Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

MAFC vitorlásszakosztály

"...gyorsan rohanok Neptun istenünkhöz..."

HK News

"... a Hallgatói Képviselet 28,57 %-a lány!"

Meghívó

Kosármeccsek eredményei

Építkezni jártunk

"...amit már most lehet látni az építkezésből, az a két liftakna..."

Kalandozások Európában

Pozsonyban a tömegközlekedés 10, 30 és 60 perces jeggyel működik, de úgyse nagyon kell majd: a város érdemi része nagyon kicsi.

Színes programnyelvekről álmodom

Álmomban a BME új angol szakán lettem tanár. Az angol szakra magyar nyelven felvételiztek a diákok. Nagy volt az érdeklődés, csak a legjobbak jutottak be az új angol szakra, amely méltán tekintette magát az ország elitszakjának.

Sporthírek

Powered by Schönherz DSK

Titanik

"... fiú lánnyal, fiú fiúval, lány lánnyal, egyedül, kettesben, sokasban, amit szabad, s amit nem azt is..."

I Love Szlovaki

Ma már minden út "R"-be vezet

Van, hogy a tiéd is. És elmész a KTH-ba. Belépsz a nagy csarnokba. Imádkozol, ne legyen tömeg, vagy legalább találkozz valakivel, hogy elüthesd az időt. Amíg sorban állsz a "táccsdöszkrínhez", aztán meglátod a falon, hogy még vagy nyolcvanan várnak előtted, szörnyülködsz és vársz. A régi rendszerben még bepofátlankodhattál volna a haverok mellé a sor elejére. Persze te nem voltál olyan soha.

Így türelmesen várod ki a sorod most is. – Ilyen helyzetek persze csak ritkán lesznek, mikor mindenki egyszerre mozdul majd az "R"-be, mondjuk a reghéten. – Túlesel ezen is, mert türelmes, rendes fiú/lány vagy, és megkapod, ami jár. Tegyük fel, valamelyik nap korán kelsz, és csodák csodája öt perc alatt felkerül a matrica a diákodra. Ügyes vagy, minden sikerül, és már szereted is a KTH-t. Megbarátkoztál az új hellyel, a jó öreg dékáni már eszedbe sem jut többé.

Itt véget is ért volna a történet, mindenki boldog lenne, és megelégedetten nyugtázhatnánk, hogy az új század e csodája mily jó is nekünk. Gondolatban vállon veregetnénk az ötletgazdákat, és minden menne tovább kénye-kedve szerint.

De nincs ez mindig így. Képzeld el, a postás kezedbe nyom valamit, amivel nem is igen tudsz mit kezdeni, el kell vinned az egyetemre, ott le kell pecsételni, és visszavinni, vagy valami hasonló. Aztán elmész a KTH-ba újra. Bizakodva, fesztelenül, mert öt perc az egész. Ám abban nem vagy biztos, hogy is mennek a dolgok. Az aula üres, letéped a számod, már látod is a kijelzőn, gépiesen lépsz a folyosóra. Az esti buli miatt fáradt vagy még kissé, mész a folyosón, alig páran jönnek szembe, tömeghatás nélkül olyan kórházias ez az izé. Mert kezd nem tetszeni. Mintha éreznél valamit. Lenyomod a kilincset, belépsz az ajtón. Látod, hogy működik a gépezet. Odamész a hölgyhöz, illedelmesen, barátságosan köszönsz. És odaadod a papírt. Mostantól tehetetlenül sodródsz, az ügyed a kezükben van. Te egyébként türelmes, megértő, előzékeny vagy, nem sürgetsz semmit, hagyod, hogy tegyék a dolgukat.

Most jön a probléma: nem illesz a rendszerbe, lassan fog menni. Relatív hamar – mondjuk pár nap alatt – bejárod a pultok nem elhanyagolható hányadát, mindenhol rendes vagy, de rá kell jönnöd, talán nem vagy megfelelő kombináció ebben a hálózatban: oszcillálni kezdtél.

Elkeseredsz, kiábrándulsz. Ha a következő lépésben nem egy kivételesen kedves, már-már elhivatott hölgyeménnyel találkozol, aki mindent elrendez, nincs más választásod: Követelőzőre, bunkóra váltasz. És megoldja a problémád bárki.

Gyuszi