Új lehetőségek az űrben
Beszámoló az 54. Nemzetközi Űrkongresszusról
2003. szeptember 29 és október 3. között került megrendezésre a németországi Bréma városában az 54. International Astronautic Congress (IAC) elnevezésű konferencia, amelyen közel 2500 ember vett részt. A konferencia témájául idén a "new.opportunities@space" (új lehetőségek az űrben) jelölték meg a szervezők. A résztvevők jelentős része (közel hétszázan) olyan egyetemista, illetve főiskolai hallgatók voltak a világ különböző országaiból, akik jelenlétét valamelyik űrügynökség biztosította. Az Európai Űrügynökség (European Space Agency – ESA) oktatási irodája egy pályázaton keresztül négyszáz fiatal kiutazását tette lehetővé. Örvendetes hír, hogy a részvétel lehetőségét kilenc magyar fiatal nyerte el, amelyek közül végül heten jelentek meg a kongresszuson: Bacsárdi László, Csengeri Tímea, Dianiska Balázs, Haidegger Tamás, Kerezsi Eszter, Kővágó Csaba, Sándor Ferenc.
Néhány hétnyi készülődés, egy gyors startfotókészítés (Dr. Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója kikísért minket a buszpályaudvarra), egy hosszas – és többszöri határátlépéssel tarkított – buszút valamint egy rövid berlini városnézés után érkeztünk meg a német hanzavárosba, Brémába. Rövid eligazítást rövid alvás követett, majd ránk virradt szeptember 29-e. Egy kétórás megnyitó ünnepséggel vette kezdetét a konferencia. Régebben ezek egyszerű megnyitók voltak, azonban az utóbbi évek során a szervezők mindig megpróbálnak rálicitálni az előző évi megnyitóra, s sokak véleménye szerint ez idén is sikerült. Lézershow, mutatványos, tűztáncosok, óriásfilm, kvízjáték a polgármesterrel, s az elmaradhatatan beszédek. Jelen volt Edelgard Bulmahn német miniszterasszony (Minister of Science and Research – ezt vajon hogy mondják magyarul?), egy videofelvételen keresztül a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodó két űrhajós üdvözölte a résztvevőket. Marcio N. Barbosa az International Astronautical Federation (IAF) elnöke, beszéde elején azt kérte, hogy egy perces néma felállással emlékezzünk meg a Columbia tragédiájában elhunytakról; a végén pedig a jelenlévőkkel közösen mondatta el a bűvös mondatot: "Ezennel az 54. IAC-t megnyitom".
Szinte minden estére szerveztek számunkra valamilyen programot. Hétfő este egy csodálatos "welcome reception"-ön (talán az ismerkedési est a legjobb magyar kifejezés) vettünk részt – nem egyszerű eszem-iszomról volt szó, erre már akkor rádöbbentünk, amikor a modern folyosóról a fogadás helyszínére belépve hirtelen egy óriási középkori piactéren találtuk magunkat. "Akár maga Galileo Galilei is megfordulhatott volna egy ilyen helyen." – jegyezte meg nekünk egy lovagi ruhában sétáló mutatványos. Kedd este ellátogattunk a Science Center nevű helyre, ami a budapesti Csodák Palotájának óriási társa. "Olyan az épület, mintha egy UFO belecsapódott volna a tóba, s a belsejében érdekesebbnél érdekesebb dolgok várnának ránk." Szerda délelőtt a ZARM-ban tettünk látogatást. Itt található egy 146 méter magas ejtőtorony, ahol 4,7 másodpercig súlytalanságot tudnak "előállítani", így alkalmas mikrogravitációs kísérletek elvégzésére. Csütörtök este pedig polgármesteri fogadással és egy "Student Party"-val kedveskedtek a szervezők. Amint látható, a kongresszus programja elég kötött volt, így a muzsikusairól elhíresült város megtekintésére elég kevés időnk maradt. Kedd délután mégis szakítottunk rá néhány órát, és bóklásztunk egyet az ódon belvárosban, ahol békésen megfért egymással a macskaköves piactér és a modern villamos.
Az ötnapos konferencia során nagyon sok jó előadás hangzott el egyidőben – elég nehéz volt a választás. A kongresszusról szóló tájékoztató füzetben majdnem száz oldal csak az előadások felsorolásával volt tele, az absztraktok könyvét papíron nem, csak CD–n tudták megjelentetni. Az előadásokat három csoportba lehet sorolni: plenáris ülések, szekcióülések és a nagyközönségnek szóló előadások. Utóbbiak nyilvánosak voltak bárki számára, és olyan témákkal foglalkoztak, mint a Hubble űrtávcső, a 3D-s térképkészítés, élet az univerzumban. Ezek inkább népszerűsítő, mintsem szakmai előadások voltak, utóbbiakkal a plenáris- és szekcióüléseken lehetett találkozni.
A sok érdekesség közül kiemelnék néhányat. Az egyik a "Handing Over The Next Generation" címet viselte (úgy lehetne talán lefordítani, hogy Kéznyújtás/tapasztalatátadás az új generációnak), és kilenc diák tett fel kérdéseket vezető embereknek a legkülönfélébb témákból. A "Miért foglalkozunk az űrkutatással, amikor nagyon sok más probléma is van a Földön?" kérdéstől kezdve a fiatalkori naivságot tükröző "Miért nem fordítják a politikusok a hadászati költségvetést egy az egyben az űrkutatásra?" át egészen a "Hogyan vehetnek részt diákok xy programban?" kérdésig. A fiataloknak egyébként az egész kongresszuson nagy szerepük volt, nagyon sok szekcióelőadást diákok tartottak (közöttük Timi is), posztert mutattak be (több magyar az ESA Student Standnál, Eszter pedig a poszterszekcióban), és az ünnepi fogadásokon nincs olyan beszéd, amelyben a szónok nem fejezné ki a fiatalok nagy száma felett érzett örömét. A brémai polgármester, Henning Scherf egyenesen megtapsolta a jövő nemzedékét.
Egy másik plenáris ülésen a Nemzetközi űrállomásról volt szó, egy harmadikon a marsutazás terveiről, egy negyediken pedig különböző űrhajósok vettek részt. A fiatalok számára szerda délben külön szerveztek egy előadást a SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence – földönkívüli értelem keresése) programról. Seth Shostak, a SETI Institute vezetője – akinek az elnöksége alatt korábban már volt szerencsém végighallgatni egy szekcióülést – olyan remek előadást tartott, hogy arról egyszerű szavakkal írni lehetetlen. Bátran ajánlom bármely angolul beszélő olvasónak, hogy ha egyszer lehetősége lesz arra, hogy elmenjen a fenti úriember előadására, akkor ne habozzon. (Addig is a téma iránt érdeklődőknek ajánlom Dr. Almár Iván professzor úr tavaly novemberi előadását, amely a Mindentudás Egyetemén hangzott el.) Mindenesetre reményeim szerint legkésőbb 2023-ban találkozok ismét az előadóval – ugyanis arra a kérdésre, hogy mikor fedeznek fel értelmes jeleket, azt válaszolta, hogy saját előrejelzéseik szerint a következő húsz év során ez megtörténik, és majd mindenkit szeretettel vár az ünnepségére.
Rengeteg helyen foglalkoztak a Marssal és a marsutazással. Az első ember a Marson esemény dátumát különböző időpontokra tették, de ez a jelenlegi elképzelések szerint valamikor 2015 és 2030 között várható. Dennis Tito volt ugyan az első űrturista, de őt hamarosan majd turisták százai fogják követni – ebben bíznak azon emberek és cégek, akik különböző űrhotelek terveit mutatták be a kongresszuson. Egy német program, az Early Bird keretében 14 űrhotel tervét gyűjtötték össze. Voltak jogtudományi előadások, nyelvi előadások (az általam tisztelt – és korábban már említett – Almár Iván például olyan többnyelvű szótár (terminológia) összeállításának fontosságát hangsúlyozta előadásában, amely megkönnyítené a nemzetközi szakkommunikációt), érdekfeszítő előadások és unalmas előadások. De azzal mindenki egyetértett, hogy az emberes űrutazás az egyik legnehezebb probléma. Beszéltek a Columbia tragédiájáról, annak hatásairól és következményeiről. A Nemzetközi űrállomás Colombus modulját építő ESA-s előadóktól hangzott el az alábbi mondat: "A Columbia tragédiája mélyen lesújtott minket, de a partnerkapcsolataink erősek és bízunk egymásban."
Az előadásokkal párhuzamosan futott egy kiállítás is, ahol különböző űrügynökségek, űrprogramok és űripari cégek mutatkoztak be a konferencia résztvevőinek, sőt, nem csak nekik. Ugyanis kedden és szerdán iskolás csoportokat vezettek körbe, pénteken pedig nyílt napot tartottak – bárki bejöhetett körbenézni. Ezen kívül sok protokollesemény is zajlott: bemutatták mind a 2004-es, mind a 2005-ös világűrkongresszus programjának terveit és helyszíneit, a japánok október 1-én megünnepelték a JAXA (Japan Aerospace Exploration Agency) születését (összeolvadt három japán űrkutatással foglalkozó "társaság").
Nagyon sok fiatallal ismerkedtem meg, mondjuk a legtöbbjük érdeklődve megkérdezte, hogy egy egyszerű informatikus-hallgató mit is keres ezen a kongresszuson. De azon még jobban csodálkoztak, amikor mondtam, hogy nálunk nincsen "space engineer" képzés (bár egyesek szerint erre már Magyarországon is megérett az idő, csak a kezdeményezés hiányzik), így az űrkutatással a fiatalok közül mindenki úgy és ott foglalkozik, ahol tud. Ha már az érdekességeknél tartunk, akkor amiatt is csodabogárnak tűntem a szemükben, hogy negyedévesen még nincsen diplomám, így alkalmam nyílt kamatoztatni a januári BMEU konferencián hallottakat, nevezetesen ismertetni velük, hogy nálunk még csak most tervezik bevezetni a máshol már régóta működő kétszintű képzést (BSc, MSc).
Akármennyire is nem vártuk, elérkezett a péntek délután. Mindenki búcsúzkodott mindenkitől, a folyosón világító táblák hirdették, hogy "Bréma búcsúzik, köszönjük, hogy részt vett az 54. űrkongresszuson". Szombat reggel utaztunk el városból, s alkalmunk volt arra, hogy egy egész napot Berlinben töltsünk. Igazi nemzetközi városnézést tartottunk, velünk tartott egy ukrán és egy kanadai hölgy is, idegenvezetőként pedig egy – szintén a kongresszuson megismert – berlini srác szegődött. Vasárnap délután indultunk vissza busszal Magyarországra – fáradtan, de élményekben gazdagon.
Bacsárdi László
(A beszámoló átdolgozott formában a Természet Világa című havilap jövő évi januári vagy februári számában lesz olvasható.)