Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Fürgerókalábak...

Shaolin Kung Fu Magyar Bajnokság – Amit eddig csak filmen láttál

Kosármeccsek eredményei

Színes programnyelvekről álmodom

Álmomban a BME új angol szakán lettem tanár. Az angol szakra magyar nyelven felvételiztek a diákok. Nagy volt az érdeklődés, csak a legjobbak jutottak be az új angol szakra, amely méltán tekintette magát az ország elitszakjának.

Kari hallgatói képviselőink

EHK tükör

Cím nélkül

SPOT

Három hét múlva végünk??

Kalandra fel!

Éljen május elseje!

Május első napja már az ókorban is ünnepnek számított, méghozzá a tavasz beköszöntének, az élet megújulásának ünnepe volt. A hónap Maia római istennő nevét viseli, aki a termékenység és a bujaság szimbóluma volt, de a május eleji mulatságok Flóra, a virágzó ifjúság és a tavasz istennőjének tiszteletét is idézik. Maia tiszteletére hívei május első napján disznót áldoztak, míg a hat napig tartó Floralia ünnepen az istennő kicsiny szobrát virágfüzérekkel díszítették, és táncolva, énekelve vitték végig az utcákon ünnepi menetben. A hasonló felvonulások aztán Európa-szerte elterjedtek, amerre csak a római hódítás elért. A május első napján szokásos vigasságok gyökere ugyanakkor a kelta–szász kultúrába is visszanyúlik, ahol ilyenkor a tűz napját ünnepelték. A babiloni Baál istennek megfelelő alak a keltáknál a Nap istene volt. Májusban a tél végét, a nap visszatérését ünnepelték: a parasztok fáklyákkal vonultak fel a dombokra, ahonnan tüzes kerekeket löktek le a szántóföldekre. Úgy gondolták, hogy a tűz elűzi a gonosz szellemeket és a boszorkányokat, akik betegséggel sújtják az embereket és az állatokat. A katolikus egyház erőfeszítései ellenére a szokások egészen a 18. század végéig tartották magukat. A kelta tradíció a középkorban egész Európában elterjedt volt a parasztok között.

A magyar néphagyományban szintén gazdagon élnek a május elsejei szokások. Teljes egészében átvettük a májusfa állításának hagyományát Európa népeitől: a legények az éjjel kivágott virágzó fát kedvesük háza előtt állították fel, egyes helyeken még kendőket és szalagokat is aggattak rá. A májusfák sok helyen egészen pünkösdig álltak, ekkor bontották le őket.

Később május elseje a munka ünnepévé vált.

1889. július 20-án Párizsban szocialista konferenciát tartottak. Ezen a gyűlésen hangzott el először az amerikai szocialista munkáspárt képviselőjének javaslata: szervezzenek egy nemzetközi munkásünnepet. Több ünnepnap-javaslat közül végül is május elsejét jelölték meg a munka ünnepének. 1890. május elsejére egy nagy nemzetközi felvonulás szervezését rendelték el, mely a kongresszus határozatainak megvalósítását, főként a nyolc órás munkaidőt követelte. A nemzetközi szocialista munkásmozgalom ekkor még nem volt egységes, hol tüntetésre, hol felvonulásra, hol majálisra került sor. Sok helyen rendőrök rohamozták meg az ünneplő munkásokat. 1919 a nemzetközi munkásmozgalom számára is fontos év volt. Ekkor alakult meg a Kommunista Internacionálé, amely hivatalos ünneppé tette május elsejét. 1945-ben munkaszüneti nappá vált az "első szabad május elseje". A rádió ettől kezdve adott közvetítést az ünnepről, később ezt közvetítette a televízió is. A napilapok ünnepi számokat jelentettek meg.

A májusfa állítását, illetve lebontását kísérő mulatságok, a május elsejei közösségi népszokások tovább élnek a munkásfelvonulásokhoz kapcsolódó majálisokban is, amelyeket legtöbbször a "hivatalos program" utáni sörös-virslis mulatozás jellemez. Az ez évi munkaünnep mást is tartogat nekünk, nem csak sört és virslit, hanem egy új lehetőséget, egy közösséget, egy irányt, mely előrébb juttathat minket.

zsuzska