Ma már minden út "R"-be vezet

Van, hogy a tiéd is. És elmész a KTH-ba. Belépsz a nagy csarnokba. Imádkozol, ne legyen tömeg, vagy legalább találkozz valakivel, hogy elüthesd az időt. Amíg sorban állsz a "táccsdöszkrínhez", aztán meglátod a falon, hogy még vagy nyolcvanan várnak előtted, szörnyülködsz és vársz. A régi rendszerben még bepofátlankodhattál volna a haverok mellé a sor elejére. Persze te nem voltál olyan soha.

Így türelmesen várod ki a sorod most is. – Ilyen helyzetek persze csak ritkán lesznek, mikor mindenki egyszerre mozdul majd az "R"-be, mondjuk a reghéten. – Túlesel ezen is, mert türelmes, rendes fiú/lány vagy, és megkapod, ami jár. Tegyük fel, valamelyik nap korán kelsz, és csodák csodája öt perc alatt felkerül a matrica a diákodra. Ügyes vagy, minden sikerül, és már szereted is a KTH-t. Megbarátkoztál az új hellyel, a jó öreg dékáni már eszedbe sem jut többé.

Itt véget is ért volna a történet, mindenki boldog lenne, és megelégedetten nyugtázhatnánk, hogy az új század e csodája mily jó is nekünk. Gondolatban vállon veregetnénk az ötletgazdákat, és minden menne tovább kénye-kedve szerint.

De nincs ez mindig így. Képzeld el, a postás kezedbe nyom valamit, amivel nem is igen tudsz mit kezdeni, el kell vinned az egyetemre, ott le kell pecsételni, és visszavinni, vagy valami hasonló. Aztán elmész a KTH-ba újra. Bizakodva, fesztelenül, mert öt perc az egész. Ám abban nem vagy biztos, hogy is mennek a dolgok. Az aula üres, letéped a számod, már látod is a kijelzőn, gépiesen lépsz a folyosóra. Az esti buli miatt fáradt vagy még kissé, mész a folyosón, alig páran jönnek szembe, tömeghatás nélkül olyan kórházias ez az izé. Mert kezd nem tetszeni. Mintha éreznél valamit. Lenyomod a kilincset, belépsz az ajtón. Látod, hogy működik a gépezet. Odamész a hölgyhöz, illedelmesen, barátságosan köszönsz. És odaadod a papírt. Mostantól tehetetlenül sodródsz, az ügyed a kezükben van. Te egyébként türelmes, megértő, előzékeny vagy, nem sürgetsz semmit, hagyod, hogy tegyék a dolgukat.

Most jön a probléma: nem illesz a rendszerbe, lassan fog menni. Relatív hamar – mondjuk pár nap alatt – bejárod a pultok nem elhanyagolható hányadát, mindenhol rendes vagy, de rá kell jönnöd, talán nem vagy megfelelő kombináció ebben a hálózatban: oszcillálni kezdtél.

Elkeseredsz, kiábrándulsz. Ha a következő lépésben nem egy kivételesen kedves, már-már elhivatott hölgyeménnyel találkozol, aki mindent elrendez, nincs más választásod: Követelőzőre, bunkóra váltasz. És megoldja a problémád bárki.

Gyuszi