A Főzelékfaló Ételbár

Nem, a következő cikkel ellentétben itt megálljuk, hogy a falóval hülye szóvicceket alkossunk.

Ahogy belépünk az ajtón, sok meglepetés nem éri az embert, hiszen az óriási, az éttermet a világtól teljes hosszában elválasztó üvegfalon keresztül minden átlátszik. Egy viszonylag középszerű, kissé unalmasak mondható, de tágas helyiség fogadja az embert, egyterű gyorsétterem. A fejek fölött fehér, sokak által ismert, kazettás műmennyezet terül el, ez nem is lenne probléma. Ami igazán nem tetszett a külsőségekben, hogy a fehér, illetve halvány narancssárga színekben váltakozó műanyag székek erősen egy kórházi étkezdére emlékeztető, nyomasztó hangulatot árasztanak.

Végül is ez olyan, mint egy menza, mert a kisugárzása annak is beillik. Az asztalok négyszög alakúak, szintén menza hangulatú, kis költségvetésű, préselt lemezekből készültek, melyeket háromlábú szürke, műanyag, ám fémet imitáló lábak tartanak. A bejárattól baloldalon, egy homokszínű, műbőr ülőgarnitúra húzódik a fal mellett, mely viszonylag kényelmesnek látszik.

A pulthoz érünk, önkiszolgáló. Ez igazán nem baj, ilyen kategóriában igen gyakori ez a megoldás. A választék igen nagy, rengeteg féle hús, rántott zöldség, saláta, köret, s előre "összekevert" tálak (mint pl. különböző rizses húsok) sorakoznak az L-alakú "tálcsúsztatós" pult teljes hosszában.

Éhes, ám rendkívül smucig diákként tekintetem azonnal az árlapra ugrik. Főzelék... olcsó! Ezért jöttünk ide ugyebár. Feltétek... van nagyon sok, egészen elviselhető áron. Némi felárért a bécsi szeletnél (alias rántott hús) valamivel fantáziadúsabb feltétekhez is hozzájuthatunk. A köretek rendben vannak. Kicsit drágának találom őket, de van néhány egyedi opció is, mint pl. a petrezselymes krumpli, ami azért dicséretes. Vannak desszertek, az árak nem ordítóan alacsonyak, de elviselhetőek. A nyomasztó designnal párosítva, így ez eddig nem túl kecsegető.

Rendelek egy sült krumplit (snassz, de sajnos étkezés nem maradhat el enélkül) és egy sárgaborsó főzeléket, ugyebár főzelékfalóba jöttünk. A pultos lány segítőkész, már messziről érdeklődik választásom iránt. Van fűszeres sült krumpli (nem hasábburgonya), jól hangzik, de konzervatív vagyok (bocs :-)). A 3 dl kóla – light ugye, kövéren nem lehet csajozni – igen drága, ennél kevesebbért akár fél litert is kapni az olcsóbb helyeken. Viszont nem vizes, ez nagy érdem manapság. [Viszont a gyömbért vizezik rendesen – Matya]

Már korábban kinéztem az egyenes ülőgarnitúrát. Neki is iramodok, hogy elfoglaljam a helyem, amiből egyébként sok van, de sajnos négy körül ez már nem sokat árul el a Főzelékfaló látogatottságáról. Az ülőgarnitúra igen kényelmes, de az asztal még mindig nem tetszik, a székek pedig továbbra is a kórházat juttatják az eszembe. A főzelékkel kezdem, ami alacsony árához méltóan nem is nyújt túl nagy gasztronómiai élményt. Nem is vártam sokat igaz, nem rossz egyáltalán, átlagos, sárgaborsó ízű, egy kis lecsó zamattal fűszerezve... Lehet, hogy nem értek hozzá, de még ilyet nem kóstoltam. Mindegy, nem rossz.

A sült krumpli kellemes meglepetést okoz, igen ízletesre sikerült. Igaz találtam benne, néhány magot. [Magot? He? – A szerk.] Az első igen meglepett, de a többi után azt gondoltam, talán ez adja azt az érdekes édeskés ízt, ami üde színfolt a mai agyonsózott, olajban ropogósra áztatott, rendkívül kalóriadús sült krumplik világában. Szép "sült" színe van, bár sokak talán szenesnek mondanák. :-) Finomak, talán egy kicsit fonnyadtak, de hát már késő délután van. Az adagokról. Nagynak nem nevezhetők, a főzelék szerintem megfelelő mennyiségű, a krumplit talán kevésnek is mondhatnám, de ez az én kis gyomromnak pont elég volt, amolyan zóna adag.

Összegezve nem mondanék egyértelműen negatív kritikát a Főzelékfaló Ételbárról. Dicsérni azonban nem fogom nagyon. Nekem úgy tűnik, egy határozott arculatot céloztak meg az alkotók, mégpedig a menzát, amit sikerült is elérniük. Ennek ellenére számomra nem túl kellemes élmény, hogy az étterem a menzára emlékeztet.

Középszerűségét talán szándékosan próbálja a kórházi székekkel hangsúlyozni, ezzel remélve, hogy amolyan "biztosjóolcsó" gondolatokat ébreszt a gyanútlan diákokban. Az árak ellenben nem passzolnak ehhez az arculathoz, a szegényes külső párosítva az unalmas színekkel, nem éri meg a gyakori látogatást. A hasonló éttermektől nem marad el nagyon, inkább csak beáll a sorba. Átlagos, kicsit unalmas és néha drága is. A neve azért nem véletlen. Egy tányér főzelékre mindig beugorhatunk, és nem hagyjuk ott a gatyánkat sem. A húsokat, italokat viszont érdemesebb máshol keresni, ahol vagy jobb, vagy olcsóbb. Az azonban értékelendő, hogy némileg kiemelkedik a tipikus "sültkrumplithússal" helyek hosszú sorából, ellátva minket, egy kissé mesterségesen jellegtelen hellyel, ahol egy tányér főzelékhez mindig olcsón hozzájuthatunk.

Koncz Péter