Bölcs házak
Halk neszek súgnak a sötét éjben,
denevérek köröznek a lámpafényben.
Apró lények motoznak a fuben,
lassan szökik a nappal belőlem.
Sötét házak ablakai vakon felém néznek,
néma ajtó-szájukkal az életrol mesélnek.
Ismerik az utcát, az embereket, fákat
s az égi ösvényeket, hol denevérek járnak.
Láttak már sok dolgot gonoszat, szomorút
s az eget is, ahogy vihar elott beborult.
Apró gyermekeket, ahogy lassan cseperedtek,
felnőtté váltak és egyre öregedtek.
Ismerik a reggelt, a születést, a napot,
tudják, milyen az éjjel, a hold és a halott.
Érzik, mikor az emberek remélnek vagy félnek
s tudják, mikor van vége az esti mesének.
Piri Réka