Elsős kirándulás Doborgazon

Már eleve fáradtan indult a szeptember 19-ei délelőtt, egy szép pénteki nap, amikor elmentünk az elsősökkel táborozni. A találkozó a földszinten volt, majd kb. 80-an elindultunk a Keleti felé. Kicsit aggaszott is az a tény, hogy kevés az általam ismert senior, és a gólyákat sem ismerem túl jól, de hát végül is – mivel a tábor igazi célja az ismerkedés – elmentem, remélve, hogy pozitívan fogok csalódni a hétvégében.

Indulás előtt fél órával sikerült feljutnunk a vonatra, de gyanús volt, hogy kissé kevés a hely, sokan már garantáltan nem tudtak leülni. Elindultunk, aztán jött a para. Néhány emberkénk ugyanis időmegtakarítás céljából a Kelenföldi pályaudvaron próbált volna felszállni egy kisebb tömeggel együtt, de a vonat annyira tele volt, hogy nem lehetett még az ajtót sem kinyitni. Ekkor jöttek a jó ötletek: "Húzzuk be a haverokat az ablakon!" És lőn... Kb. 10 embert húztak be a kocsinkba nagy röhögések közepette, miközben egy másik, szintén az állomáson várakozó vonatból nagyban fényképezgettek minket.

Majdnem háromnegyed órás késéssel végül sikerült Mosonmagyaróvárra eljutnunk, ahol már várt minket egy bérelt busz, így hamar eljutottunk a kijelölt célunkig: Doborgazra. Ott mindenki szépen lassan berendezkedett a szobájában, majd indultunk az ebédlőbe, mert várt ránk a finom vacsi. Kaja közben kiderült, hogy összesen csak 80 liter bort vettek, ami sokakat aggasztott, de mindenki megnyugodott, amikor kiderült, hogy ez a mennyiség csupán az első estére van bekalkulálva. Az első este vidám beszélgetésekkel telt, mindenki próbált megismerkedni a többiekkel.

Szombaton mire felébredtem, már sokan különböző sportjátékokkal próbálták elütni az időt, ment ezerrel a pingpong és a foci. Le is ültem nézni a játékot, közben azon agyaltam, hogyan oldjam meg azt a kényes problémát, hogy a koedukált zuhanyzóban sikeresen lefürödjek anélkül, hogy ellenkező nemű egyeddel összetalálkoznék. Miután a tervet kitaláltam, majd kiviteleztem szépen, az idő múltával beterveztek a többiek egy kis számháborút, ami a faházas terepen elég nevetségesre sikerült, de hát mindenki élvezte, és ez volt a lényeg. A második este is vidámnak ígérkezett, miután megjött az aznapi adag 110 liter bor, ekkor már mindenki sejtette, hogy sokaknak ez az este igencsak csúnya lesz, és milyen igazuk is volt! De akik kibírták az éjszakát, rendesen mulattak, volt, aki a tábortűz mellett, volt, aki az ebédlőnél énekelgetett.

Aztán reggel lett, és nagy nehezen elindultunk Budapest felé. Mosonmagyaróváron a vonatra várva még mindenki betolt egy-két félárú jégkrémet, majd a vonaton (miközben meglepődtünk, hogy a cseh másodosztályú vonat kényelmesebb, mint a magyar elsőosztály) dumáltunk, punnyadtunk, aludtunk, kinek hogy sikerült.

Mindenesetre amilyen gyengének képzeltem, hogy sikerülni fog ez a kirándulás, annyira kellemes csalódásként ért ez a három nap. Rájöttem, hogy a gólyák nagy része iszonyúan jó arc, s egyértelműen látható volt, milyen sokat is erősödött ezalatt a senior-gólya kapcsolat. Örülök, hogy nem hagytam ki ezt a tábort! :-)

Barbi