Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

mplayer

Ne vegyetek új monitort, mert drága, és mind rossz!

50 éves a Villanykar

Szakmai reszort

TDK Konferencia 1992. - Díjazási lista

AC Stúdió & Live

MAFC vitorlásszakosztály

"...gyorsan rohanok Neptun istenünkhöz..."

A fogalmak boltja

"...hisz melyik biztosítótársaság biztosítaná a szerelmet, a tudást, a vágyat vagy a biztonságot?"

Hogyan kell nyelvvizsgázni?

Re: elektro

Változtatás

"Hogy tehetném? Ilyennek akarjuk."

ARTulcsapás

Másodszor utoljára

Én már végeztem a világgal
Ma ő végez velem
Csalódtak bennem az Istenek
Nincs hát e Földön helyem
Könnyűnek találtattam, mert nem ízlett
A Tudás Almája
Másodszor sem ragadott magával
A Kígyó biztatása
Eltűnök hát e Világból, mert
Nincs itt számomra hely
A tudás és dicsőség babérja ezeken
A Fákon nem nekem terem
Alkalmatlan vagyok a Földi ragyogásra
Eltűnök hát a Sötétben
Hagy legyek a Pokol lámpása

Kór

Az elhagyatott temetők komisz csendje borul ránk
A dőlöngélő keresztek között, a gaz lepte hantokon
A beomlott kripták hideg magányában csendesen
Haldokolunk

A távoli utcákról csak a rothadó álmok bűzét hozza a szél
A felrepedt testekből már nem ömlik a genny, már nem nem tépi a láz
Meggyötört, összetört holnapjainkat
Már nincs semmi baj, már nincs semmi

Tegnapi hitünk kiterítve fekszik az úton, az arra járók rá-rátaposnak
Méla undorral ez is csak egy kóbor senki volt őrült, ki hitt még
Ó a balga Hitte az embert s a szépet hitte az elfelejtett meséket
Most itt fekszik élettelen nem megmondtam élhetetlen

Szép lassan elmerülünk, már sikolyunk se száll kétségbeesetten
Nem fohászkodunk Istenhez, Emberhez csak elbukunk lassan
Szennybe, s magunkba temetve el innen a sohatöbbé életbe

Mert tiéd a pénz

Te adhatsz és ítélhetsz
mert tiéd a pénz
Te úr vagy s én csak szolgád
mert tiéd a pénz
Szólhatsz s megtagadhatsz
mert tiéd a pénz
Saját (ostoba) képedre formálhatod a világot
mert tiéd a pénz
Feltámaszthatsz halott isteneket
mert tiéd a pénz
Szétszórhatsz igaz álmokat a szélben
mert tiéd a pénz
Te szólhatsz a világ nevében
mert tiéd a pénz

De

Mondd csak. Ha nem bűvöl már minket a pénz
S nem bénítja meg kezünket a rettegés
S ha Isteneid eldobnak majd
Mert számukra már semmit sem érsz
Mondd
Meg mered-e majd kérdezni magadtól hogy
Mitől félsz

Süt a nap

Kisütött a nap
Előbújt végre,
Hogy sápadt
Hullafoltokat
Rajzoljon az égre

Egy haldokló remény gyak-iv fejfájára

Reméltem
S tudtam is talán
Remegtem boldogan
Hogy legyőztem a reszkető halált
S akkor Ti
Arcomba löttyintitek a megvetést
S ezt a sánta undorító tudás-koholmányt

Tisztelettel: Riz Péter