Hét és fél perc

Ennyi a Móriczról, ennyi a Kék Háztól. Tétényből kicsit több idő.

Egy gépgyár szomszédságában, a vasút mellett, egy bornagykereskedés, bér- és irodaházak közt. Nem tűnik annak, de mégis álmos környék. A vonat zaját megszoktuk – legtöbbször észre se vesszük, éjjel csak fordulunk egyet az ágyban. De ha fékez, úgy lassan, elnyújtva a megállást, sokaknak megborzong a háta.

Wigner Jenő Kollégium. Két kar (négy szak): GTK (műszaki menedzser, közgazdász) és TTK (fizikus, matematikus). A nagy fizikus évfolyamok (akik még egyedül laktak) már kimentek, a sok közgazdász még nem talált magára. Álmos környék.

Felszereltségében, állapotában a BME legjobb, ivararányát tekintve éppen megfelelő (43% leányzó) koli. Ami hiányzik, az a lakók hozzáállása. Talán a sok lány miatt, talán az identitás hiánya miatt, talán azért, mert mindent készen kapnak az újak, de veszélyben a közös(ségi) jövő. Amit sikerült elérni kilenc év alatt, az megérdemelné, hogy többet törődjenek vele.

Van Internet (kb. olyan színvonalú, mint a Schönherzben – korlátok nélkül!), kocsma (pardon, kollégiumi klub), büfé (vizsgaidőszakban non-stop műszakot ígérnek), Teaház, konditerem, konferencia- és bulitermek, sportpálya... S mindezekhez bulik, lemezlovasok, előadássorozatok, filmvetítések, sportvetélkedők...

A koli négy emeletre és három szárnyra oszlik. Szintenként két konyha, egy társalgó. Folyosónként 27-33 fő, vizesblokk, egyetemi telefonmellék. Jelenleg három folyosót tudok kiemelni. Egy hírhedt, egy kimenő bulizós és egy formálódó közösség a tizenkettőből. Hogy a többivel mi lesz, és mi lesz, ha nem tudok majd kit kiemelni, nem tudom, de remélem, nem kerül erre sor.

-kenguru