Gólyabál másutt

2003. október 15-én került megrendezésre a közlekkar, a TTK és a GTK közös gólyabálja, a KEK-en. Első meglepetéssel a fő helyszínül szolgáló legnagyobb terem rukkolt elő.

A másodikkal az SMS-fal. Elismerem, hogy szükség van támogatókra, ez a világ ilyen. Azt sem vitatom, hogy az adott mobilszolgáltató jókora pénzösszeggel segítette a rendezvény létrejöttét, ám hogy ezen az áron le kell alacsonyítani a gólyabált egy hétköznapi diszkó szintjére? Személyes véleményem szerint nem érte meg, de én – mivel nem vagyok rendező – ebbe inkább nem folynék bele.

A rendezvény hivatalosan a gólyatánccal vette kezdedét. Ez "szokásos" gólyatánc volt, nem rosszabb, de nem is jobb a máshol láthatóknál. Érdekesebb színfolt volt a felsőévesek produkciója. Az érdekesebb alatt nem feltétlen érzek pozitív véleményt, de talán ismét csak az én ízlésemmel van baj. Nekem az "Anton aus Tirol" című osztrák popzenével semmi különös bajom nincs, mindössze nem éreztem helyénvalónak. Ezen még egy nagyon színvonalas koreográfia talán segített volna...

Aztán következett a gólyaital keverése, amit két professzor prezentált. Ezen aktus annyit jelent, hogy sok liternyi műanyag üveges és habzó (!), nagyon kommersznek és töménynek látszó italt összekevertek némi szöveges kommentár kíséretében. A valódi célt nem sikerült megfejtenem, mert az elkészült szmötyi sem tömény, sem jó ízű nem volt. (Íze valahol a nagyon vidéki kiskocsmák bonbonmeggy likőre körül keresendő, ahol a meggy már megrothadt.)

A Zanzibar koncert viszont jó volt. Utána rögtön jöttek a Banálisba is, ennek ellenére semmi hakni-jelleget nem éreztem benne. Egyetlen dolog nem tetszett, a közönség: elvileg ez egy "öltönyös" rendezvény volt, és hát a jelenlévők kisebb, de már feltűnő része nem öltönyben volt (ugyanez igaz a nőkre is, ahol öltöny helyett estélyit kell érteni). Ez egy elég rossz pont a rendezők felé, legalábbis az én szememben. A Zanzibar ettől függetlenül harmadszorra is jó volt.

Mivel úgy gondoltam, az estéről pozitív élménnyel kéne távoznom, ezért a további fellépőket (Kozmix, talán) nem vártam meg, és távoztam.

Kifele haladva cigányzene ütötte meg a fülemet, amit a jelenlévők szemmel láthatóan élveztek, egy kicsit én is megálltam hallgatni az élő zenét, aztán eljöttem.

Majdnem jó volt. Nem sok hiányzott hozzá, de hiányzott. A fellépők jók voltak. Talán velünk, résztvevőkkel volt gond, talán csak én voltam túlságosan kívülálló, vagy tán mégis igaz, hogy ezek a mai fiatalok...

Zsolt