Nyugalmat keresve

Lelkem mint kies tó,

Zord hegyek között nyugvó:

Tomboló viharban csendre vágyik.

Mindig feszíti tükrét,

Hogy meglelje a békét,

És vizéből ne veszítsen semmit.

Megpróbál ellenállni,

Keveset fodrozódni,

Mikor szél korbácsolja felszínét.

Mégis hiába minden,

Nem lel csendet sohasem,

Ha már mosoly is megtöri tükrét.

Loft