Karlsruhe utólag, sokadszor

A Műegyetemen folyó német nyelvű képzés keretén belül lehetőség nyílik a hallgatóknak egy félévet, az ötödiket Németországban, Karlsruhében eltölteni. Mi, villanyosok, összesen hárman mehettünk. Az értünk felelős Lipp professzor barátságos hangulatban várt minket. Egy kellemes reggeli tea mellett beszéltük meg az órarendünket. Később is viszonylag sokat tett azért, hogy jól érezzük magunkat. Először süteményezni, később egy hatalmas városnézés után vacsorára hívott meg minket.

A város maga barátságos. A professzor elmondása alapján a második világháborúban lerombolták, ezután teljesen újjá kellett építeni. Alaprajza egészen egyedülálló. Központja egy kastély, ahonnan északra végtelen erdők vannak, délre pedig a város. Sugarasan utcák indulnak ki a kastélytól. Az egész belváros sétálóövezet. Az egyetemi épületek előtt hétköznap biciklik százai állnak, az egyetemisták nagy része ezzel jár. A város körül rengeteg erdő és dombság van. Kicsit délnek tartva már a Fekete-erdő kezdődik, ami rengeteg kellemes túrázásra adott lehetőséget.

A képzés nekünk szóló részéről már nem lehet ilyen idilli képet festeni. Néhány hét kellett csak, hogy rájöjjünk, nem egészen ránk szabták. A tárgyak egy részét az egy évfolyammal felettünk lévőkkel hallgattuk. Több tantárgyhoz is hiányzott az alap. De a legmeglepőbb az volt, hogy Lipp professzor tudott róla, nem lesz könnyű dolgunk. Mikor említettük neki, hogy néhány tárggyal van egy kis problémánk, hiba nélkül felsorolta őket. Ehhez jött még az is, hogy a vizsgákra jóval kevesebb idő állt rendelkezésünkre, mint itthon, vagy mint az ottaniaknak. Végül azért minden tárgyunk meglett.

Személyes véleményem szerint nagyon jó volt. Gondoskodsz magadról, főzöl, mosol és takarítasz, de ez még csak a kezdet. A legtöbb problémádat egyedül kell megoldanod, a problémák pedig jönnek. Elkezded látni a határaidat. Néha rádkopogtat a magány, olykor a depresszió próbál betörni hozzád. Ezerféle dolgot megengedhetsz magadnak, amire mindig vágytál, de amit soha nem tettél meg. Ott kint alig van kötöttség, jóformán csak az egyetem, semmi más, kivéve amit magaddal viszel. És hogy milyenek a németek? Hát én nem lennék a helyükben. Úgy élik az életüket, ahogy azt a tévében látják...

Shakya