Kína
–Láttál már terhes kínai nőt? – kérdezem közönyösen.
–Nem.
–Nincsenek. – jelentem ki továbbra is közönyösen.
–Hogyhogy?
–Egyszerűen nincsenek!
–De biztosan vannak!
–Nincsenek. – tiltakozom.
–Valahogy kell szaporodniuk!
–Épp ez az! Nem úgy szaporodnak, ahogy mi!
–De biztosan vannak terhes kínai nők!
–Nincsenek. Te sem láttál egyet sem, én sem, senki sem! – kötöm tovább az ebet a karóhoz.
–De hát egyre többen vannak...
Bólintok. Tehát neked is feltűnt a legnagyobb ellentmondás. Felteszem a kérdést:
–Szerinted hogyan lesznek egyre többen?
–Biztosan Kínából jönnek. A terhes nők meg nem kapnak útlevelet, vagy hasonló.
–De a fiatal nők biztosan kaphatnak, és nekik elvileg teherbe kéne esniük!
–Talán nem bíznak az idegen ország kórházaiban, és hazamennek szülni.
–Igazad van: nem bíznak. De nem a kórházzal van a baj, hanem a technológiával. Ők nem szülnek! Valamiképp osztódnak. Egy nagyból két kicsi.
–Erre csak egysejtűek képesek!
–Vagy egy következő evolúciós lépcsőfok! – Látom rajtad, most elgondolkozol egy pillanatra. A tiltakozásod kétségekbe fordul. Hisz tényleg nem láttál terhes kínai nőt! Nem engedem, hogy leragadj az osztódás problémájánál. – De talán tényleg nem osztódnak. Lehetnek gyáraik, ahol formákba öntik a szerves anyagot, és utólag programozzák az embereket.
–Ugyan már, ez...
–Lehetetlen? – Olyan dologra fogok hivatkozni, amiről tudod, hogy létezik. Hinned kell nekem, tovább kell adnom a tudást! – Már vannak fehérje alapú chipek. Komplexebb formában miért ne létezhetne? Létrehozzák, formába öntik a gyerekeket, felprogramozzák, aztán hagyják őket élni. Minden kínai egyforma, nem? Alig van különbség köztük! Egyazon széria, ugyanazzal a kognitív modellel.
–Ez paranoia!
–Nem! Gondolj bele! Egyetlen kínai sem beszél akcentus nélkül más nyelven. A természetes nyelvek feldolgozása mind a mai napig nem tökéletesen megoldott probléma. Ők is hibáznak az értésben, a kiejtésről nem is beszélve!
–Megismétlem: ez paranoia! És különben is: Kínában azokat a családokat támogatják, ahol nincs gyerek, vagy csak egy gyerek van, ezért nem szülnek!
–Persze, mert ha egy még nem tökéletes széria utódokat hoz létre, azok hibásabbak lesznek, mint az eredetik. Ezért nem akarják a vezetők, hogy engedély nélkül szaporodjanak!
–Akkor miért szaporodhatnak egyáltalán? Ez őrültség!
–Nem, ez logika! Szaporodhatnak, hogy már most tudják tesztelni ezt a funkciót is. Egyszerre több teszt is futhat! De felejtsük el a terhes nőket! Láttál akár csak egyetlen részeg kínait? Depressziósat, elmeháborodottat, beteget? Nincsenek, mert konstrukciójuknál fogva immunisak majd mindenre. – Kételkedve bólintasz. Ha nem is hiszel nekem, valahol tudod már: igazam van. –Mondok ennél sokkal rémisztőbbet! Nézzük meg az újságjaikat! Senki sem érti őket rajtuk kívül. Vajon mi lehet bennük?
–Gondolom, hírek, nem?–Nem, nem hírek! Parancsok! Arra, hogyan illeszkedjenek be közénk! Hogyan mérgezzenek meg minket a kínai éttermekben! Tudod te, mit eszel ott? Nem, most nem arra gondolok, hogy alga, meg bogár; azok mind természetes létformák. Lassú mérgeket kapsz, amik rákot és függőséget okoznak, hogy soha ne tudjunk szabadulni tőlük. Hamarosan bejelentik a rák ellenszerét, és akkor gyógyítani fogják, amit ők okoznak! De nem gyógyítani fogják, hanem egy új, kifinomultabb betegségre cserélik majd. És a ruháik!? Biztosan tele vannak szőve nyomkövetővel, hogy tudják, hol járunk. Akár lehallgatókészülék is lehet bennük! Hidd el, ez nem paranoia! Ha majd azt veszed észre, hogy minden szomszédod kínai, és már alig látsz normális embert, gondolj rám: én már mikor megmondtam!
–És mi lenne a céljuk?
–Mégis, mi? Új faj létrehozása. Egyértelműen uralni akarnak.
–Micsodát? Mit uralhatnának?
–Mindenkit. A homo sapienst. Minket.
Látom tétova pillantásodon, kételkedsz mindabban, amit eddig biztosnak hittél. Egyetlen olyan dolgot nem állítottam, amit te nem tapasztalhatsz. Én csak belegondoltam, mi is történik valójában. Hirtelen a szemembe nézel, kételyek és bizonytalanság után kutatva, de nem találsz semmit. Tudom, amit tudok, és tökéletesen biztos vagyok benne.
–Ez mind jó, csak egyvalamibe nem gondoltál bele! – Hangod komor, sivár.
–Micsodába? – Egy pillanatra elbizonytalanodom. Túlságosan hirtelen változott meg a hozzáállásod.
–Ha tényleg mindent ők akarnak uralni, akkor vajon nem lehetnek álcázott ügynökeik...?
–Mármint... Nem kínaiakra gondolsz?
–Pontosan.
–Ezt úgy érted...? – akarom kérdezni, de nem fejezem be. Már értem.
–Igen.
–Közülük való vagy, igaz? És most meg kell halnom...
–Nem. Feltéve, ha te is ügynök leszel. Mit gondolsz, másnak nem tűnt fel, hogy nincsenek terhes kínai nők?
A szerző utószava:
Természetesen nem állt szándékomban egyetlen kínai embert sem megbántani. Már láttam terhes kínai nőt, nagy rajongója vagyok a kínai akciófilmeknek is, nézőként részt vettem már kungfubajnokságon, találkoztam már magyarul tökéletesen beszélő kínaival, és egyáltalán: semmi bajom Kínával. Novellám célja nem a sértegetés, hanem a meghökkentés és a szórakoztatás. Nem azt keresem, miként bánthatnék meg valaki(ke)t, hanem szeretném legalább egy pillanatra elgondolkoztatni az olvasókat.
Gondoljunk bele: mi lenne, ha tényleg...
A téma egyébként különösen érdekel, egy régebbi novellámban (Unalom, Impulzus XXIX/3.) már megírtam az asszimilációra-elnyomásra való rádöbbenés folyamatát.
Még valakinek kell köszönetet mondanom, Dévai Brigittának, mert feltette nekem a kérdést: Láttam-e már...
Az alapötletért – bevallom, sajnos nem eredeti – külön köszönet illeti minden idők talán legnagyobb horrorrendezőjét, John Carpentert, a "They live"-ért. Az valódi, hamisítatlan paranoia volt!
Kokas