"Csak az a jó ..."

Húsz éves a Pál Utcai Fiúk

Nemrégiben töltöttem be 20. életévemet, és picit belegondoltam, hogy milyen sok is ez, mennyi minden történt ez idő alatt. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a sok jó (és rossz) dolog nagy része az elmúlt 6 évre esik. Aztán eszembe jutott, hogy a Pál Utcai Fiúk zenekar is pont 20 éve létezik. Nem volt egyszerű elképzelni, mekkora élmény lehet ilyen 20 évet végigcsinálni, főleg az én unalmas kis láblógatásomhoz képest. Azt hiszem, egész életet meghatározó.

Sokaknak – azt hiszem – nem kell bemutatnom a PUF-ot, hiszen elég sűrűn megfordultak már ők a Schönherzben is. Sok ismerősöm azonban meglepődött, amikor megtudta, hogy már 20 éve zenélnek. Nem látszik meg rajtuk szerintem, nem sokat vesztettek a lendületből. Abból, amivel 83-ban indultak, hogy aztán 7 év munka után kiadhassák első lemezüket, majd sorban még hármat gyors egymásutánban, hogy aztán megint 7 év után kiadhassák életművük – szerintem – legjobb darabját. Azonban minden jónak vége kell szakadjon sajnos, így a Pál utcai Fiúk is úgy döntött, hogy 20. születésnapjuk után meghatározatlan időre abbahagyják a koncertezést. És itt a "meghatározatlan időre abbahagyják" kétszer aláhúzva, mert fenntartják a lehetőséget, hogy újrakezdik, azonban az már biztos más lesz.

Így a legutóbbi, november hetedikei pecsás koncertjük egy picit búcsúkoncert-hangulatban telt el. Utoljára azt hiszem pont a 10. szülinapjukon adtak ilyen nagyszabású koncertet, akkor a régi BS-ben. Akkoriban az ország egyik legfelkapottabb alternatív zenekara voltak, Arany Zsiráf díjjal, ilyesmikkel. Ma már nem ilyen ismertek, viszont így is teltház volt, jó páran álldogáltak a bejárat előtt is, szomorú szemmel, hogy életük talán utolsó PUF koncertjéről maradtak le. Sajnálhatják is nagyon, mert elég sok bulijukon voltam már, de szerintem az aznap esti mindent vitt. A hangzás nagyon profi volt, az együttes régi tagjai közül is szinte mindenki ott volt, nagyon sok számot hallhattunk szaxofonnal is például.

Majd háromórás koncertet adtak, de még ez is kevésnek tűnt számomra, és ezzel, azt hiszem, nem vagyok egyedül, hiszen nagyon sok embernek nemcsak egy egyszerű zenekar volt a Pál Utcai Fiúk, hanem "életérzés", talán mondhatjuk így, amihez sok szép és meghatározó emlék kapcsolódik. Talán ezért vigasztaló, hogy így, a csúcson hagyják abba, és mennek más irányba. Azoknak pedig, akik lemaradtak róla, vagy csak egyszerűen szeretnének visszaemlékezni, jó hír, hogy készülni fog a koncertről DVD is.

kz

http://www.puf.hu/