50 éves a Villanykar

Történet

Az elektromos jelenségekkel kapcsolatos ismereteket hosszú ideig a fizika keretein belül oktatták. Edison és néhány hozzá hasonló nyughatatlan kutató elme kellett ahhoz, hogy a tudományos kuriózumként számontartott jelenségek a gyakorlati életben felhasználhatók legyenek. A technikai eredmények jótékony hatással voltak az elméleti kutatásokra is. Az ismeretek gyors iramban gyarapodtak, szükségessé vált a szakemberek képzése.

A József Műegyetemen 1893-ban jött létre az első elektrotechnikai tanszék, vezetőnek egy igazi szakembert, Zipernowsky Károlyt választották.

1949-ben a hazai felsőoktatás szervezetének kialakításakor jött létre a Gépészmérnöki Kar elektromos tagozatából a Villamosmérnöki Kar – ötödik karként a már létező Építészmérnöki, Építőmérnöki, Gépészmérnöki és Vegyészmérnöki karok után. 1948-ban három amerikai tudós publikálta kutatásai eredményét: kifejlesztettek egy új elektronikai eszközt, a tranzisztort – a Kar megalakítása tehát nem véletlenül esett erre az időszakra, bár egyesek szerint a kiválásnak már hamarabb meg kellett volna történnie.

"A Kar megalapítása bizonyos mértékben benne volt a levegőben. Neveket most szándékosan nem mondanék, de meg kell említenem, hogy jelentős szerepet játszott néhány hallgató, akiknek különböző minisztériumi és egyéb kapcsolatai voltak."

Az újszülött Villanykaron nem mentek a dolgok zökkenőmentesen. Időt vett igénybe a megfelelő szaktárgyak kidolgozása, a jegyzetek megírása, ezért néhány tantárgyat eleinte egy az egyben átvettek a Gépészmérnöki Kartól.

"A Kar megalapításához nagy mértékben hozzájárult a II. Világháború és az azzal kapcsolatos technikai fejlődés. Közismert, hogy a szabályozástechnikát eredetileg szervómechanizmusoknak hívták és elsősorban a légvédelmi ágyúk irányításában használták."

A kezdeti erős- és gyengeáramú szakokhoz néhány év múlva csatlakozott a műszer és finommechanika szak, majd jó tíz év múlva indult a hiradás- és műszeripari technológia szak.

Az 1955-ben kidolgozott oktatási reform bevezetése az '56-os események miatt jó pár évet csúszott.

"A hallgatók jelenlegi megterhelését túl magasnak tartjuk. Külföldi műszaki egyetemek prospektusait tanulmányozva azt találjuk, hogy az előadások óraszáma mindenütt alacsonyabb, mint nálunk, viszont a laboratóriumi mérések, műhelygyakorlatok száma magasabb." (Idézet az akkori új tantervi irányelvekből.)

"Javasoljuk az enciklopédikus tantárgyak teljes megszüntetését. Ezeket sem az oktatók, sem a hallgatók nem veszik komolyan, és így a hallgatók – mire mérnökök lesznek, mindent elfelejtenek. Ha a mérnököknek ilyen ismeretekre lesz szükségük, szakkönyvekből tájékozódást nyerhetnek."

(1958. október 7.)

A Villamoskar oktató munkáját fémjelzi az ipari, gazdasági, közigazgatási vezetők sora, akik oklevelüket már ezen a karon szerezték. Nem egy közülük ma már más országban, más kontinensen dolgozik, és így öregbíti iskolája hírnevét.

"Minden óra elején az évfolyamfelelős jelentette a hiányzókat, tehát nem is mi tartottunk katalógust, hanem a hallgatóság saját maga. Mindenből volt jegyzet, akkoriban ingyen is dicsőség volt jegyzetet írni."

1963-ban az országos felsőoktatási reform részeként indult be a Karon a híradás- és műszeripari technológiai szak. Az egyetem illetve a Kar fejlődésének szemmel látható jelei az egyetem területén folyó építkezések voltak.

"Érdekességként megemlítem, hogy akkoriban a Laplace-transzformáció alkalmazása központi tudományos téma volt, ma már ugye minden harmadévesnek buktató tétel."

Az előd a József Műegyetem a század elején költözött a Belvárosból Lágymányosra. Akkor épültek a Ch, F, K és a Központi Könyvtár épületei. 1949-ben készült el az A épület, 1950-ben az St épület, 1952-ben a H, T és G épületek. Némi városképvédő vita után 1955-ben adták át az R épületet. Ez utóbbi építmények a szocialista-realista stílus remekei. A Kar tanszékei szétszóródva helyezkedtek el a különböző épületekben, és továbbra is helyhiánnyal küszködtek. Szükség volt egy önálló székházra, mely V1 néven 1961-re készült el. Az újabb építkezési hullám a 60-as években zajlott le (D, E épület), melynek során a Kar egy újabb épülettel gyarapodott (V2).

Biztos sokan hallották, hogy az R-T-H-E épületsort a Rákosival a Tudásért és a Haladásért Előre szlogen szerint nevezték el. Ez azonban csak legenda marad, és legfeljebb a sorrend könnyebb megjegyezhetőségét segíti (R – Rajztermi épület, T – Tanszéki épület, H – Hadmérnöki Kar épülete).

"Segédszemélyzet a tanszékeken nem volt, a dékáni hivatal három személyből állt: a hivatalvezetőből, a hivatalsegédből és a gépírónőből."

Karunknak 1966 óta van saját kollégiuma, a Schönherz Kollégium, mely eredetileg a várban volt (Szentháromság tér I.), majd 1981-ben átkerült mai helyére, az Irinyi utcai toronyházba.

Hallgatóinknak számát tekintve a Villanykar az egyik legnagyobb a hazai egyetemi karok közül. 1950-ben 685, 1970-ben 2376 hallgató járt a Karra, ma pedig több mint 3500-an vagyunk.

"A mérnöki hivatásnak egy csomó vetélytársa hiányzott akkor még pl. a jogi vagy közgazdászi pálya súlya messzi volt a maitól, nem is beszélve arról, hogy több más tudományággal együtt pl. a pszichológia bűnös dolog volt. A filozófiai lexikonban volt egy olyan definíció, mely szerint a kibernertika a kapitalista mocsár legbűzösebb bugyra."

A szakmai fejlődés folyamatait követve oktatásunk a '80-as években kibővült a számítástechnika és számítástudomány témaköreivel, a műszaki informatikával is. 1987-ben beindult az informatika szak, és 1992-ben a Kar felvette a Villamosmérnöki és Informatikai Kar nevet.

"A mai műszaki egyetem nem kíván a kibocsátási szakirány minden tudásának felvértezett mérnököt képzeni. Ezt egyrészt a rohamosan bővülő ismeretanyag miatt nem tudja megtenni, másrészt az ismeretanyag gyors elavulása miatt nem is kívánja. Ezzel szemben – még ha módszerei különböznek is – egységes abban, hogy széles és el nem avuló alapképzés után bekapcsolja a hallgatót az egyetem kutatási folyamataiba, és adott feladatok önálló megoldásán keresztül neveli kreatív, alkotó, a módszereket önállóan alkalmazni képes, az újat gyorsan elsajátítani tudó szakemberré. Ezt a szemléletet kell magunkévá tenni az új tantervi struktúra kialakítása során."

(Dr. Zombory László)

"...talán mintha jobban polarizálódott volna a hallgatóknak az igényes és a nagyobb, kevésbé igényes része. Van egy bizonyos lelkes mag, aki magáért a tudásért lelkes, a nagyobb részénél az a »kicsi elégséges« szemlélet erősödött."

(Megjegyzés: ahol külön nem jeleztük, ott az idézetek Dr. Retter Gyula tanár úrtól származnak 1989-ből.)

A képzés – ma

A Villamosmérnöki és Informatikai Karon a nappali tagozatos hallgatók részére két szakon folyik mérnökképzés, a villamosmérnöki szakon és a műszaki informatika szakon.

A villamosmérnöki szakon a cél olyan okleveles villamosmérnökök képzése, akik rendelkeznek a szükséges matematikai, fizikai, rendszerelméleti, elektronikai, méréstechnikai, informatikai, energetikai, technológiai és számítástechnikai ismeretekkel és ezen tudományokat kiegészítve nyelvtudással, közgazdasági valamint humán tudományokkal képesek a termékekkel, termelési és ipari folyamatokkal, valamint szolgáltatásokkal kapcsolatos tervezési, fejlesztési és irányítási feladatok megoldására, valamint rendelkeznek a tudományos kutatáshoz szükséges villamosmérnöki ismeretekkel.

A műszaki informatikus műszaki, természettudományi, társadalomtudományi és idegen nyelvi alapok birtokában informatikai és számítástechnikai professzionális felkészültsége alapján képes műszaki informatikai rendszerek és szolgáltatások, valamint azok adat- és programrendszereinek kidolgozására, fenntartására és üzemeltetésére. Alkalmas továbbá az ezen területtel kapcsolatos műszaki-gazdasági tevékenységek irányítására és a szakterület tudományos kutatásaiba való bekapcsolódásra.

A Kar szabályzata lehetőséget ad a Kar két szaka közötti átjárásra, a szabályzatban rögzített feltételek teljesülése esetén. Ha valaki nem a számára megfelelő szakra jut be, jó tanulmányi eredmény esetén már egy-két félév után átjelentkezhet a másik szakra.

Karunkon a hagyományos képzés mellett német és francia nyelvű képzés is folyik, a posztgraduális képzési formák közül pedig kiemelkedően a legfontosabb a doktori (PhD). 1993-tól az oktatás kreditrendszerben folyik, amely nagy szabadságot biztosít a hallgatóknak idejük beosztásában.

A minőségbiztosítás egyik fontos eleme az OHV (Oktatók Hallgatói Véleményezése), amely azóta egyetemi rendszerré nőtte ki magát. Ez a minden szorgalmi időszak végén lezajló véleményezés objektív képet próbál adni az oktatói teljesítményekről – a hallgatók szemszögéből.

Az idei tanévben a műszaki informatika szak új tantervvel gazdagodott. A kari vezetés felismerte, hogy a képzés modernizálásra szorult, így a Hallgatói Képviselettel közösen egy új tantervet készített átdolgozott, új tárgyakkal. Az átállás nem zökkenőmentes, de biztosak lehetünk benne: megéri.

Tücsök - Szilvi - Tom

A Kar dékánjai

1950– Liska József

1951– Vágó Arthúr

1954– Eisler János

1957– Vasvári Ferenc

1958– Barta István

1960– Kozma László

1963– Frigyes Andor

1967– Geszti P. Ottó

1973– Tuschák Róbert

1979– Vágó István

1985– Schnell László

1988– Zombory László

1994– Pap László

Tanszékek

Automatizálási Tanszék

Elektronikai Technológia Tanszék

Elektronikus Eszközök Tanszék

Elméleti Villamosságtan Tanszék

Irányítástechnikai és Informatikai Tanszék

Híradástechnikai Tanszék

Méréstechnikai és Információs Rendszerek Tanszék

Mikrohullámú Híradástechnika Tanszék

Nagyfeszültségű Technika és Berendezések Tanszék

Számítástudományi és Információelméleti Tanszék

Távközlési és Telematikai Tanszék

Villamosgépek és Hajtások Tanszék

Villamosművek Tanszék