Morál
Az elmúlt napokban néha indulatoktól sem mentes, parázs vita alakult ki az egyik kollégiumi levelezési listán: ki fizesse meg az ismeretlen tettesek által okozott károkat a kollégiumban? A történet előzménye, hogy a kollégium egyik szintjén található poroltó tartalmát ismeretlen tettesek – talán "poénból" vagy alkoholtól beszűkült aggyal – kitermelték a liftközbe. Sajnos a poénkodásnak következménye lett, mert poroltó üresen nem maradhat, meg kellett tölteni, ennek kilencezer forintos járulékát a szint lakóira terhelte a KKB. Az esettel kapcsolatban felmerült kérdés valós probléma: ismeretlen elkövető által okozott kár esetén ki viselje a helyreállítás költségeit?
Tény, hogy a kollégiumnak az épületfenntartásra szánt keretei nagyon szűkösek, az egyetemtől kapott pénzek és a beszedett kollégiumi alapdíj gyakorlatilag a Ház rezsijére sem elegendőek. Az elmúlt években történt felújítások, annak fedezete mögött a hallgatók kemény munkája (Várklub bevételek, pályázatok) fekszik. Tehát a kollégiumnak saját magának kell előteremtenie a fejlődéshez, fejlesztéshez, fenntartáshoz szükséges forrásokat. Azok a hallgatók, akik ezen források előteremtésén fáradoznak, teszik mindezt azért, hogy a másik kilencszázötven kollégista társuknak valóban otthonuk legyen a kolesz az egyetemi éveik alatt.
Sajnos az utóbbi években tapasztalható közösségi morál megromlott. Egyre több a befelé forduló, kizárólag saját érdekeikkel törődő "egységsugarú", nem divat már a lakókörnyezetre odafigyelni. Legyen password a gépemen, ne nyúlják le a jegyzetem, maradjon sajátom a mobilom. Ezzel kimerült. Az, hogy két méterrel odébb mi zajlik, nem érdekes. Az, hogy égve hagyom a villanyt, vagy nem húzom le magam után a kulabácsit, vagy kirügyezett a kenyér az asztalon, már lassan természetes...
Ilyenek lennénk?
Kéne egy kis odafigyelés a környezetünkre, hisz akarva-akaratlanul is, de néhány évig itt kell laknunk. Most akkor döntsük el, melyik esetben érezzük magunkat jobban: ha mindenfelé lepusztult, leamortizált falakkal, ajtókkal, konyhákkal, liftekkel, lámpákkal van dolgunk, vagy ha törekszünk ezek megóvására? Mikor érezzük magunkat nagyobb biztonságban: ha teli, vagy ha üres a poroltó? Ha látok egy idegent, akkor megkérdem, hogy kit keres, vagy hagyom a dolgára menni? Aztán keresem a mobilom. Apróságok. Odafigyelés. Nem kell "közösségi húzóemberekké" válni ahhoz, hogy tegyünk valamit a környezetünkért.
Visszatérve a cikk elején feltett kérdésre, ki fizesse meg a károkat? A tettes ismeretlen. A szintlakók? Az összes kollégista? Egyik érv szerint, ha másképp nem megy, akkor a pénztárcájukon keresztül kell a kollégistákat arra "kényszeríteni", hogy valamit lássanak a monitoron túl is. Egy másik vélemény arról szólt, hogy talán év elején "kauciót" kéne letenni. Ez mind szép, de mi az a pénzhatár, ami már az ember felelősségérzetét is megpiszkálja? Adjon be kétszáz forintot mindenki a szinten, vagy tíz forintot mind az ezer júzer? Vagy képezzünk alapot a rongálások helyreállítására?
Szomorú, hogy ilyesmiken kell törjük a fejünket.
A cikknek nincs vége, témafelvetésnek szánom, és hozzászólásokat várok, hátha valami okosat tudunk kihozni a dologból. A témával kapcsolatban egy fórumot is létrehoztam a kollégium információs weblapján: