Tahó papa?
- tanmese egy naiv kislány kálváriájáról -
Egyszer volt, hol nem volt...
...digitszigorlaton innen, a mátrixhegyeken túl állott egy naaagy kék vár. Ezen vár egy magas tornyában tengette életét egy szegény informatikuspalánta, akinek bizony elég "érdekes" elképzelései voltak a világról. Például azt hitte, hogy a házhozszállítás mint fogalom a következő lépéseket foglalja magába:
1. Éhes lesz.
2. Felveszi a távrecsegőt és/vagy leül a gép elé, feladja a rendelést.
3. Kb. 1 óra múltán kopogtatnak a szobája ajtaján, ő fizet és csillapítja éhét.
Mentségére legyen mondva, hogy ez így elég sokáig működött. Egy komor reggelen aztán minden megváltozott. A gonosz nyugati boszorkány elátkozta az összes pizzafutárt, hogy amelyikük a lift nevű ördöngős szerkezetnek még csak a közelébe is merészkedik, annak száradjon ki a filctolla. Nem csoda hát, hogy a pizzafutárok igencsak megrémültek. Hogy mégse álljon meg az élet, a következőt eszelték ki: felhívják a vár lakóit egyesével és egy roppant szellemdús indokra hivatkozva (siet, fáradt és egyébként is nehéz gyermekkora volt) meginvitálja őket magához az étek átvétele céljából.
Hősnőnkben azonban felébredt a régóta megbújó öntudat (óh, balga gyermek!) és hosszas tanakodás után kisütötte, hogy mivel lehetne semlegesíteni a boszorka átkát. Megmondta hát a futárnak, hogy jöjjön csak bátran, az ellenvarázs már készen, nem eshet bántódása. Azonban a futárnak mégiscsak inába szállt a bátorsága (nemhiába, vigyázni kell az ilyen veszélyes átkokkal). Erre válaszul hősnőnk közölte az étekvivővel, hogyha nem jön fel, hát lenn marad. (Ritka éleslátásról téve ezzel tanúbizonyságot.)
A következő alkalommal, mikoris korgó gyomra ismét a netes rendelés útvesztőibe csalogatta, meglepve tapasztalta, hogy valami nagyon nincs rendjén. Várt. Eltelt egy fertályóra, de még mindig nem történt semmi. Eltelt kettő. A harmadik óra vége feléhez közeledvén feltámadt a gyanú. Kezébe kapta hát a távrecsegőt és kedves hangnemben kérdezte Minden Pizzainformációk Tudóját, hogy hol a pizza. A válasz: pizza az nincs, ne is töltse az idejét hiábavaló várakozással, mert legutóbb nem vette át az étket, többé sem ő, sem kicsiny szobája többi lakója nem jogosult eme magas színvonalú szolgáltatás igénybevételére.
Mit tehetett volna mást, felkapta ostorát, szőrcsuháját és elvonult a vár egy sötét zugába vezekelni. Hiszen hibázott: bűnös módon kiszolgáltatta testét az éhség démonának, elvetemültsége odáig terjedt, hogy ételt rendelt, mindig kifizette, még borravalót is adott, és végül mit tett?! Ahelyett, hogy megkönnyítette volna felebarátja, a futár munkáját, ő bűnös és eretnek módon a lustaságnak mutatott be áldozatot, azt hivén, hogy pénzével megválthatja magát a mindenkinek kijáró rohangálástól.
Az utolsó ostorcsapás után végre úgy érezte, hogy megtisztult. Felszabadult bűnei terhe alól, leült hát a gépe elé, hogy keressen egy másik pizzériát (http://www.netpincer.hu).
Az boszorkány átka azóta is fekete felhőként lebeg a vár felett. A vár lakóinak szíve majd megszakad, hiányolják a futárok kedves üzeneteit a liftajtókról.
Rzsó