Magyar sikerek a berlini futásíjász EK-n

Idén szeptember 16-án hajnalban 26 ember gyülekezett a Batthyány téren egy busz indulására várva... A busz Berlinbe, az I. Futásíjász Európa Kupára szállította utasait – a 21 versenyzőt és az öt kísérőt. Hosszabb időre csak Prágában álltunk meg, az éjszakát már Berlinben töltöttük. Másnap megnéztük a leendő pályát, a stadionban alakították ki a bemelegítőpályát és a verseny lőpályáját, a futópálya csak mintegy száz méteren keresztül kanyargott a stadionban, különben a stadion melletti parkban haladt. Délután Berlin belvárosába vezetett az utunk, végigsétáltunk az Unter den Lindenen, megnéztük a Brandenburgi Kaput, a Berlini Fal megmaradt darabját és még pár környékbeli nevezetességet.

A verseny futamai két napon keresztül zajlottak. A felnőtt férfi irányzékos kategóriát három fordulóban rendezték. Minden forduló 5*750 méter futásból és 100 méteres büntetőkörből állt, a lövés húsz méterről történt húsz centis táblára. Íjat kézben, vesszőt háton, ahogy az idehaza is megszokott. Az első nap selejtező futamok voltak, mely egyikünknek sem okozott gondot; innen a legjobb húsz versenyző jutott a másnap délelőtti két középdöntő futam egyikébe. A középdöntőkből a legjobb négy, valamint idő alapján még két ember jutott a fináléba. A női versenyzők első nap csak egy bemelegítő versenyt futottak, melyben kiemelkedően jól szerepelt Gyurcsák Szilvia, aki különösen kiváló íjászatával második helyen, orosz szendvicsben várhatta a másnapi döntőt. Borbásné Rostás Anikó nem találta a közös nevezőt az íjával, így csak a negyedik lett.

Székely Kata élete első futásíjász versenyének nem is választhatott volna jobb helyet, mint egy Európa Kupát. Bár csak a nyáron kezdett el íjászni, 50%-os lövőteljesítményével és remek futásával együtt ennél jobb debütálást nem is kívánhatott volna magának.

A 14 év alattiak versenyében Balázs Dániel és ifj. Székely Árpád volt érdekelt. Dani versenye bíztatóan indult, de a végére elfáradt, így csak a hatodik helyen ért be, de pályaíjász alapja és a futás terén mutatott szorgalma a jövő egyik kiemelkedő magyar futásíjász-tehetségévé teheti. Árpi nyolcadik helyen fejezte be a küzdelmeket.

Úgy látszott, hogy a menők közül senki sem erőltette meg magát a középdöntőben. Andrej Markov könnyű futással nyerte az első futamot, Zilahy András kiváló lövőformája sem múlt el vasárnapra, ő futamában a második helyet szerezte meg. Székely Árpád a hatodik lett, így ő még izgulhatott a másik futam eredményei miatt. Vass Ferenc, Hegedűs András és Pasztuhov Dániel búcsúzott a további küzdelmektől. Az utóbbi kettő bár a futam nyolcadik-kilencedik helyéért küzdött, végig fej-fej melletti, vérre menő csatát vívott egymással, és kettejük eredménye közti különbség mindössze két másodperc volt. (Hol haljunk meg, ha nem a versenypályán?!)

A másik futamban indult a magyar favorit, Borbás Nándor. Hibátlan lövészetéhez csak egy (számára) laza, könnyű futás kellett az első helyért, mögötte két szlovén és Tóthfalussy Balázs voltak a biztos továbbjutók. Lévay Balázs technikai problémákkal küzdve csak az összesített tizennyolcadik helyet szerezte meg. Jöhetett a számolás, végül Székely Árpád örülhetett, hiszen öt másodperccel legyőzve a másik futam ötödik helyezettjét bejutott a döntőbe. – Ma este berúgunk! – kommentálta az eseményeket Árpád.

A középdöntő és a finálé közötti időben a tradisok versenyeit bonyolították le. Vass Gergely a 14 év alattiak kategóriájában egyedül indult, más kategóriabeli versenytársait messze maga mögé utasítva, hibátlan lövéssel nyerte a futamát. A 17 év alattiak mezőnyében Csatlós Gábor és Vass Réka volt érdekelt. Gábor a végsőkig elkeseredett harcot vívott a németekkel, az utolsó kétszáz méteren még vezetett, magyarok izguló és önkívületben drukkoló sorfala mellett, de az utolsó éles kanyarban elcsúszott a füvön, így a német nyert, Gábor a második, Réka a negyedik lett a három fiú mögött.

A felnőtt irányzék nélküli kategóriában induló nyolc versenyző közül öt volt magyar, köztük a hétvégére szárnyakat kapott Zilahy András is, aki már irányzékos döntősként sem lépett vissza a tradisok kategóriájától. A futam őt igazolta: szoros küzdelemben a második helyen futott be. Vánky Sebastián és Vass Ferenc végig egymással csatáztak, végül Sebastián bírta jobban a hajrát, ő lett a bronzérmes. Feri után a sportág egyik régi motorosa, Baltringer Viktor következett, a hetedik Hardon Zoltán lett.

A nők futamában négy magyar volt érdekelt. A rajt előtti megállapodás szerint Anikó minden stadionba érkezésekor azt kiáltottuk, hogy "két másodperc", nehogy elkapkodja a lövést; erre ő visszamosolygott, és kegyetlenül jól lőtt. Nem csoda, hogy a civilben tájfutó sportolónő toronymagasan vezetett már az utolsó kör előtt is, így az utolsó száz méterre a kezébe nyomtuk a magyar zászlót, azzal fusson be. Utána egy-másfél perccel a két orosz hölgy, negyedikként Gyurcsák Szilvi érkezett be, majd két német, az újonc Székely Kata és Bősze Júlia zárta a sort.

A felnőtt férfi irányzékosok döntője korántsem tűnt lefutottnak, a tájfutó Borbás Nándor és az orosz sííjász Andrej Markov mindketten a verseny komoly esélyeseinek számítottak, de ebben a sportágban az utolsó lövészetig, néha az utolsó méterig nincs megnyert futam. Nándi taktikája a következő volt: az első hosszú egyenest megnyomja, és ha az ellenfelei mennek vele, az megzavarhatja őket a lövészetnél, ha nem, akkor előnyre tesz szert. Már csak jól kell lőni, és ott az aranyérem. Az első három lövészet mindkét favoritnak hibátlanra sikerült. Mikor Nándor a negyedik lövéshez készült, már lassan kezdtünk fellélegezni, hogy most már meglesz. De nem! Nándi mellélőtte az első lövését. Egy másodpercre megfagyott a stadionban a levegő. Kritikus pillanat volt ez számára. Ha össze tudja szedni magát, még van esélye; ha újabbat hibázik, elúszott az arany, himnusz, dobogó... De mindkettő betalált. Közben beért az orosz, és megkezdte a lövészetét. Nándi a büntetőkör felénél járt, mikor Markov az utolsót lőtte. Vajon hogy jönnek ki az utolsó körre? Ki lesz előbb? Mennyivel? De az orosz is hibázott, Nándi a győztes! Az utolsó körben már csak annyi dolga volt, hogy tartsa az előnyét és behozza a magyar zászlót a célba... Kívánni sem lehet szebb feladatot! (Meg kell említeni, hogy a verseny után Andrej igazi sportemberhez méltóan az elsők között, mosolyogva gratulált a magyar győztesnek, elismerve, hogy ma ő volt a jobb).

A verseny után már csak a pakolás, autogramosztogatás és az eredményhirdetés következett. Kétszer hallgattuk meg a magyar, és a csapatversenyért egyszer a szlovén himnuszt. Ebben – Nándornak köszönhetően – a másodikok lettünk mi, a harmadik Markov és a két dobogós orosz lány fémjelezte Oroszország lett, a németeknek egy negyedik hely jutott.

Üröm az örömben, hogy ekkor derült ki, hogy pénzdíj nincs, valamint bár a német gyerekek dobogóra állhattak, elismerésben részesültek, mint a német bajnokság résztvevői, a magyar fiatalok okleveleit egyben nyomták Árpád kezébe.

Ha további információkat szeretnél szerezni a sportágról, látogass el a http://futasijaszat.fw.hu/ honlapra, ahol a verseny részletesebb beszámolóját is olvashatod.

Pasztuhov Dániel