MusicMania
A sorozat mostani számában egy hajdanán szép napokat megélt társulásról és egy jelenleg emelkedőben levő zenekarról lesz szó, egyikük a középkori romantikával ihletett, másikuk pedig a klasszikus hatású csoportba tartozik.
Stormwitch
A Stormwitch hivatalos történetének kezdete a metal hőskorába nyúlik egészen vissza, a 80-as évek első felébe, amikor a brit metal-újhullám jegyében az együttesek egymás hegyén-hátán alakultak. Ezek nagy része, egy-két album után el is tűnt, a kevés túlélő között azonban ott volt a viharboszorkányról elnevezett német kvintett is. Első stúdióalbumuk 1984-ben jelent meg "Walpurgis Night" címmel, melynek hangzása a többi kortárs elsőlemezes bandáéhoz volt hasonlatos, de a biztató jelek már ezen is ott voltak. Akkoriban még nem volt szokás 2-3 évet várni az újabb termésre, így a második lemez, a "Tales of Terror" már egy évvel később napvilágot látott. A zenekar "fekete romantika"-ként emlegetett stílusát leginkább Lee Tarot (gyári nevén Harald Spengler) gitárosnak köszönheti, aki az Oscar Wilde, Sir Arthur Conan Doyle, Lovecraft rémtörténetei által inspirált szövegeit sikeresen ötvözte a sötét, borongós, misztikus de dallamos melódiákkal.
A Stormwitch fénykorát a következő két év jelentette, a 86-os "Stronger Than Heaven" és az azt követő 87-ben napvilágott látott "The Beauty and the Beast" maga a tömény 'witch esszencia, minőségük mind hangzás, mind zene terén a csúcspontot jelentették. A Beauty LP egy szinte teljes slágeralbum, számos olyan felejthetetlen dallammal, mint a címadó szám, vagy a gyönyörű "Tears by the Firelight" és a vad "Call of the Wicked". A "Stronger"-en található "Ravenlord"-ot pedig a jelenkor true-metal üdvöskéje, a Hammerfall is feldolgozta 1996-ban afféle tribute jelleggel, ezzel egy kis retro-ismeretséget biztosítva a Stormwitchnek. A dicsőséges éra egy magyarok számára is emlékezetes lenyomata az 1989-ban rögzített koncert album, a "Live in Budapest", mely főleg a Beauty albumra támaszkodik, de megidézi a régebbi alkotásokat is egy-egy szám erejéig.
Még ebben az évben a boltokba került az "Eye of the Storm" stúdiólemez is, mely az elődeinél jóval lágyabb hangvételűre sikeredett, több rajta a ballada, mint valaha, minek következtében a régi rajongók meglehetősen kétkedve fogadták. A baj csőstül jött, az alapító Tarot és gitáros Steve Merchant rövidesen elhagyta a fedélzetet, az újabb lemezre, a 92-es "A War of Wizardsra" – egy Tolkien: Gyűrűk ura köré épített konceptalbum – már 3 évet kellett válni. A banda hattyúdalának (egyelőre) a 94-es "Shogun" számít, azóta mindössze egy "Priest of Evil" című válogatásalbum jelent meg. A tagok ettől függetlenül még mindig aktívak, egyszer már szó volt az újjáalakulásról, de ez a különböző projektek miatt végül is nem jött össze. Addig is, aki vonzódik a középkorias, sötétebb romantikához, az feltétlenül próbálja meg beszerezni ismerőseitől az albumokat (főleg a korábbiakat érdemes, bár ezeket valószínűleg csak kazettán lehet, mert mind vinylen, mind CD-n nagyon ritkának számítanak).
http://tinpan.fortunecity.com/doowop/594/indexb.html
http://stormwitch.cjb.net/
Royal Hunt
A dán Royal Hunt-ot Steen Mogensen bőgős és André Andersen billentyűs alapítótagok hívták életre a 90-es évek elején megannyi demózás és felállás-változás után. André Moszkvában született és már 5 évesen zongorázni tanult. A sok klasszikus mellett 14 évesen felfigyelt a rockzene klasszikusaira is, főleg a Deep Purple "In rock"-ja volt rá hatással. Míg a komolyzenében Paganini és Mozart darabjai tették rá mély benyomást, addig a "könnyű" műfajból Jon Lord és Rick Wakemen (YES billentyűse is volt) játéka ejtette ámulatba, akik a klasszikus zenét próbálták rock környezetbe ágyazni. Andersen Dániába költözött, egy stúdiót épített, és végül is e helyen találkozozott Mogensennel. Itt határozták el, hogy a közös kedvencek, mint a YES, Rush, Purple, Saga, Queen és a klasszikus hatások szellemében alapítsanak egy együttest, amely a dallamos, progresszív hard rock és a nagyzenekari elemek elegyéből táplálkozó egyedi muzsikát játszik.
A kísérlet első eredménye "Land of the broken hearts" címmel 1991-ben jelent meg Skandináviában, Japánban és az USA-ban. Ezt intenzív turné és a szokásos "második lemezes" lelki teher követte. A "Clown in the mirror" nagyon rövid idő alatt lett felvéve, a mixelését pedig már a közben újraindult turné alatt végezték. A kimerítő életmódot nem bíró énekes helyére új torok érkezett a Japán koncertkörút előtt, azonban Kobe-Osaka környékén pont ekkor hatalmas erejű földrengés pusztított, így a fellépések veszélybe kerültek. Ennek ellenére Andsersenék nem törölték a koncerteket, és egy óriási sikerű sorozatot játszottak, programjukba építve egy, az áldozatok emlékének dedikált számot, amely a turné után kislemezként megjelenve "véletlenül" hatalmas siker lett. A következő, "Moving Target" LP volt az első, amit hivatalosan is kiadtak Európában. Így történhetett az, hogy míg az RH százezres eladásokat produkált például Ázsiában, addig az öreg kontinensen jószerivel ismeretlenek voltak.
A színvonalában minden addigi elődjét felülmúló "Paradox" 1997-ben jelent meg, de ennek folytatására két évet kellett várni. A szólómunkába kezdő énekest elküldték, André pedig saját projektbe kezdett. 1999-ben végül is az új, szintén remek hangú énekessel kiegészülve kiadásra került a "Fear", amely ugyan nem változtatott semmit a bevált recepten, mégis a legerőteljesebb és legérettebb album, amit az asztalra tettek.
-Cham