Nyugalmat keresve
Lelkem mint kies tó,
Zord hegyek között nyugvó:
Tomboló viharban csendre vágyik.
Mindig feszíti tükrét,
Hogy meglelje a békét,
És vizéből ne veszítsen semmit.
Megpróbál ellenállni,
Keveset fodrozódni,
Mikor szél korbácsolja felszínét.
Mégis hiába minden,
Nem lel csendet sohasem,
Ha már mosoly is megtöri tükrét.
Loft