Tudni illene...
Tücsök illem-cikke az előző oldalon elgondolkodtató.
Ismerve a kollégiumi életet ezek a dolgok egyszerűen nevetségesnek tűnnek. Nagyon ritka az olyan kollégista, aki társaival szemben akár a legalapvetőbb normákat is betartaná. Nemhogy nem figyel oda, hogy a lehető legkevesebb bosszúságot okozza a többieknek, hanem egyszerűen semmibe veszi őket. Van, aki ha vele is megtörténik hasonló eset, akkor kapcsol és legközelebb odafigyel, van, aki ilyenkor csak a másikat szidja.
Persze biztos vagyok benne, hogy az a cikk nem azokat fogja elgondolkodtatni, akiket igazából kellene.
Vajon a jófej közösségi húzóemberek ezután nem fogják ugyanúgy üvöltetni a király 120W-os hangfalaikat éjjel 3-kor, amikor részegen hazajönnek a buliból? Nem fogják ugyanúgy végigüvöltözni a folyosót, nem törődve mások idegeivel?
Figyelmesnek, udvariasnak lenni mostanában nem menő.
Mindennek megvan egy elfogadható formája, amit ha mindenki betartana, sokkal kevesebb idegeskedés és ellenszenv lenne mindenkiben.
Egy koleszszobába tervezett névnapi buli előtt nem nagy fáradság előre szólni a szomszédoknak, hogy számítsanak rá. Ettől még nem lesz halkabb, mégis sokkal barátságosabb így a helyzet, és esetleg el tudnak menni máshová aludni vagy tanulni. Azt persze el kell fogadni, hogy minden másnap ez nem megy.
Nem nagy dolog evés után elmosogatni, visszatenni a hűtőbe a megmaradt ételt, hetente egyszer kitakarítani a szobát, elpakolni, ha rendetlenség van. Ezek apró dolgok, de ilyesmin múlik, hogy egy szoba igényes-e, szívesen bemegy-e oda egy vendég – vagy akár maga a szoba lakója.
Gyenes Tamás