Szex a lelke mindennek 1.

Emlékszem, valahogy úgy volt, hogy belefutottam egy lányba. Tulajdonképpen a "belefutás" nem jól írja le a dolgot, mert mellettem feküdt az ágyban, és éppen alul volt öltözve. (Tulajdonképpen ahhoz, amit csináltunk, elég nehéz alulöltözni – bár embere válogatja.) Éppen enyhén ki voltunk világítva (értsd: illuminált állapotban voltunk, gy.k. be voltunk iszva kissé), aztán szóba jött, hogy a méret az számít, lévén ilyen helyzetben az ember vagy a mátrixalgebráról beszél, vagy... vagy nem arról. Persze mondtam is neki rögvest, nem vagyok hülye – de akkor már rákérdeztem, hogy mekkora is legyen az az akkora, ha nem is milliméterre pontosan, de legalább egy két oldalról korlátos intervallumban definiálva. Azt mondta, nem colostokkal járja az élet útvesztőit, hanem pragmatikusan, kvázi deduktív módszerrel határozza meg az akkoraság-megfelelőség ok-okozati viszonyát, s mivelhogy van némi orális fixációja, ergo ezt ő úgy méri, hogy ezen említett fixáció közben (teccikérteni?), ha pont úgy van a dolog, mint ahogyan az USB aljzat és a dugó ezt megoldja ("az utcán lennénk, ezt gyorsabban elmondanám" © Hofi, ha nem is szó szerint), tehát pont olyan fájinul illeszekedik, akkor az úgy... jó. (Stílusgyakorlat: írjon le Ön egyszerű dolgokat hosszan, egy mondatba gyömöszölve!) Mosolyogtam. Mondtam neki, hogy nincsenek túlzott igényei – azért ahhoz nem kell akkora férfi, hogy ez a kritérium teljesüljön. So to say. Na várjak, nem ma írta ő az első main.c-t, mondta a lány erre, majd kialakította a mérőpontot, és elvégezte a mérést.

Ekkor értettem meg, öreg fejjel, mint egy alulkompenzált műveleti erősítő, hogy elvesztegettem az ifjúságomat.

-Inzl