiálltunk egy új rendszer kidolgozásának.
Az eddigi önkormányzati rendszer még a régi időkben jött létre, amikor az emberek többsége aktívan szeretett dolgozni és nagy baráti közösségekre vágyott. A külső világ azonban változott – és mi nem tudtunk megfelelni ezeknek a változásoknak. Mintha egy elkorhadt hajót próbálnánk a vízen fenntartani úgy, hogy a régi és az új lyukakat újra és újra be kellene foltozni.
Megváltozott a világról alkotott képünk. Megváltoztak az igényeink. Elsősorban egyetemisták vagyunk és a közösségi élet már nem ugyanazt jelenti, amit sok-sok évvel ezelőtt. Például egyre több ember dolgozik. Elsősorban mindannyian szállást és néhány szolgáltatást várunk el a Háztól. Egyesekben azonban igény van egyéb dolgokra is: hogy öntevékenyen csináljanak valamit – azért, hogy ezáltal kipróbálják saját magukat különböző szituációkban. Öntevékenyen teszik ezt, feelingből és esetleg azért, hogy a többieknek is adjanak valamit... Ugyanakkor szinte mindenki úgy tekint bizonyos dolgokra, mintha szolgáltatások lennének. Akkor hát végre legyenek azok! Legyen külön szolgáltatás a net, a body, a tévé – szervezzünk ezek köré külön cégeket és élesen különítsük el az öntevékeny csoportoktól. Adjunk nekik juttatást – de ugyanakkor ezért szolgáltatást várjunk el, azaz, ha nincsen háló, akkor jogosan lehessen számon kérni az üzemeltetőn...
Ezekből már össze is állt az a kép, amelyet a táborban lévő kb. 50 ember négy kiscsoportra bontva felvázolt és utána közösen megvitatott. Egy kollégiumban lakunk, mindannyian kollégisták vagyunk. De egyeseknek olyan igényeik vannak, amelyeket a diákotthon fogalom ír le, másoknak olyan igényeik, amelyeket a kollégium fogalom. Ne erőltessünk rá olyan dolgokat, olyan felvételi és pontozási rendszert az emberekre, amelyekre nekik igazából nincs igényük! Ne kényszerítsük arra, hogy közösségi munkát végezzen, hogy beleszóljon a Ház életébe, hogy kényszerből végezzen valamit!
Nézzünk rá erre az új Házra! Ott vannak azok a kollégisták, akiket senki sem kényszerít arra, hogy akaratuk ellenére részt vegyenek a Ház munkájában. Ott vannak azok a kollégisták, akik öntevékenyen dolgoznak magukért és a Házért. Ott vannak a szolgáltató társaságok, akik mindenkinek egyformán szolgáltatják a netet, a telefont, az RF-adásokat. Lépjünk beljebb a kollégiumba... Ott vannak az öntevékeny csoportok, akik feelingből tesznek valamit. Ezeket egy irányító infrastruktúra fogja össze, mely néhány jellemzője:
– a bürokrácia minimális;
– a belső változásokra képes gyorsan reagálni;
– tud hosszú távú stratégiai döntéseket hozni;
– megvizsgálja hagyományokat és nem tart meg olyanokat, amelyekre nincsen igény (ne a csoport szolgálja a rendszert, hanem a rendszer szolgálja a csoportokat);
– a szolgáltatásokat teljesen elkülönítve kezeli;
– a rendszer működésébe a tevékeny kollégisták véleményét vonja be (nem kényszeríti beleszólásra azokat az embereket, akik ezt nem akarják megtenni).
A négy csoport kidolgozott négy elképzelést, azonban a fenti dolgok mindegyikben közösek voltak. Ezek alapján látjuk, hogy ki tudunk dolgozni egy közös elképzelést...
Természetesen ezek még nem teljes és kiforrott ötletek, de a munka és a tervezés folytatódik. Reményeink szerint a Rendkívüli KGy, amelyen a KKB lemond, el fogja fogadni az új irányelveket, ez alapján elkezdődik egy új SzMSz kidolgozása és az új választások már az új elvek alapján kerülnek kiírásra.
A KKB a házat a Rendkívüli KüldöttGyűlésig vezeti, onnantól kezdve valószínűleg egy 3 fős operatív bizottság viszi a ház ügyeit a rendes KGy-ig, amely reményeink szerint elfogadja az új rendszert egy új elvek alapján választott vezetőséggel. A KKB azonban sem jogilag, sem erkölcsileg nem akarta és nem tudta felvállalni a Ház ügyeinek vezetését a rendes KGy-n túl. Mivel ennek a dátuma előreláthatólag április 11., ezért pl. a kultúrkörök számára a félév április 11-én véget ér. A belépők is csak április 11-ig érvényesek. (Sőt, jelzésértékként mindenki egyforma, fehér színű belépőt kap, amelynek csak a sarkában tüntetik fel a belépő típusát.) Az ezen túli időszak hivatalosan bizonytalan...
Ez a Téli Tábor mindannyiunkban hosszú ideig meg fog maradni. Együtt voltunk, mint egy nagy csapat és közösen álltunk neki dolgozni a Házért. Azért, hogy megőrizve azokat a dolgokat, amik a Schönherzet A Schönherz-cé teszik, egy új rendszert dolgozzunk ki. Valami belülről fűt minket, egy leírhatatlan érzés – egy belső tűz lobog mindannyiunkban. És most elhoztuk nektek a fáklyát és szeretnénk továbbadni a lángot. Íme, hírül adjuk mindenkinek, hogy valami történt. Járjatok nyitott szemmel és vegyétek észre a változásokat! Vegyétek észre, hogy eljött az az idő, amikor nem csak beleszólhatunk a dolgok irányításába, hanem igenis szükség van arra, hogy beleszóljunk! Megkérünk mindenkit, aki érzi magában az igényt és látja a változást, szóljon bele a dolgok alakulásába! Bizonytalan időket élünk. Nincsenek garanciák. Az eddigi magunkra erőltetett biztonságérzet eltűnt... Viszont mindannyiunkban ott él a remény és az együttes munka... Az elkövetkezendő idők (hetek, hónapok) eltérnek az eddigiektől, és kompromisszumokra van szükség. De ne várjuk azt, hogy a problémákat mások megoldják helyettünk – álljunk talpra és találjuk ki együtt a megoldást. Vessük el a magyarokra annyira jellemző pesszimista világképet és ne a "de mi lesz ha..." és "úgysem fog működni..." dolgokból induljunk ki. Hanem töltsük fel magunkat bizalommal...
Amit teszünk, azt mi tesszük, saját magunkért... Amikor a kollégiumba kerültünk, azt mondták nekünk: "amit megcsináltok a Házban, az lesz a Házban, amit nem csináltok meg, az nem lesz"...
Íme a fáklya! Íme a cél! Íme, itt az idő!
Bacsi
a 2002-es Téli Tábor egy másodéves résztvevője