Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

A német nyelvű képzés

Németes tanárok, tárgyak.

Ösztöndíj

Csak lányoknak!

Nyeregbe kollégista!

Interjú Dr. Veszely Gyula tanár úrral

A mentál – első rész

Bálint a magáncellában ült, morózusan, összetörve. A tegnapra gondolt. Nem tudta elhinni, nem lehet, hogy miatta történt volna. Olyan nincs, hogy harminchárom gyerek megindul az útnak, csak mert ő átment.

MAVE

A többiek

(BME vs. SZIF) vs. Hallgató

"Senki sem foglalkozott a dologgal..."

Markert László András (Laccika)

Kerékpáros felvonulás

Nem mondhatnánk, hogy az autómentes nap ismeretlen lenne Magyarországon, mivel több, mint 40 önkormányzat jelezte a részvételét. Mégis valahogy a fővárosunkban vasárnap délutánra, szeptember 19-ére sikerült megszervezni ezt a napot. Budapest kerékpárosai azonban másképp vélekedtek a dologról.

A kerékpáros felvonulás szervezői szándékosan 22-ére, a nemzetközi autómentes napra kérték az engedélyt, hogy a város biciklisei ilyen módon tiltakozzanak a fővárosban hétvégén megszervezett autómentes nap ellen. Hogy hogyan terjedt a hír, nem tudom, de becslésem szerint ezernél is több kerékpáros érkezett 22-én délután hat órára a Hősök terére. Innen indult a felvonulás.

Sietve indultam a csapat elején, hogy alkalmas helyet keresve fényképezhessem egy kicsit a felvonulókat. A csapat derékhadát a futárok tették ki, de jó számmal akadtak versenykerékpárosok, downhill-esek, és biciklis akrobaták is. Ezt már az acélkecskéikből is látni lehetett, amik közül sok igen csak irigylésre méltó akadt. Rengeteg érdekes szerkezettel is lehetett találkozni, mint a tandem, vagy ennek a 3 személyes változata, de volt összecsukható minibicikli és gyermeket szállító utánfutós megoldás is.

Első ránézésre a hét motorkerékpáros rendőr kevésnek tűnt, hogy biztosítsa a felvonulást, valószínűleg később több járőr is csatlakozott a felvonulókhoz. Az Andrássy úton indultunk a Kodály köröndig, majd mellékutcákon haladva a Rottenbiller utcára lyukadtunk ki. Itt akadtunk meg először, és itt próbált egy-két vakmerő autós a drótszamaraink közé hajtani. Mi persze hősiesen védtük jogainkat, és egy-két gépkocsi kivételével sikerült megfékeznünk őket.

Az igazi öröm ez után kezdődött: végigkerékpároztunk a Rákóczi úton, és át az Erzsébet hídon. Amerre csak jártunk, az autósok hosszú-hosszú sorokban álltak várva, hogy végighaladjon az orruk előtt az a tömeg, akiknek jogait sokszor a sárba tiporják a négykerekűek gazdái az év többi 364 napján. A Budai Vár mögött esteledett ránk az Attila úton, majd a körúton folytattuk az utunk egészen az Oktogonig. Az utolsó szakaszon már gyakran megállt a csapat eleje, és kerékpárját a feje felé emelve mutatta meg magát a bámészkodó tömegnek.

Este 8-ra ért be az utolsó csapat is a rendőrautóval, miután a munkájukból hazafelé tartó autósok fellélegezhettek, és folytathatták útjukat. Sajnos se egy beszéd, se egy sörcsap nem várt minket a Hősök terén, úgyhogy a lelkes csapat pár bicikli-égbeemelés után lassan oszladozni kezdett. Hazafelé úgy tűnt, a gépkocsik vezetői nem értették meg a nekik szánt üzenetet.

Loft