"Időgép, ha gyorsan felszáll, eszedbe jut, most qpáznál"

Ismét eltelt egy év, és újra eljött a várva-várt Schönherz Qpa. Idén a XXXI.

A több, mint egy hétig tartó "csata" teljes odaadást igényel minden résztvevőtől, akik egy időre kilépve a szürke világból, minden problémát elfelejtve élvezni szeretnék az életet. Már több hete folyamatosan készültek a csapatok: ötleteltek, törték a fejüket az előfeladatokon, s pezsgett a vérük attól a tudattól, hogy már nincs sok vissza a qpáig.

Aztán egyik este a Schönherz koli melletti háztömb egyik ablakából kitekintve lettem figyelmes a magas épület körül zajló "csillogó-villogó", s lármás eseményekre. Különböző, furcsa alakú "járművek" lepték el a területet. Volt ott minden: színes papírokba csomagolt bevásárlókocsik, fából, sílécből, számítógépalkatrészekből összeállított gépek, antenna, akkumulátor, s még sok minden más, amit csak el lehet képzelni, vagy ami éppen a csapattagok keze ügyébe került. Mint kiderült, idén a fantáziáé volt a főszerep: a csapatoknak működőképes időgépet kellett építeni. Azt ugyan nem tudom, milyen kategóriás jogosítvány engedélyezi egy időgép vezetését, de mint a későbbi beszámolók tükrözték, a legtöbb csapatnak sikerült megnézni egy a miénktől különböző világot. Volt, aki a múltban, s volt olyan is, aki a jövőben tett egy kis látogatást.

A 28 csapat nevezése persze nem néhány perces produkció volt. Ugyan egy-egy bevonuló társaságnak kb. egy órát kellett a koli körül tartózkodni, de a BSTV kitartó munkatársainak már nem kellett volna sok, hogy megfagyjanak. Természetesen a csípős hideg sem nekik, sem a csapatoknak nem tudott akadályt állítani, indulóktól volt hangos a környék, s így talán a hideg sem tűnt annyira hidegnek.

Számomra az egyik legemlékezetesebb program a kedd esti szerenád volt. Na, persze lehet, hogy azért, mert nem szoktam lányoknak szerenádozni, de az is igaz, hogy soha nem gondoltam volna, hogy csupa fiúból álló társaság képes egészen szépen énekelni, miközben küszködnek a hideggel, s miközben próbálják teljesíteni a meleg szobákból kikukucskáló lányok néha teljesen eszméletlen kívánságait. De sikerült! Énekeltek népdalokat, régi klasszikusokat, volt Republik, dal a Csinibabából, de elhangzott a Micimackó, sőt még Britney is. Természetesen a dalolászás nem maradt köszönet nélkül. Az éneklést lelkes tapsvihar fogadta. Na jó! Lehet, hogy nem volt annyira viharos, főleg, hogy néhány tanulni vágyó hölgy már nem nagyon tűrte az órák óta nyughatatlan kórust, de még ők is megbékéltek. Majd nem sokkal később fájó szívvel búcsút vettünk a lányoktól, de a hangulat nem apadt le. A hazafelé út is zenétől hangos volt, s a jókedvnek csak a reggel vetett véget.

Az idei Qpán – lehet, hogy a rossz időnek köszönhetően – számos már hagyománynak számító programot nélkülözni kellett (tüntetés, villamostolás, párhuzamos képzés, vidéki nap), de még így is rendkívül eseménydúsra sikeredett a szervezés.

Usztics Mátyás vezénylésével egy fergeteges IQPA keretében derült ki, hogy melyik csapatnak mi van, vagy esetleg mi nincs a fejében. A hírességről pedig megtudhattuk, hogy nem csak mint színész tehetséges, de még a Maxwell egyenleteket is zseniálisan tudja felolvasni, ráadásul héberül. A szellemi erőpróbák befejeztével – a szervezők titkolózása miatt – még senki sem számított arra, hogy másnap a fizikai erőnlétet is bizonyítaniuk kell a csapatoknak. Izgatottan várta mindenki az éjszakai meglepetés programot. Éjfélkor megtelt qpázókkal a Schönherz előtti "tér", s a várakozást nyüzsgés ütötte el. Pár csapat arra vetemedett, hogy embert raboljon egy másik csapattól. Igaz, az egész abból indult ki, hogy a Schimán csapat a zászlólengetésével annyira felhívta magára a figyelmet, hogy a többi csapat halványodni látszott. Ez ellen tenni kellett, s néhány pillanat alatt kész is lett a "lobogó megszerzésére irányuló haditerv". De mint kiderült, a Schimán zászlót s(ch)imán el lehet lopni, cserébe viszont "emberáldozatot" követeltek.

Aztán csend lett... S mintha színházi előadás kezdődött volna, az utolsó 4-es villamos jelezte a függöny felvonását. A félhomályban két soktonnás(?) tartálykocsi tűnt fel, melyek a maguk erőteljes nyugalmukkal figyelmet parancsoltak. A feladat mindenki számára nyilvánvalóvá vált: kocsihúzási erőpróba következett!

Lehet, hogy elfogult vagyok a csajokkal szemben, de szerintem a NetuddMi csapat hölgyei felülmúlták az összes többi csapat teljesítményét, s bebizonyították, hogy annyira nem is gyenge ez a "gyengébb nem"!

Gondolom azért fiúk, számotokra mégiscsak a Casanova jelentette a Qpa legemlékezetesebb részét, bár az emlékeket illetve lehet, hogy nem mindenki áll a helyzet magaslatán – köszönhetően a csekély mennyiségű alkoholnak. Ha nem is a Chippenale show, de a vizes pólós csajok biztosan megmozgatták néhány ember fantáziáját...

És buliból bőven volt a héten! A mindenki által oly sokat emlegetett SKUBU másnapra "tabu" téma lett. De ne rohanjunk így a végére! Az eredményhirdetésen sok-sok díj került kiosztásra. Volt olyan csapat, aki több jutalmat is bezsebelhetett. Jutalomból pedig nem volt hiány: külön díjazásban részesült az a csapat, aki a Casanovára a legtöbb lányt csábította be, vagy az, aki a legjobb hangulatot csinálta a Qpa alatt, sőt azt is megjutalmazták, aki a hét alatt a legjobban igyekezett a többiekkel együtt barátságos küzdelmet folytatni.

A legizgalmasabb pillanat mégis akkor következett, amikor végre a dobogós helyezetteket sorolta a szervező csapat. A harmadik helyet rögtön egy elsős csapat – a Tankkör, a 10. szint csapata – ragadta el a felsőbbévesektől. A "bronzérmes" kihirdetése után fokozódott az izgalom, mindenki feszülten várta a következő helyezettet. Már csak két csapat volt versenyben, s a második helyezett kihirdetésével ugye lehull a lepel a Qpa győzteséről is! Aztán megszólalt a "Néha furcsa hangulatban..." kezdetű induló zenéje, s Csernozjomék egyszerre üvöltötték, hogy második a FanKlubb! Na igen! Ez az a csapat, ami egy kicsit a szívemhez nőtt... Talán azért, mert velük qpáztam? Talán... De mielőtt érzelgős mesébe kezdenék, elárulom a "nagy titkot": az idei Schönherz Qpa első díját, s ezzel a következő évi Qpa szervezésének jogát a NetuddMi csapat nyerte. Felrohantak a színpadra – ekkorra már mindenki tombolt –, s önfelett ujjongásba kezdtek. A hangulat elérte a csúcspontot, robbant, majd lassan megürült a Ház környéke, de a buli még csak ezután jött: csendesen, külön, csapatonként a szinteken.

Számomra ez volt az első Qpa, amin részt vettem, így nem tudok olyan ítéletet mondani, amelyben összehasonlítanám ezt a hetet egy pár évvel ezelőtti Qpával. Mindenesetre nekem tetszett, sőt jól éreztem magam, természetesen ezt többnyire a csapatnak, a FanKlubbnak köszönhetem, s annak a ténynek, hogy a csapat tagjai megértő, barátságos, és jókedvű emberek.

A Qpának vége, de jönnek az újabb bulik, s hogy vissza kell térni a szürke hétköznapokba? "Nem érdekel ez most!"

Clya