Elbújt a Hold a Nap fényébe,
a madarak meg csak énekelnek bambán.
Mi gondjuk volna az elmúlással,
ha az csak jön, nem látszik
a torzult idő ráncos, öreg arcán
Veled is, velem is játszik
a homokozó mindig komoly partján
a hajadat lombbá kavaró szél,
s ha minden leveled elhullattad,
beköszönt akkor hozzám
a mélabús dallamot dúdoló tél.
trezs
Acélemlék
Olyan gyűrött vagy,
mint a lepedőd, de én
fogammal simítom arcodat.
Vonattal sikító alkonyat
a szememben szépülő
folyó partja.
A sínt, ha végeztem,
tovább nem emlékezem,
zsebembe gyűröm:
arcodról örök mély karcolat.
trezs
Bolond vagyok
Bolond minden ember,
Én is csak az vagyok,
Nekem is csak az kell,
Mit meg nem kaphatok.
Az az alma tetszik,
Mely túl magasan nőtt,
Szívem felé nyúlik,
De el nem érem őt.
Így hát várok még én,
Hogy méltó legyek rá,
Talán egy szép estén
Szívem elér hozzá.
Loft
Balaton
itt valahogy egészen más
az idő és a tér
minden elkezdett hang
egy ódával felér
az elbukó Nap fénye
beletérdel a tó vizébe
beletérdel és a nyughatatlan
kérgen tántorog –
van itt még pár dolog
az alkonyatban
miről nem hallgathat a
szófogadatlan
kanyargó szív
bádogbögre görbe füle vagyok
kócos, hanyagolt rét
golyók gurulnak szét
bádogbögre görbe füle vagyok
serényen szedegetem
elhullatott szirmaidat utánad
trezs
Légy hát báb... de amíg lüktet bennem a vér,
Árnyékként lebegek álarcod viaszán.
Titkod rejteke fény: torz maszk árnyaidon;
SZikkadt szirteken ül szellem-láncaimon...
Arcod felfedem én alkony tarka taván,
Tisztító tüze hol tél mélyébe elér...
Látszat-láncaimon lappang lágyan a dér,
Álmomban feketén árad rég jege rám.
Némán hordtam a bút, nem hagytam szabadon;
Cammogtam ridegen, cél nélkül falamon...
Omlott vérem idő oszló árny-cafatán:
Nincs már lánc kezemen; nem kínozhat a dér...
Kazinczy Tamás
Különleges vagy...
...a körülmények miatt, amelyek révén először pillantottuk meg egymást.
...a megismerkedésünk miatt, ami egyáltalán nem a megszokott módon zajlott.
...a percek miatt, amelyeket együtt töltöttünk.
...a múlt miatt, amely egyszerre elszakít és összeköt minket.
...a tekintet miatt, amely egy bizonytalan lépés esetén jelenik meg rajtad.
...mert néhányszor már úgy volt, hogy többet nem beszélünk egymással.
...mert néha belekezdesz egy mondatba, majd elpirulsz és zavartan elhallgatsz.
...mert egy pár perces beszélgetés során a külvilág szerint órák telnek el.
...mert a veled való találkozás esetén az időpontban sohasem lehetek biztos – még abban sem, hogy egyáltalán találkozunk.
...mert semmi, de semmi különleges nincsen benned. Bennünk van.
Bacsi