Gólyatábor-Gólyaszemmel
Szöszi: Hol is kezdjem... Dögnehéz táskával, tömött vonaton utazva – de nagyon kipihenten – érkeztem Csókakőre. A kapott levél alapján volt nálam minden előírt és nem előírt dolog
Meli: De hát én nem vittem semmit! Se esőkabátot, se vörös nyakkendőt, se zsebizét, se atlétatrikót – viszont vittem zseblámpát (lásd később).
Szöszi: Jól van, folytatom. Az már az elején látszott, hogy komoly testi és szellemi megerőltetésnek leszünk alávetve. Tanultunk egy csomó éneket, de se a dallam, se a szöveg nem hasonlított az elvtársakéra... Mindenesetre meglehetősen fülledt hangulatban értünk a táborba.
Meli: Pedig még a táskánkat is mások cipelték!
Szöszi: Igen, az enyém estig elő sem került. Valami Pistike lerakta a bokorba. Abszurd!
Ja, igen. Közben engem vizsgáztattak is. Egy intelligenciateszt-féle volt. Leültettek egy asztalhoz, és bemutatkoztak. XY professzor, Z tanszékről (alias Fofi), meg egy szigorú, szemüveges úr, komoly bajusszal (Ervin, ugye magadra ismertél?).
Pár kérdés után már a kettes komplemens számábrázolás rejtelmeit feszegettük. A legrosszabb az volt, hogy én mindent komolyan vettem. Még a borivászatot is. :)
Meli: És erre ettél zöld rizsát...
Eközben én kint várakoztam, csak az utolsó csoporttal engedtek be. Szórakoztatott: Hanol, DNS, Gazsi elvtárs, és még sokan mások. Végül azért csak elvették a mobilomat...
Szöszi: Az én seniorom az egész tábor alatt nem jött rá, miért töltök annyi időt a zuhanyzóban... Tőlem NEM vették el a mobilomat. (Mekkora üzletet csinálhattam volna belőle, ha kiszámlázom a többiek hívásait!) Na, és az esti vetélkedő? Te mit csináltál?
Meli: Én vérnyomást pumpáltam, te meg Jumppal szobrot álltál. De volt még: evőverseny (csoki citrommal), Forma1-es futam, és csúszó-mászóka" is.
Nem csoda, hogy másodikak lettünk.
Szöszi: De az sem csoda, hogy másnap reggelre nem volt hangom. És a hangulat fokozása kedvéért volt 500 W-os, 120 dB-es ébresztő + Aerobic Gazsival. Lányok az első sorba!" Még a seniorok is beálltak!
Meli: Zárásképpen pedig volt aztán futás a kegyeikért (meg reggeliért). Ezúttal legalább nem színes rizs volt a menü.
Szöszi: Tele is lett a pocak. A Tolbuhin csapat punnyadást tervelt, de senior elvtársunk mindent megakadályozott. Indult is a kollektív kirándulás a közös WC-re, majd ki a rétre".
Meli: Énekeltünk, meg gyakoroltuk a sorbanállást is. Tényleg, kettes sor vagy kettes oszlop?
Szöszi: Nem tudom, de a mi seniorunknak is nehezen ment különbséget tenni a kettő között. :)
No, de... Lassacskán besötétedett. Most jött jól a zseblámpád! Így legalább láttuk, hogy mit csinálunk az egyes állomásokon. Meg persze sötétben nehezebb lett volna beletalálni a spagettitésztával a szívószálba.
Meli: A labirintusban viszont nem segített rajtam, mert nehezítésképpen még a szememet is bekötötték.
Szöszi: Apropó, sötét. Ha már a témánál járunk, biztos sokan emlékeznek rá, hogy a mi csapatunk sötétben nem is olyan szégyenlős... Lényegében a többszörözött pontok miatt nyertünk.
Hanol előadásakor is igazi tehetségeket fedezhettünk fel. Kozák katona és Mása nagyot alakítottak! Lovas vitéz balról be." Estére (hajnalra) teljesen kiütöttük magunkat. Erre még rátett az, hogy ismerkedést rendeztünk a szobában (egymás lábszagával, meg ilyesmi). Hatásos volt, reggel 1 órával később keltünk...
Meli: Igen, ebből is látszik, hogy már enyhült a szigor. Azért reggeli után még írtunk egy komoly ZH-t, nehogy túlságosan eltunyuljunk.
Délután a kiadott színdarabot gyakoroltuk, totemállatot készítettünk és indulót énekeltünk. Este pedig performance!
Szöszi: Milyen volt? Nem kérdés! Nagyon édi főszereplőnk volt, direkt kértem neki a konyháról egy nagy, színes, csíkos kötényt a néniktől...
Ezután kicsit felgyorsult a program, mert már senki sem bírta nagyon a magázódást, meg a komolyságot. (Szerencsére.)
Szöszi: Hosszú volt az éjszaka... Sokmindenkivel beszélgettünk – immáron tegeződve, és irtózatosan jó volt a hangulat. Még most is hihetetlen, hogy ilyen jól sikerült ez a tábor, és nem is tudom
hogyan mondjuk el...
annyira erős volt bennünk
ez az érzés:
Meli+Szöszi: ÚGY MARADTUNK VOLNA MÉG!