"Impi és Téki"
– avagy hogyan is készült a közös szám –
A kezdetek már a múltba vésznek... Egy fagyos téli napon, MűSajt gyűlésen született meg az ötlet. A tékiknek elszánt – népünket elsődleges szívügyének tekintő – Sir Richmondja és (az akkor még általam nem ismert) ugyancsak mindenre képes, erejéről messze földön híres harcos: Sir Batschi úgy határoztak, hogy egyesítik erőiket.
Persze több találkozóra volt még szükség ahhoz, hogy a legapróbb részletekig meg tudják tárgyalni, hogyan is fogják bevenni az Olvasók Érdeklődésének Várát. A két vezér tehát hazament előbb, hogy megtudja, saját népe miként is vélekedik a másik csapatról. A két Sir igazán könnyen rá tudta venni embereit az együttműködésre (a korbács, vagy a beígért sör igen hatékony eszköz volt mindig is...).
Bennem ("közönséges katonában") kezdetben vegyes érzések kavarogtak, valahogy így gondolkoztam: "Hmm, azt hallottam, hogy az impik sisakjának alakja szabályos kocka, mert ez megy csak rá a fejükre... Meg állandóan fehér lábszármelegítőben vannak, amihez fekete cipőt húznak, s idejük 95%-át "nyomkodással" töltik. Lehet, hogy azt sem tudják, milyen egy jó kis tivornyázás (ohh... izé... persze rendes leány lévén magam sem tudom, milyen lehet az...). Különben is váruk (melynek neve: I) olyan messze van! Nem is beszélve arról, hogy mai napig eltévedek benne, annyira bonyolult szerkezetű. (Hmm, vagy csak én nem tanultam meg tájékozódni rendesen?) Mindamellett rendszeres bevetéseiken több ezren jelennek meg, ami a mi 900-unkhoz képest igen tekintélyes számnak mondható! Azért biztos ott is vannak emberek...".
Elérkezett népünk ez évi főgyűlése (a téki-hétvége), ahová szeretettel meghívta ohh Hatalmas Richmond az impiket. Nagy volt az izgalom. Mikor beléptek az ajtón, valami hihetetlen történt! Rögtön kiderült, hogy teljesen normálisak. És igazából ovális a fejük! Döbbenet, de MICSODA humoruk van! Ott is vannak ilyen fura nevek (gyp, meg Balázs, aki néha Bálint... stb.), mint nálunk, és egyáltalán: PONT olyanok, mint mi. Nem volt kérdés, remekül megy majd a közös harc! És még valamire fény derült aznap! Ők aztán tudják, hogy mi a dolga "a jó lovas katonának"!
Szóval sikeresnek volt mondható az első találkozó. Következő alkalommal a pontos stratégiát kellett megbeszélni, hiszen kemény harc előtt álltunk. Hogy, hogy nem, a helyzet megint úgy alakult, hogy a Wignerbéli ivóban kötöttünk ki. S bár az impik és tékik is igen rendes népség, így (majdnem) mindenki tartózkodott a sörtől, a hangulat egyre kötetlenebb lett. Egy dolgot végig a szemünk előtt tartottunk: mindent közösen csinálni. Tehát minimum egy impi társuljon minimum egy tékivel, bármiről legyen is szó. Ha már közös, legyen nagyon az... A két fővezér lankadatlan lelkesedéssel irányítgatta a kissé beszédes népet. Több száj, több jó ötlet – gondolhatná az ember. S nem is tévedne. Csakhogy be kell látni, hogy az ember koncentrálóképessége mégiscsak véges... S elég későre is járt már. Talán ennek köszönhetőek a következő felreppent (elméletileg építő jellegű gondolatok): "Legyenek közös rajzok." (Ezt vajon hogy oldottuk volna meg? Valaki fogja a penna elejét, míg másvalaki a végét?) "Meg legyen közös szar." (Ezt már elképzelni sem tudom... azért ez már tényleg a legvégén volt...)
Miután mindenki megkapta feladatát, elkezdődött a szó szerint közös munka. Rengeteg (remek és vicces) élményben részesültem. Voltam például (életemben először) az impik egyik főhadiszállásán, s így alkalmam nyílt felmenni a 18. emeletre is! Láthattam, amint katonatársam, Balázs, Tom ujját nyelvével... no, ezt hagyjuk... Megtanultam, hogy bizonyos népdalok rövidebben is elénekelhetőek.
A sok (de kellemes) munkáról, s e két nép összefogásának eredményéről olvashattok most. Remélhetőleg a csatát meg-, tetszéseteket elnyertük. Bárhogy is folytatódik a történelem, most már a "tekiláról" talán más is eszünkbe jut majd. A jövőben a "hídon túl" azt hiszem, sokkal szívesebben és boldogabban fogok sétálgatni, én ezt egy kisebbfajta győzelemnek könyvelem el. (Hogy valaki, vagy valami el tudta nálam érni, hogy önszántamból mosolyogva lépjek "arra az oldalra", nos, ez tényleg nem kis teljesítmény.) Remélem, hogy a jövőben is lesz alkalmuk a tékiknek az impikkel együtt harcolniuk. Ha mással nem is, de felőlem bármikor "megküzdhetünk" egy kupicával!
Tatyi, krónikaíró