A Sulinet Expressz humbug

Mint ahogy azt már sokan tudjátok, a Sulinet Expressz keretében a kormány adókedvezményes számítástechnikai eszközvásárlásra biztosít lehetőséget egyetemi, első, nappali alapképzésben részt vevő hallgatók számára. (Meg még sok más embernek is.) A programban 66 számítástechnikai cikkeket forgalmazó cég illetve konzorcium vesz részt, a hivatalos értékesítőhelyek száma mintegy 1800. Az ország ennyi üzletében választhatnak a jogosultak több mint 250-féle számítógép, 70-féle szoftver, valamint nyomtatók, kivetítők, digitális kamerák és még számos egyéb alkatrész közül. A valóságban ez egy picit másképp néz ki. A helyzet ugyanis az, hogy az akcióban részt vevő cégeknek 2003 elején le kellett adnia az értékesíteni kívánt termékek listáját, s gyakran kapjuk azt a választ, hogy az adott termék már elfogyott. S nem is rendelnek belőle utána, mert mint tudjuk, a számítástechnika egy elég dinamikusan fejlődő ágazat. De lépjünk át ezen az apróságon. Ha Sulinet Expresszes számítógépet, alkatrészt vásárolsz (készpénzben), akkor azok árából évente (5 éven át) akár 60.000 Ft-ot is leírhatnak szüleid személyi jövedelemadójából. Két (külön-külön) legalább 60.000Ft adóalappal rendelkező szülő estén ez két termék vagy termékkombináció estén 120.000-et is jelenthet. A kulcsszó itt az akár. Sajnos ez nem teljesen 60.000 Ft. Idézet: "Maximális mértékű adókedvezmény igénybevétele csak abban az esetben lehetséges, amennyiben az összevont adóalap adója – más jogcímen érvényesített kedvezmények levonása után is – eléri a 60.000 Ft-ot." Lényeg, hogy így is meg lehet szívni, legyünk körültekintőek. Az is furcsa egy picit, hogy részletfizetés, bérlés vagy lízingelés esetén három éven át írható le évente 60 ezer forint. Miért akarna egy épeszű hallgató lízingelni? Kinek kedvez ez? A jogosultaknak vagy a lízingcégeknek? Hiszen ebben az esetben azt is számításba kell venni, hogy a kamat 40 százalékos három év alatt. Így egy picit megcsappan a 180.000 Ft. (A lízingdíj ugyanis jóval magasabb, mintha a gépet egyben vagy akár részletre vásárolnánk.) A gyakorlatban az is előfordul, hogy ugyanolyan teljesítményű gépek esetén kettős árlistákkal dolgoznak az egyes kereskedők – ez azt jelenti, hogy a matricás gépet drágábban adják, mint a nem matricásat. A magyarázat egyszerű: a kedvezményre nem jogosult vásárlóknak nincs szükségük matricákra, bizonylatokra, nekik jól működő, minél olcsóbb gépek kellenek. A hitelesítés árát nem akarják megfizetni. A sulinetes vásárló viszont az árak láttán azt gondolja, hogy államilag átvágják. (Valljuk be, az eddigieket átgondolva, annyira nem is jogtalan ez a feltevés.) Elvileg az illetékes miniszter szerint olyan szerződéseket kötöttek a résztvevőkkel, amelyek szerint a Sulinet-programban kínált berendezések ára nem lehet magasabb a hasonló műszaki tartalmú, a programban nem szereplő berendezésekénél. A valóságban ennek ellenőrzése nem megoldott, s még véletlenül sem következetes. Azért van jó oldala is ennek a Sulinetes akciónak, valóban sokan, akik eddig nem engedhették meg volna maguknak így – ha nem is csúcs kategóriás – de géphez juthatnak. Nekem csak az fáj egy picit, hogy a nagy dirrel-dúrral beharangozott kedvezménynél úgy tűnik – mint sok más esetben a közelmúltban – megint át kell vergőgnünk magunk néhány buktatón.

Tsaby