Az utcán?

A minap buszra várva egy ember nagy reklámszatyorral a kezében óvatoskodva sétálgatott, mi több, somfordált a várakozók között a megállóban. Az öltönye úgy lógott rajta, mint tehénen a gatya, jól szituáltnak cseppet sem volt nevezhető. Gondoltam, most jön a szokásos, kérek egy húszast mese. Az ipse az ilyenkor szokásos módon figyelt, kereste áldozatát. Cél kijelölve, irány a gyanútlan várakozó. Halkan suttogva előadta a kis szövegét és várt. A kiszemelt elképedve nézett és nemlegesen rázni kezdte a fejét, mintha csak a fazon egy táncra kérte volna. Hősünk nem csüggedt, szeme újra kutatni kezdett, majd ismét a remény csillant benne. Oldalazás, egyet jobbra, kettőt balra és már újból pusmogott. Vártam az első pofont és a "perverz szatír" felkiáltást, de a hölgy csak tagadólag rázta a fejét. Aztán így ment egy darabig, míg a mellettem álló úr lett a soron következő. A pasi megérkezett, odahajolt – gondoltam, kiéhezve teljesen mindegy, ki a kuncsaft, lehet, hogy ő mindenevő – és ekképp szólította meg szomszédom: "Balesetbiztosítást, családi- és otthonbiztosítást nem akar kötni?"

Gáspár Zsolt