EESTEC Exchange

Zürich, 2003. 04. 27. – 05. 04.

Egy unalmas napon az info2000 listát böngészve találtam a levelet: "Szakmai diákcsere", szólt a subject, rákattintva pedig ingyenes szállás és ellátás ajánlatát láttam kulturális és szakmai programokkal megtűzdelve, helyszínként Zürichet megjelölve. Érdeklődtem, jelentkeztem, részt vettem egy elbeszélgetésen az EESTEC-esekkel, és máris egy kocsiban találtam magam Andorral, TTNy-nyel és Norbival, úton az exchange helyszínére. Még nem volt szerencsém hasonló rendezvényen részt venni, így érthető izgalommal vártam, hogy is fog beindulni ez a buli. Kb. 10 órás autózás után megérkeztünk Zürichbe, ahol a pályaudvar mellett Gion, a szervezők egyike összeszedett minket, és elkalauzolt az esti Welcome party helyszínére. Ez valamiféle egyetemi klub volt, ahol már várt minket némi kaja, tekintélyes mennyiségű sör, és a már megérkezett madridi, belgrádi és novi sad-i csapat, no meg persze a szervezők. Persze mindenki kicsit fáradt volt a hosszú utazástól, de azért sikerült jó hangulatot teremteni némi zene segítségével. Aztán a buli és ismerkedés végeztével a szervezők mindenkit elfuvaroztak a szállásadójához. Rövid alvás után következett a reggeli indulás: be kellett menni a helyi EESTEC-bázisra, ahonnan indulva körbevezettek az egyetemen, az ETH-n. Az egyetemük viszonylag nagy területet foglal el, egész a város közepén. Régi és új stílusú épületek egyaránt megtalálhatók itt, de mindegyik ugyanolyan modern belsővel rendelkezik. Minden folyosó, minden terem vagy bútordarab arról árulkodik, hogy nem kell élére állítania a garast az egyetemnek. A látogatás végén a menzán ebédeltünk, ami nem egy Goldmann... Kaja csak menüjelleggel van, de 6 menüből lehet választani, mindegyik nagyon gazdag, jár hozzá saláta is, csak az innivalóért kell külön fizetni. Ebéd után megnéztünk egy nagy felvonulást az utcákon. Valami télzáró ünnepség volt, katonazenekarok, lovasok, álarcos emberkék zenéltek-táncoltak végig az utcákon, a buli zárásaként pedig egy hatalmas máglya tetején elégették Böögg-öt, a telet szimbolizáló hóembert. Nagyon hamar, 5 perc alatt felrobbant a feje, ami azt jelenti, meleg és hosszú nyarunk lesz :). A vacsi után egy Cool Monday nevű partira zarándokoltunk át, így este megint sikerült későn hazaérni és keveset aludni...

Szerdán dél körül indultunk minibuszokkal Luzernbe egy kis városnézésre, ami után egy spanyol étteremben vacsiztunk, majd egy Pravda nevű diszkóba, vagy mibe mentünk át. Ez egész jó buli volt, bár kissé zsúfolt volt a hely, de még úgy is egész élvezhető volt, hogy a zene nekem megint nem nagyon jött be. Talán leginkább a pultoslány miatt, aki végig mosolygott... :) A buli végeztével minibuszainkkal elvittek minket Itelfingenbe, ami egy kis kulcsosház egy dombon, egy szép tó partján. Alapvetően már nagyon aludni akartam, de hát itt is elkezdődött (folytatódott) a buli, szóval megint jó rövid volt az éjszaka.

Másnap reggel közelharc folyt az egy szem zuhanyért, utána elmentünk megnézni a helyet, ahol Tell Vilmos lelőtte a csúnya gonosz Kesslert (ez egy köves, keskeny, meredek ösvényen történt, csuda érdekes :)). Még egy kis autózás után hajóra szálltunk, és a luzerni tavon áthajózva újra beértünk Luzernbe. Csodaszép táj tárult elénk a tóról, hófödte hegycsúcsok a távolban, a közeli hegyeken zöld erdők, szóval tipikus Svájc :). Luzernből a Ruag AG-hez indultunk, ez a cég vadászgépek szervizelésével és felújításával, fegyverekkel (főleg rakétákkal) és az Ariane-5 rakéták rakterének elkészítésével foglalkozik. Mókás volt F/A-18-asokat karnyújtásnyi távolságból, egyben és a szétszerelés több állomásán látni, és az sem semmi, ahogy egy szem pasi parafából és alumíniumból űrhajót épít. :) Nem volt egy rossz látogatás. Este megint Itelfingenben voltunk, ahol megkóstolhattunk egy tipikus helyi italt (horia, vagy valami hasonló a neve), ami forró csipketea és cseresznyepálesz keveréke... nem valami finom :). A mulatság során a spanyolok megismertettek mindenkit egy jópofa játékkal: körben állva hangosan kell üvölteni, hogy "La-la-la-le-lo", és össze-vissza csapkodni... Ha megtalálod hajnali ötkor a saját bal füledet jobb kézzel, akkor a "Moszkvics-slusszkulcs" is menni fog. :)

Pénteken reggeli után újra minibuszra pattantunk, hogy visszatérjünk Zürichbe, de közben még megálltunk bevásárolni. A szupermarketben annyi sört vettünk, hogy sem a törvények, sem a pénztárgép nem engedték volna egy személynek, szóval két blokkra kellett megvenni :). A nagy bevásárlás után kis autózással visszaértünk Zürichbe, ahol este 7-kor még simán megvacsiztunk a menzán, és nem úgy nézett ki, hogy már ránkcsukják az ajtókat. Kaja után mindenki hazacuccolt, majd összegyűltünk a 4-es villamos megállójában: kezdődött az esti villamos-party! Zürichben szabad piálni a villamosokon (valószínűleg rémálmaikban sem fordult elő, hogy ezt valaki megtenné), és mi még magnót is vittünk, szóval jó muri volt. A sárga szöcske csak azért maradt el, mert a villamos kék színű :). Meg szerintem nem is merték megengedni a szervezők :). A villamos-party után esőben indultunk el a napi bulihelyre, de az valamiért bezárt, így egy másik klubba ültünk be. Itt egy idő után kicsit magas lett az eladó lányok és a cukrosbácsik aránya, szóval új hely után kellett nézni. Gionnal és Draganával autóztam egy jó nagyot a városban, de minden klub túl drágának bizonyult, viszont olcsón vehettünk volna kokaint. Mivel sem a drága klubok, sem az olcsó drogok nem voltak elengedhetetlenek az este folytatásához, inkább ettünk valami fenomenálisan jó kebabot, aztán mindenki ment haza szundizni.

Másnap szabad program és fakultatív múzeumlátogatás volt napirenden, majd este kaja után a farewell-party helyszínére, a Canale Grande nevű bárba mentünk. A hangulat megalapozása után kezdődtek a köszönőbeszédek és az ajándékozás. Abban mindenki egyetértett, hogy ez volt élete legjobb exchange-e (főleg azok, akiknek ez volt az első :)), és hogy a szervezők kitűnő munkát végeztek. Mindenki igyekezett valami jellegzetes röviditalt hozni kis hazájából, de emellett a spanyolok hoztak bort meg olívaolajat is (aranyos kis tartóba illesztve), a finnek egy jópofa lapp sapkát, a szerbek pedig egy Belgrád-fan club teljes felszerelését (csomó "I love Belgrade"-jellegű cuccot). Sajnos az összes ajándékra nem emlékszem, de a sajátjainkra még igen :). Elvittük nekik a HÚS-t, amit néha igencsak hiányoltunk, főleg a reggelikből (nem a müzli a legjobb energiaforrás?), így egy kis rúd szalámival gazdagodtak. Kaptak a királyok borából is, és szerencsére még időben fölvilágosítottam Floriant, hogy az 5 puttonyos aszút bizony nem kell semmivel keverni, ha meg akarod inni. És végül, de nem utolsósorban, Dominik nagy bánatára átadtuk nekik az egyik legveszélyesebb fegyverünket, a Szent Kézigránátot, egy üvegcse jóféle Unicumot. A nagy ajándékozás után hatalmas ujjongás-üdvrivalgás közepette átmentünk a Nelsons Pubba, a valódi záró partira. Hatalmas buli volt! A zene a 80-as évektől fölfele szólt, elég változatosan, ez is hozzájárult a fantasztikus hangulathoz. Az egyik számra a spanyol srácok levágtak egy olyan koreográfiát, hogy rajtuk nevettek tízméteres körzetben, nagyon mókásak voltak :). Az EESTEC-esek által "elfoglalt" terület közepén volt még egy kis beltéri oszlop is, ami igen sokakat megihletett, először talán Andor lejtette el körülötte a táncát. :) Aztán jött Anna, a lengyel csaj, aki többször is körbekígyózta a szerencsés építőelemet, nem kis sikerrel. Végül még Dubrovka is elcsábult az oszloptól, pedig ő aztán igen visszafogott hölgynek tűnt. :) És ez csak az a része volt a bulinak, ahol én forgolódtam. :) Volt vagy hajnali hat, mire hazaértünk, szóval a másnapi hazaindulás kicsit kevésbé volt zökkenőmentes, mint szerettük volna. :) Még vasárnap délelőtt egy kis bevásárlás, hogy legyen kaja az útra, és irány haza! Tizenegy-két óra utazás után végre sikeresen hazajutottunk. Azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy tartalmas és felejthetetlen hétben volt részünk, egy nagyon jó csapattal, nagyon jó programokkal, csodálatos helyeken. Svájc valóban nem csak mese, pont olyan, amilyennek mindenki képzeli, csak a lila tehenek hiányoznak. :) Aki teheti, menjen el, nézze meg! :) És böngésszétek csak szorgosan a levlistát, ki tudja, mikor bukkan fel egy újabb EESTEC-meghívó, valami hihetetlen buliba. :)

Kálmánczhelyi Márk