Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Fiókmélye

Jegyosztás SZIF-es módra

Időjárás-jelentés

PC-dömping

Csiszár László (Tsiszi)

Az előző számunkban megjelent helyesírási teszt helyes megoldásai:

a., a., c., a., b., b., b., a., c., a., a., a., a., b., a., b., c.

HK választás afterfeeling

Azokra a rendkívül intelligens figurákra, akik úgy any... vélekedtek, hogy a csokival lettek megvéve a szavazatok, szót sem vesztegetnék, hiszen nekik az sem ért el az agyukig, hogy MINDENKI kapott, nem csak az, aki "jó helyre húzta az X-et."

Tapasztalatszerzés, bulik, AIESEC

Impressziók – II.

A GYSEV legújabb sikerei

Kíváncsi vagyok a jövőképükre, vajon szerepel-e benne, hogy az utasszolgáltatás fenntartása, fejlesztése?

Közösségi igényre adott közösségi válasz

Az InfoSite egyik elindítója szándékokról és a jövőről

Amikor belefogtunk az IS témájának körüljárásába, jó pár ember véleményét kikértük, hallhattunk rengeteg álláspontot. Úgy gondoltuk azonban, hogy a legilletékesebbek, az oldal szerkesztőinek gondolatai mindenképp megérdemelnek egy külön, teljes egészében leközölt beszélgetést. Így hát leültünk Soós Istvánnal (Synternnel), és megkérdeztük, mit gondol az egészről, és arról, hogy hogyan is tovább.

– Az InfoSite mostanra központi jelentőségű oldallá nőtte ki magát a hallgatók körében. Nagyjából hány látogatót regisztráltok egy nap?

– Pontos adatot nem igazán tudok mondani, nagyságrendileg napi néhány ezer letöltés környékén jár.

– Lehet hallani, olvasni listákon, hogy egyes oktatók igen keményen kritizálják az oldalt. Milyen problémákkal, kifogásokkal keresnek meg titeket?

– Két-háromféle oktatói megkeresés jellemző, haladjunk a pozitívabbtól a negatívabb irányába. Az első típus az, amikor az oktató konstruktívan szeretné módosítani az oldal tartalmát: felhívja a figyelmet adott segédanyagoknál a hiányosságokra, hibákra, megkér arra, hogy egy-egy anyagot rakjunk még ki, vagy egy másikat inkább ne, mert az tele van hibákkal. Előfordul az is, hogy a tanulást elősegítő információkat, segédanyagokat ad nekünk. A következő típus az, amikor a tanár mindenképp a saját honlapján szeretné tudni az adott tanulmányi információkat, vagy azért, mert védeni szeretné a tanszéki intellektuális tulajdont, vagy mert biztosítani akarja, hogy mindig az általa frissített legújabb anyagot érjék el a diákok, de más ok is előfordulhat. Ilyenkor megkér minket arra, hogy vegyük le ezeket, természetesen az ilyen kéréseket is teljesíteni szoktuk.

Vannak olyan megkeresések, amik az InfoSite "underground" jellegét kritizálják: nem csak olyan tanulmányi információk vannak az oldalon, amik a tananyag elmélyítését könnyítik meg, hanem bizony vannak olyanok is, amik a kevesebb tanulási időt segítik elő, és ez természetesen joggal nem tetszik egyes oktatóknak. Ezeket a konfliktusokat a legnehezebb feloldani, mert valamilyen szinten mi is egyetértünk azzal, hogy a puskák károsak, ugyanakkor nehéz eldönteni róluk, hogy nem segítenek-e egyeseknek mégis a tanulásban. Ha leülünk tanulni, akkor lehet, hogy egy ilyen puskát átfutva lesz egy átfogó képünk, és utána a könyvet elolvasva esetleg hamarabb sikerül elsajátítanunk az anyagot – nekem is volt hasonló személyes tapasztalatom ezzel kapcsolatban.

– Létezik nálatok ezek kezelésére valami általános rendszabás, vagy ez mindig az adott esettől függ?

– Nyilvánvalóan függ az adott esettől, de szeretjük az értelmes konszenzuskeresést. Ha tényleg jogos az igény, akkor teljesítjük a kérést, viszont ha felesleges kötözködésről van szó, akkor nem feltétlenül. Ez azért nagyban függ az aktuálisan aktív szerkesztői társaságtól is.

– Nem lehet nem észrevenni a jelenséget, hogy mostanra a hallgatók egy igen széles rétegének az IS vált az első számú tanulmányi forrássá az előadások, gyakorlatok, a saját jegyzeteik helyett, és ez azért nem kis felelősséget jelent az oldal szerkesztői számára. Ennek ismerete változtatott valamiben a hozzáállásotokon?

– Ennek a felelősségnek az érzése most kezd igazán jelentkezni a szerkesztők között, főleg azoknál, akik egyre közelebb kerülnek a diplomához, és egyre távolabb vannak attól a szakasztól, amikor nagy szükségük van egy ilyen oldalra a tanuláshoz. Gajdos Sándor tanár úr fogalmazza meg az ezzel kapcsolatos legmarkánsabb véleményeket. Szinte teljes egészében egyet is értünk vele, de szükségesnek látunk először kialakítani egy olyan belső konszenzust, amiben megfogalmazzuk magunk számára azt, hogy mire is van igazából szüksége egy hallgatónak egyrészt ahhoz, hogy könnyen tanuljon, másrészt ahhoz, hogy úgy tanuljon könnyen, hogy ez a tanulási érték ne vesszen el vizsga után. Semmiképpen nem szeretnénk azt, hogy oktatói kérésre feleslegesen korlátozzuk az elérhető segédanyagok számát, elvégre alapvetően a szabad információáramlás céljából jött létre az oldal. Ugyanakkor hosszú távon szeretnénk azt megakadályozni, hogy érdemi tudás nélkül át lehessen menni az oldalon található információk segítségével vizsgákon, zéhákon. Ez egy nagyon kényes egyensúly: nem vagyunk benne biztosak, hogy ezt maradéktalanul ki tudjuk alakítani, de vannak már nagyon jónak tűnő és biztató elképzeléseink arra, hogy ezt hogyan lehetne elérni.

– Tudnál ezekből párat említeni?

– A fő vezérelv az lenne, hogy az oldal lényegében marad a jelenlegi struktúrájában, de ha egy oktató olyan segédanyagokat, olyan dokumentumokat bocsájtana a site-on való elérhetőségre, amik megfelelő mértékben segítik a hosszú távon is értékes tudás köny-
nyebb megszerzését, akkor kérésére hajlandóak lennénk korlátozni például az elérhető vizsgák számát, vagy levennénk azokat az összefoglalókat, amik tényleg már csak a puskázást segítik, és nem tanulási céllal vannak fenn. Arra, hogy ezt elérhetjük, vannak pozitív példák: van több olyan tárgy is, ahol diákok írnak órai jegyzetet, amiből lehet, hogy könnyebb tanulni, mint a könyvből – vagy akár nincs is könyv hozzá. Egy ilyen irányt képzeltünk el, bár még nem mértük fel teljesen, milyen hatása lenne, ha ezt ténylegesen bevezetnénk. Lehet, hogy elszaporodnának azok az oldalak, ahol mégiscsak elérhetőek lennének ezek az információk, de lehet, hogy a diákok is belátják azt, hogy ez igazából az ő hosszú távú érdekük. Aki volt vagy jelenlegi szerkesztő, és egyre közelebb kerül a diplomához, az általában elismeri, hogy ez egy szükséges út. Elkezdünk dolgozni, és egyre inkább látjuk, hogy a munkaadók megnézik, milyen diplomája van annak, aki hozzá megy, és ebből hosszútávú következtetést is le mernek vonni: nem hiszem, hogy mindenki örülne annak, ha néhány év múlva a képebe nevetnének a műegyetemi diplomája miatt.

De ezek még kiforratlan elképzelések. Szeretnénk egy felmérést is készíteni a felhasználói szokásokról. A jelenleg aktív szerkesztők hozzáállása az, hogy először mindenképpen meg szeretnék kérdezni a hallgatókat, feltérképezni a szokásaikat, mielőtt valamilyen nagy változással állnak elő. A problémát látjuk, de érdemes megkeresni pontosan azt a pontot, ahol a legkönnyebben kezelhető úgy, hogy a legkevesebb érdek sérüljön.

– Konkrétan milyen hatásokat vesztek észre?

– Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nekem is volt már olyan vizsgám, amire csak fogtam az infosite-os vizsgasorokat, amik fent voltak az adott tárgyból, megnéztem, hogy azokat hogyan kell megoldani, és körülbelül egy-másfél nap készüléssel átmentem egy ötössel vagy négyessel – és most már nem kifejezetten emlékszem bármire is belőle. Volt ilyen is, és volt olyan is, hogy egy hasonló készülés után összekaparhattam volna egy kettest, de akkor úgy döntöttem, hogy inkább megtanulom rendesen. Neki is ültem, szereztem egy ötöst, és úgy érzem, máig egy használható alapot adott a továbbiakhoz. Mint a saját tapasztalat is mutatja, többnyire meg lehet csinálni egy tárgyat könnyen jó jegy-
gyel úgy, hogy nem marad meg utána tudás, és meg is lehet tanulni, és az sokkal tartósabb marad.

– A kritikusabb, odafigyelőbb tartalomszerkesztés mellett terveztek egyéb változtatásokat?

– Kétfajta újítás van most folyamatban: az egyik technológiai, a másik a már említett filozófiai-távlati váltás. A technológiai átdolgozás már nagyon régi szándék, több kezdeményezés is volt arra, hogy megcsináljuk a 2.0-s változatot, de mint tanultuk, az informatikai projekteknek a harmada lesz egyáltalán befejezve... Mindenképpen jó lenne egy olyan egységes, egyszerű adminisztrációs felület, ami kényelmes a szerkesztőknek, és körülbelül hasonló funkcionalitást nyújtana az oldal látogatóinak. Szeretnénk olyanokkal kiegészíteni a site-ot, hogy az egyes tanulmányi anyagokat lehessen minősíteni, lehessen kommenteket fűzni hozzá, ha valakinek van egy pozitív vagy negatív véleménye, azt a többiek valamiféle közösségi értékelésként láthassák. Tervünk bevonni tanárokat is, ez technológiai téren is szempont: meg kell oldani azt, hogy mi legyen az, amit az oktató módosíthat, mi legyen az, amit csak ő rakhat ki. Gondolkozunk még azon is, hogy megoldjuk valahogy, hogy az oldal technológiáját a Villanykaron kívül is tudják használni; ez is egy nagyon régi tervünk.

– Nem volt szinte szükségszerű, hogy idővel kinövi magát az oldal mind elvi, mind technikai szempontból?

– Szerintem az InfoSite egyik nagy problémája ugyanaz, mint a felsőoktatásé általánosságban manapság: a tömegképzés vagy elitképzés dilemmája. Filozófiai problémáink jelentős része erre vezethető vissza, hisz ha sokan vannak, akkor futószalagon kell ontani az embereket, és akkor ehhez készül az oldal is. Most speciel mi kezdtük el, mi voltunk ott akkor, de ha mi nem tesszük meg, biztosan lett volna más, aki egy hasonló rendszert létrehoz. Nem tartjuk a site-ot valami hihetetlen nagy ötletnek, ez szimplán egy közösségi igényre adott közösségi válasz. Ha ez a közösség másképpen gondolkodna, másképpen igényelné a tudást, átalakulna egy kicsit a gondolkodásmód, akkor sokkal könnyebb lenne a szerkesztőknek és a tanároknak is, de ez egy olyan messzire ívelő gond, ami nem feltétlenül oldható meg helyileg.

– Szerinted lehetséges egyáltalán valamiféle elitképzésre való igényt kihozni ilyen hatalmas tömegből?

– Amennyi tapasztalatom volt az elsősökkel és a fiatalokkal foglalkozó Lovagrenddel kapcsolatban, azok alapján én azt mondom, hogy ez lehetséges, ha egy ilyen nevelő célú testületben megvan a szándék. Nagy kérdés az, hogy kell-e, lehet-e egy évfolyamnál olyan mintát adni, hogy ők azért jöjjenek egyetemre, azért tanuljanak, hogy a tudásuk megalapozott legyen, és ne csupán csak a papírért. Ha a fölöttük lévő egy-két évfolyamból mindenki arról győzködné őket, hogy a tudásért tanuljanak, mert nekik az később jó lesz, akkor valószínűleg tanulnának is – és valószínűleg később nekik ez jó is lesz.

gyp