Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Téli nap – és ami azóta történt

A programban többek között szerepelt a kollégiumi körök költségvetés- és repiigényeinek elbírálása, valamint több, a közösséget érintő témával foglalkozó előadás.

Sport-oldal

Powered by Schönherz DSK

A tapír kanalai

Az utcán?

Mint kertben a virágok...

Hétfő este 8-kor...

Irodalmi Kör

A csapból is ez folyik!

"Igazából ennek az ügynek nem kéne ilyen undorítónak lennie."

Első Schönherz Fesztivál

A YBF Newsletter-ről

Kollégium és diákotthon

kollégiumban töltött évek felkészítik a végzett hallgatókat arra, hogy diplomával a zsebükben úgy lépjenek ki a falai közül, hogy felkészültek a rájuk váró feladatok magas szintű megoldására.

Kreditrendszer rulez

A szeptember 7-ei Kari Tanácson határozat született arról, hogy a Kar az informatika szakon az új tantervben keresztfélévekes tárgyakat csak az 5. szemeszterig kínál fel.

Tessék mondani, hol van ez összhangban a kreditrendszer alapelveivel? Ja, és a Tanulmányi és Vizsgaszabályzattal? (13. § 6. bekezdés, Kari kiegészítés: "Kötelező tárgyat minden félévben meg kell hirdetni kurzussal vagy vizsgával. A kurzus nélkül megtartott tárgyak esetében, illetve azoknál a tárgyaknál, amelyekhez nem tartozik gyakorlat vagy laboratórium, rendszeres konzultációt kell biztosítani a hallgatók számára.")

Pap László dékán úr tisztában van mindezzel, de azzal is, hogy a Villanykar oktatói mennyire túlterheltek. Nem tud, és nem is akar róluk több bőrt lenyúzni.

Az oktatás jelenleg rettenetesen alulfinanszírozott és túlfeszített. A hallgatói létszám az utóbbi néhány évben drasztikusan megnőtt, míg az oktatók csak kevesebben lettek (főleg a jó oktatók).

"Akik mindent elkövetnek, hogy ehhez képest a lehető legtöbbet biztosítsák, de nem csattanhat minden az ő hátukon. Tudomásul kell venni a színvonalcsökkenést."

Remek.

És itt nem csak a keresztfélévekről van szó, hiszen mennyi minden rosszabb lett az elmúlt néhány évben (a "kiscsoportos" gyakorlatok, amiket ma már többnyire felsőévesek tartanak, a laborok, ahol (jobb esetben) 2 teremre jut is egy laborvezető, az előadások, ahol most már több száz embert zsúfolnak egy lehetőleg kisebb terembe, a jegyzetek és egyéb oktatási segédletek, amelyek sokszor elavultak, vagy nincsenek, mert az oktatónak nincs ideje/pénze megírni, vagy a jegyzetbolt nem rendeli meg, a termek és oktatási eszközök állaga, az oktatók türelme...).

Tudom, hogy lehetne rosszabb is, de ez most pillanatnyilag nem vígasztal. Már előre várom a következő "kényszerű" intézkedést.

Jól van, tudom, felnőtt ember vagyok, ha nagyon akarom, megértem. A Kar álláspontját igen.

De akkor is. Szegény anyámék meg csak fizessenek az Állam Bácsinak, meg fizessem a tandíjat az elbukott tárgyak után, meg a 330 után (ebben a szép tandíjmentes új rendszerben), de nehogy már ám elvárásaim legyenek... sajnálom, tudomásul kell venni...

Nincs itt egészen véletlenül valahol valami egy kicsit elrontva?

Csilla