U Make The Rules – We Make The Noise
2005. március 26-án került megrendezésre – immár negyedik alkalommal – Közép-Európa legnagyobb elektronikus zenei eseménye, a magyarországi Mayday. Mivel az Impulzusban még nem jelent meg cikk ilyen témában, egy kis történelmi bevezetéssel kezdeném.
Az 1991. decemberében a német DT64 rádióadó megmentésére rendezett jótékonysági rendezvénnyel kezdődött a Mayday történelme, mely mára alaposan kinőtte magát. Németország több városába is eljutott (Berlinbe, Kölnbe, Dortmundba és Frankfurtba), majd Lengyelországot és Oroszországot követően 2002-ben érkezett meg hazánkba. Napjainkra már Európa öt országában, sőt Mexikóban is szerveznek Mayday-t.
Az eddigi négy hazai alkalom időpontjai, és jelszavai:
2002. 05. 19. – Mayday comes to Budapest
2003. 03. 29. – Password: Europe
2004. 04. 03. – Future Downloaded
2005. 03. 26. – U Make The Rules – We Make The Noise
Az egyre népszerűbb rendezvény mindig különleges alkalom, nem csak a fellépők miatt, hanem azért is, mert minden évben valamilyen aktuális kultúrpolitikai üzenetet hordoz, és juttat el a helyszínekre.
Idén nyolcvan DJ és liveact jött a legnagyobb hazai technoeseményre. A legnagyobb nevek: a Mayday szülőatyja Westbam, Taucher, Marco Baily, Master Blaster, Tomcraft, Global Deejay, és a hazai élvonal képviselői.
A rendezvénynek ismét a Hungexpo F-F2 pavilonja adott otthont. A monumentális épület öt termében szólt a zene este hattól másnap reggel kilencig. Az elővételben vásárolt jegyek hat, míg a helyszínen váltottak hétezer forintba kerültek. Lehet, első hallásra kicsit soknak tűnik, de ez nem egyszerűen egy hétvégi buli. Ez egy évben csak egyszer van. Csak egy szó jut az eszembe: életérzés. Nem véletlenül látogatott el idén is több mint tízezer partyarc a rendezvényre.
Ahogy közeledtünk, a szokásos női hang, amely folyamatosan ismételte a beléptetésnél a ház szabályait, elegyedett a bentről kihallatszódó, brutálisan dübörgő basszussal. Felejthetetlen élmény. A kapuknál fémdetektor és hosszas várakozás, mert mindenkit alaposan átvizsgálnak, hozzáteszem, nagyon helyesen. Ahogy beléptünk, ismét hasonló díszlet fogadta a látogatókat, mint tavaly. Ez kicsit lelombozott, mert nemes egyszerűséggel a rózsaszínt mindenhol pirosra cserélték. A ruhatárra ismét nem lehet semmi panasz, megfelelő a mérete, és gyors a kiszolgálás. Egyből a Mayday-bolt felé vettük az irányt, és megvettük az elengedhetetlen "pass-tartót", és ki-ki a szükséges partykellékeit. Szétnéztünk a termekben, majd irány a "Main Hall". Az idei év különlegességét az adta, hogy elkészítették a rendezvény saját himnuszát, mely nem sokkal éjfél előtt hangzott el. A számot a Collins és Behnam páros készítette el. Nevük talán nem cseng túl ismerősen, de a kritikusok szerint elég tehetségesek.
Nem tehetem meg, hogy ne említsek meg egy "magánjellegű" dolgot: nem sokkal ez után a hideg kezdett el futkosni a hátamon, amikor bemondták, hogy a következő szám egyik legjobb barátom, Svenne emlékére szól! Köszönjük nektek, Mayday Team! Svenne: Rest In Peace!
Három óra után jött a Members of Mayday, és ezzel kezdődött meg az önfeledt tombolás. Minden kéz a magasban, "GuestBook"-osok a színpadon. A reggelig véget nem érő buli az egyik legjobb dolog, ami történhet azzal, aki szereti ezt a zenét!
A tökéletes fény- és hangtechnika mindig alapvető. Azon, hogy remeg a föld, már meg se lepődöm. A Mayday mindig támpontot ad az aktuális partykultúrához, kijelöli az irányt a következő évre, és bemutatja a szórakoztatóipar ezen ágában megjelent fejlesztéseket, újításokat.
Dézsi János